Szányi Gabriella: Ha magadat adod, a másik is megnyílik

Szányi Gabriella szektorokon átívelő karrierje 15 évvel ezelőtt kezdődött, lelkesen vetette bele magát az újabbnál újabb kihívásokba. Számos kommunikációs stratégia kidolgozásában és megvalósításában vett rész az évek során. 2019 óta a BKIK PR-Marketing igazgatója. Előtte a Penny Market Kft. PR vezetőjeként, majd a Magyar Turisztikai Ügynökség vezető szakértőjeként tevékenykedett. A PR szakma igazi szerelmeseként 2016 óta a Magyar PR Szövetség elnökségének tagja, a PR Excellence Hungary Award főszervezője. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 306. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Erre nagyon nehéz egzakt választ adni, hiszen nem egy csúcsot értem el a karrieremben, hanem folyamatosan mászom a különböző hegyeket. Mindig az adott szervezetben, ahol dolgozom, az aktuális projekt, feladat, stratégia sikerességét élem meg csúcsnak. Legutóbbi sikerem a Magyar PR Szövetség, PR Excellence Hungary Award szakmai kidolgozása volt.

– Milyen távra tervez?

– Tinédzserként óriásműlesiklóként Ausztriában készültem fel osztrák színekben a téli olimpiára. Ekkor édesapám egyik napról a másikra visszaléptetett és nem engedte, hogy olyan karrier után fussak, ahol egy sérülésen múlik a későbbi megélhetésem. Azt mondta, előbb egy diploma, utána a síkarrier. Mire lediplomáztam, már más célok fogalmazódtak meg bennem. Ki szerettem volna tanulni a szakmámat és a legjobbak közé tartozni. Általában 3 évre tervezek, de az életemben sarokköveket rakok le, amelyek mentén terelem saját magamat. 30 éves koromra szerettem volna megismerni a leendő férjem, maximum 35 éves koromig pedig gyermeket vállalni. Tavaly meg is született a most 10 hónapos kisfiúnk.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A multinacionális, majd az állami környezet után szívesen kipróbálnám magam egy ügynökség vezetésében is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Az egyik meghatározó személy az életemben az édesapám. Gerincet, tartást kaptam tőle és belém nevelte a kitartó és alázatos munka iránti lelkesedést. A másik személy pedig a legjobb barátom. Ő tanított meg a vezetésre, a tárgyalások lebonyolítására, az emberek működésére és a motiválásukra. Nem tudok elég hálás lenni azért, amiért mellette azzá váltam, aki mindig is szerettem volna lenni. Ő nem csak egy példakép számomra, hanem a mentorom is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Sokat kellett tapasztalnom, hogy megtanuljam, mi motiválja valójában az embereket. Estem már abba a hibába, hogy pénzzel szerettem volna motiválni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez az eszköz csak része lehet a motivációnak. Hiszek abban, hogy az elégedett munkatárs tud sikereket elérni. Emellett rájöttem, hogy ha elismered, dicséred az eredményeit és érzékelteted, hogy milyen fontos a munkája, az sokat jelent a kollégáknak. A legfontosabb pedig a csapatszellem erősítése, hogy a munkatársak érezzék, egy közösség tagjai, ahova tartoznak. Hiszek a csapatban és a csapat erejében, nálam ez a siker kulcsa.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Második diplomám megszerzése után elhatároztam, hogy asztrofizikát szeretnék tanulni. Elmentem az ELTE-re Petrovay professzorhoz a hozzájárulását kérni, hogy látogathassam az asztrofizika előadásokat. Nagyon meglepődött a kérésemen, de örömmel fogadott. Egy évig jártam az előadásokra. Szívesen foglalkoznék kvantummechanikával, de ahhoz fanatikusan el kellene mélyülnöm a területbe, erre pedig sajnos már nem lesz alkalmam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szakmai, illetve üzleti kapcsolataimat javarészt rendezvényeken, konferenciákon építettem ki. Édesapám arra tanított, hogy „amit adsz, azt kapod”. Ha magadat adod, a másik is megnyílik. Ez a hozzáállás segít a korrekt, partnerségen alapuló kapcsolatok kiépítésében.

– Mire sajnálja az idejét?

– Férjemmel hoztunk egy döntést a kapcsolatunk hajnalán: csak olyan embereket hagyunk meg az életünkben, akik pozitívan hatnak ránk. Ha olyan személlyel kell töltenem az időmet, aki elszívja az energiáimat, a kreativitásomat, azt ablakon kidobott időnek élem meg.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az emberi rosszindulattal, az irigységgel és a felesleges női cicaharcokkal. Vezetőként pedig a problémakereséssel lehet felbosszantani, ami mellé nem társul megoldási javaslat.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen az életem szerves része a segítségnyújtás. A férjemmel több családot és egy állatmenhelyet is támogatunk, de volt már, hogy részt vettünk búvárként a víz alatti élővilág szemétmentesítésében is. Amiben még nem volt részem és szívesen kipróbálnám magamat, az az árva gyermekek tanítása, mentorálása, amellyel a jövőjük megteremtésében nyújthatok segítséget.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A jó ételekre, az utazásokra és a búvárkodásra. A jó pár éve betört gourmet életérzés nálam már gyerekkoromban megjelent. Az utazás pedig az, amit soha senki nem vehet el az embertől, az utazás maga az élet, amiért érdemes létezni, megismerni kultúrákat, tájakat, embereket, vallásokat. Nem csak a megtanult nyelvekkel, de az átélt élményekkel is többé válhatunk.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A víz világa a legcsodálatosabb hely. Ott egy vendég, egy látogató, egy szemlélő vagy, tisztelettel figyeled azt a csodát, azt a leírhatatlan nyugalmat, amit a víztömeg és lakói nyújtanak a számodra. Ott elfelejted, hogy ki vagy, ott nincs Én, ott valahogy érzed az egységet, amit életnek nevezünk.