Gyévai Zoltán: Ritkán látjuk előre a jövőt

Gyévai Zoltánnal régóta ismerjük egymást, a hangsúlyozottan nem mai, hanem nagyon sok évvel ezelőtti Magyar Hírlap külpolitikai rovatában együtt dolgoztunk. Aztán egy napon összecsomagolt és átruccant Brüsszelbe, azóta is ott dolgozik a BruxInfónál. Remélem, megérti az Olvasó, hogy álságos lenne, ha Zolival önöznénk egymást a beszélgetésben. Így itt a történelmi pillanat: az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 76. interjúja természetesen tegeződve készült.

– Mit tartasz karriered eddigi csúcsának?

– Azt, hogy a „tűzvonalból” tudósíthattam az európai integráció elmúlt 22 évéről + elemzőként hozzájárulhattam az EU és az európai folyamatok jobb magyarországi megértéséhez.

– Milyen távra tervezel?

– Nem tervezek, de az eddigi tapasztalataim azt sugallják, hogy ebben a munkában még benne van néhány év 

– Mi szerepel a szakmai bakancslistádon?

– Brüsszelen kívül már nem nagyon tervezek. Ami pedig Brüsszelt és a várható nagy témákat illeti, nos, ehhez kristálygömbbel kellene rendelkeznem. Márpedig ezt a szakmát és munkát éppen az teszi érdekfeszítővé és változatossá, hogy ritkán látjuk előre a jövőt.

– Kitől tanultad eddig a legtöbbet?

– Sok embertől tanultam sokat. Általános iskolában és gimnáziumban a történelemtanáraimtól és nagyanyámtól, aki szintén pedagógus volt. Az újságíró szakma legelején két nagy tudású külpolitikai újságírótól: Réti Ervintől és Harmat Endrétől. De már „befutott” újságíróként a mindennapi élettől tanultam a legtöbbet.

– A szakmában hol látsz nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Ha az újságírásról beszélünk, akkor nagyobb szükséget a fejlődésre Magyarországon, nagyobb fejlődési lehetőséget pedig (sajnos) külföldön. Ami pedig engem illet, külföldön, ami nem is az, hiszen „az EU mi vagyunk”.

– Melyik szakmában próbálnád ki magadat szívesen? 

– Tanárként, előadóként – és néha íróként.

– Milyen módszerekkel fejleszted az üzleti kapcsolataidat?

– Objektivitásra és hitelességre törekvő szakmai munkával, az emberek iránti nyitottsággal és sok kommunikációval.

– Mire sajnálod az időd?

– Ha lenne időm, biztosan sajnálnám. De talán nincsenek is üresjárataim.

– Mire nem sajnálod a pénzt?

– Érdekes történelmi könyvekre és utazásra + gasztronómiára.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Több dologgal is, de leginkább a humorérzék hiányával és arroganciával.

– Milyen területen vállalnál önkéntes munkát?

– El tudnám képzelni magamat egy afrikai állatmenhelyen, mondjuk, Daktari Joe állatklinikáján. 

– Mi tud a legjobban kikapcsolni?

– Foci és futás – ebben a sorrendben. Olvasás. Filmnézés. Egy pohár minőségi bor mellett jóízű beszélgetések.