Az elmúlt években tapasztalható rendkívül magas infláció a megtakarítási célú befizetések értékét is megtépázta. Bár létezik módszer a pénzromlás kivédésére, a Bankmonitor szakértői szerint ezt nem sikerült hatékonyan alkalmazni.
A Bankmonitor nyugdíjszakértőinek számításai szerint a nyugdíjcélú befizetések nem tartanak lépést az inflációval, ezért fennáll a veszélye a megtakarítások drasztikus elértéktelenedésének. Azt is bemutatjuk, hogy miért fontos rászokni az infláció kivédésére.
A megtakarítók egyik fő ellensége az infláció: a fogyasztói árak emelkedéséből kifolyólag a félretett pénz évről évre veszít az értékéből. Rövid távon ez kevésbé szembetűnő, különösen alacsony infláció idején, de hosszú távon már nagyon súlyos károkat okozhat a megtakarítóknak a ki nem védett pénzromlás. Ráadásul a feladat kettős, hiszen nem csak a megtakarítási számlán már meglévő tőkét, hanem az új befizetéseket is védeni szükséges az inflációtól.
Az utóbbi célból alkalmazzák az úgynevezett „indexálás” módszerét, azaz a rendszeres megtakarítási célú befizetések fokozatos növelését. A hazai piacon létező gyakorlat például az évi 5 százalékos indexálás, ami azt jelenti, hogy egy havi 20 ezer forinttal elindított előtakarékosságnál a második évben már havi 21 ezer forintot fizet be a megtakarító. A harmadik évben további 5 százalékkal többet (22 050 forintot), és így tovább. A folyamatos inflációkövető indexálás segítségével garantálható, hogy a befizetések több évtizeden át is megtartsák az értéküket.
A rendelkezésre álló statisztikák alapján a Bankmonitor megvizsgálta, hogy az utóbbi években sikerült-e széleskörűen alkalmazni a nyugdíjcélú megtakarítási számlákra érkező befizetések inflációkövető indexálását. Elsőként nézzük a folyamatos díjfizetésű nyugdíjbiztosítások adatait, melyekhez a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) évkönyveiben foglalt információkat használtuk fel.
Látható, hogy 2015. és 2022. között a nyugdíjbiztosítással rendelkező magyar megtakarítók jellemzően havi 20-22 ezer forint körüli összeget tettek félre. Érdemi és tartós növekedésről nem beszélhetünk, 2015-ben és 2022-ben szinte hajszálpontosan megegyezett a nyugdíjcélú befizetések becsült átlagos értéke.
A problémát az okozza, hogy időközben a fogyasztói árak rendkívül sokat emelkedtek, így a változatlan nominális szintű befizetések reálértelemben nagyot zuhantak. Ha inflációval korrigáljuk az adatokat, akkor megkapjuk, hogy 2015-ös értéken már csak havi 16 500 forintot ért a 2022-es átlagos havi befizetés! Ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban egyáltalán nem sikerült lépést tartani az inflációval, és a megtakarítók trendszerűen egyre kisebb reálértékű összegeket tettek félre.
A Magyar Nemzeti Bank jóvoltából az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokról is elérhetők a szükséges adatok, melyek alapján erről a szektorról is készíthettünk becsléseket. Az átlagértékek megfelelő értelmezéséhez fontos tudni, hogy a vizsgált időszakban a pénztártagok nagyon jelentős része (2022-ben például 48 százaléka) inaktív volt, azaz nem teljesített befizetést a számlájára.
Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok körében évről évre növekedett az egy főre jutó átlagos havi befizetés, tehát úgy tűnik, hatékonyabban működött az infláció követése. (Bár az indexálás itt kevésbé jellemző, de a minimáldíjak emelésével a pénztárak is képesek magasabb összegű befizetésekre ösztönözni a megtakarítókat.) A fokozatosan emelkedő nominális befizetéseknek köszönhetően a reálértékek is stabilabban alakultak: 2015-től 2018-ig trendszerű emelkedést láthattunk, az infláció későbbi felfutása azonban némileg visszavetette a reálértékeket.
A pénztáraknál tehát nem az indexálás hiánya, hanem sokkal inkább a nagy arányú nemfizetés jelenti az elsődleges problémát. Habár összességében 1,1 millió ÖNYP-tagról beszélhetünk, közülük mindössze kb. 600 ezren lehetnek azok, akik ténylegesen előtakarékoskodnak. Ezért lehetséges, hogy 2022-ben a sokkal kisebb – kb. 450 ezer fős – bázissal rendelkező nyugdíjbiztosítási üzletág éves díjbevétele (121 milliárd forint) nagyságrendileg összemérhető volt az önkéntes nyugdíjpénztári díjbevételekkel (147 milliárd forint).
Az infláció kivédésére szolgáló indexálás alkalmazása hosszú távon óriási hatással van a megtakarítás eredményességére. Ennek szemléltetésére hasonlítsunk össze két megtakarítót, akik mindketten 30 évesek, most kezdték el a nyugdíj-előtakarékosságot, eleinte havi 30 ezer forintot tesznek félre, kihasználják az elérhető 20 százalékos szja-visszatérítést, továbbá képesek évente nettó 7 százalék hozamot elérni, miközben az infláció mindvégig évi 5 százalék.
A két megtakarító közti egyetlen különbség, hogy egyikük évente 5 százalékkal emeli a befizetéseit, míg a másik változatlanul havi 30 ezer forintot tesz félre a számlájára. A nyugdíjkorhatár elérésének idején, azaz 65 éves korukban döbbenetes különbség lesz a kettejük vagyona között. Aki alkalmazta az indexálást, ő mai értéken 21,3 millió forinttal mehet nyugdíjba, míg társának kb. feleennyi, mai értéken 11,6 millió forint lesz a számláján.
A hosszú távú megtakarítások világában kritikus fontosságú az inflációkövető indexálás. Mégis az rajzolódik ki az elérhető statisztikákból, hogy a nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfelek általánosságban nagyon kevés figyelmet szentelnek ennek a tényezőnek, emiatt az elmúlt években közel sem sikerült megőrizniük a befizetéseik reálértékét. Ha ez a trend még sokáig folytatódik, akkor ezek a megtakarítók komoly veszteséget (pénzkiesést) szenvedhetnek el az évtizedek során.
A lista nemcsak a borszakma számára remek visszajelzés a jelenlegi borpiaci kínálat minőségét illetően, hanem kiváló iránymutatás az érdeklődő, minőségi borfogyasztásra nyitott fogyasztóknak is.
2024. szeptember 16. és 20. között tartják Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének 68., éves rendes ülését, amelyet követően 17–18-án tudományos fórumot is tartanak az élelmezésbiztonságról.