Megtiltható-e a vény nélkül kapható gyógyszerek távértékesítése?

A Doctipharma olyan honlapot üzemeltet, amelyen 2016-ig a gyógyszertárak honlapjairól meg lehetett vásárolni vény nélkül kapható gyógyszereket és gyógyszerészeti termékeket. A cég honlapja egy előre regisztrált katalógus segítségével rendelkezésre bocsátotta a termékeket, az ügyfél kiválasztotta a gyógyszereket, majd a megrendelését továbbították azoknak a gyógyszertáraknak, amelyek honlapja a Doctipharma oldalán megtalálható. A vételár kifizetése valamennyi gyógyszertár közös egységes fizetési rendszerén keresztül történt, egy erre a célra létrehozott számláról – összegezi az előzményeket a Bíróság közleménye.

Az Union des groupements de pharmaciens d’officine (gyógyszertárak társulásainak egyesülete, UDGPO) vitatta e honlap jogszerűségét: álláspontja szerint a Doctipharma a honlapján keresztül nyújtott szolgáltatás révén részt vett a gyógyszerek elektronikus kereskedelmében, és ezért e szolgáltatásnyújtás ellentétes volt a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek általi gyógyszerértékesítést tiltó nemzeti szabályozással. A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) egyrészt azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a Doctipharma tevékenysége az információs társadalom bármely szolgáltatásának minősül-e, másrészt pedig, hogy az uniós jog lehetővé teszi-e a tagállamok számára az olyan szolgáltatás nyújtásának megtiltását, amely abban áll, hogy egy honlapon keresztül összekapcsolja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából.

A Bíróság ebben a tekintetben pontosítja, hogy a gyógyszertári gyógyszerészeknek és a potenciális betegeknek a gyógyszerek értékesítése céljából történő összekapcsolására irányuló szolgáltatás az uniós jog értelmében az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalma alá tartozik. [A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv úgy határozza meg az „információs társadalom bármely szolgáltatását” mint „bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás”.]

Ítéletében a Bíróság a következőket állapítja meg:
1. Amennyiben a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező szolgáltatót úgy kell tekinteni, mint aki vagy amely maga értékesíti az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereket, a letelepedési helye szerinti tagállam megtilthatja e szolgáltatás nyújtását.
2. Ellenben, ha az érintett szolgáltató az értékesítéstől elkülönülő, önálló szolgáltatás révén arra szorítkozik, hogy az eladókat az ügyfelekkel összekapcsolja, a tagállamok nem tilthatják meg e szolgáltatást azzal az indokkal, hogy az érintett társaság gyógyszerészi képesítés nélkül vesz részt a gyógyszerek értékesítésére irányuló elektronikus kereskedelemben.

Noha ugyanis kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik azon személyek meghatározása, akik engedéllyel rendelkeznek az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek információs társadalommal szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére, vagy arra jogosultak, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítését engedélyezik, és következésképpen nem tilthatják meg az ilyen szolgáltatást az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek esetén – zárul a Bíróság közleménye.