A műszaki alkatrészekben található fém- és aranytartalom visszanyerése fontos feladata (lenne) az elektronikai hulladékkezelőknek világszerte, ugyanakkor az eljárás - például az arany esetében - nagyon környezetkárosító anyagokat igényel. Vagy legalábbis igényelt eddig. Kiderült, hogy egy élelmiszeripari melléktermék is alkalmas rá.
Hatalmas eredményt értek el az ETH Zürich tudósai, akik az Advanced Marterials folyóiratban közölt, „Arany visszanyerése e-hulladékból ételhulladékkal” című tanulmányukban részletesen kifejtik, hogyan voltak képesek kivonni a nemesfémet egy sor káros vegyszer nélkül – a sajtgyártás egyik melléktermékével. Az eleve adott és rendelkezésre álló élelmiszeripari hulladék csökkentése legalább akkora pirospontot érdemel, mint az elektronikai hulladék fenntartható újrahasznosítása. Ezzel mindenki nyer.
A legtöbb elektronikai eszköz (pl. okostelefon, számítógép, televízió stb.) tartalmaz kis mennyiségű aranyat olyan alkatrészekben, mint a csatlakozók, áramköri lapkák és integrált áramkörök, de ezeket elektronikai hulladéknak tekintjük, és ritkán kezeljük helyesen. Amikor a készülékek kifutnak, eldobjuk őket, és bár vannak létező megoldásai az újrahasznosításuknak, sokszor harmadik világbeli tengerpartokon végzik, ahol az ott élő elszegényedett (és az odatermelt szemétheggyel még jobban tönkretett) lakosság égetéssel próbálja kiszedni belőlük az eladható fémeket. Az ennél fejlettebb megoldás az, ha az elektronikai hulladékudvarokból újrahasznosításra szakosodott cégek viszik el az alkatrészeket, ám az általuk alkalmazott eljárásokat se lehet túl fenntarthatónak nevezni: az értékes aranyat ugyan visszanyerik, de a módszerek energiaigényesek, és rendkívül mérgező vegyi anyagokat igényelnek.
Az ETH Zürich csapata Raffaele Mezzenga professzor vezetésével rendkívül hatékony, megfizethető és különösen fenntartható megoldást talált az arany kivonására e-hulladékból: a sajtkészítés egyik melléktermékét, a tejsavófehérjét fogták be a feladatra. Ez a folyadék a tej alvadása és szűrése után visszamarad, benne fehérjékkel, laktózzal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. A tudósok a tejsavófehérjéből olyan szivacsot készítettek, amivel a savban oldott alaplapokból aranyat tudtak kinyerni. Ennek oka egyszerűen az, hogy a szivacs a fehérjék különleges szerkezete miatt jobban tapad az aranyionokhoz, mint más fémekhez. Miután felszívták az aranyat, apró darabkákká alakították és beolvasztották, majd apró aranyrögöket készítettek belőle.
Amikor az új eljárással visszanyert aranyat mérlegre tették, leesett az álluk: kiderült, hogy mindössze 20 régi alaplapból 450 milligramm, 91 százalékos tisztaságú aranyat sikerült kivonni.
„A legjobban az tetszik, hogy egy élelmiszeripari mellékterméket használunk arra, hogy az elektronikai hulladékból aranyat nyerjünk. Ennél fenntarthatóbbat nem is lehetne remélni” – nyilatkozta az egyébként simán skálázható megoldásról Mezzenga. A professzor úgy véli, a kollégáival tökéletesített megközelítés segít az elektronikai és élelmiszerhulladékok újrahasznosításában, ráadásul a körforgásos gazdaság elveivel teljes összhangban hoz létre értéket hulladékanyagokból.
Az e-hulladék újrahasznosítása nemcsak környezetvédelmi okokból válik egyre fontosabbá, hanem az értékes anyagok visszanyerése miatt is. A svájci egyetem koncepciója éppen ezért egy mindenki számára előnyös helyzetet teremt: a hulladék mennyisége két különböző szegmensben is jelentősen csökkenthető vele, az értékes erőforrások pedig fenntartható módon nyerhetők vissza – arról nem is beszélve, hogy az újrafelhasználás céljából kivont és finomított arany, illetve más nemesfém visszafogja az új erőforrások bányászatának szükségességét és minimalizálja az ezzel járó környezeti hatásokat.
Gábor János
Főoldali kép: ETH Zürich
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.