Egyensúly Intézet: a forint még mindig túlértékelt és gyengülő pályán marad

A másfél éves stabilitást megelőzően az árfolyam jelentős kilengésének voltunk tanúi: 2022 októberében emlékezetes módon a forint gyors ütemben gyengült, megközelítve a 430 forintos euróárfolyamot. A forintgyengülés megállítása végett az MNB arra kényszerült, hogy korábbi, a kamatemelési ciklus lezárására vonatkozó ígérete ellenére 13 százalékról 18 százalékra emelje az irányadó kamatot. Ezzel a lépéssel sikerült stabilizálni a forintot, mely a 385–395 forintos sávban mozgott az ezt követő másfél évben. Noha ehhez a viszonylagos stabilitáshoz képest meglepő lehet a forint elmúlt hónapokban mutatott dinamikája, az árfolyam hosszú távú trendjéből nem lóg ki. 2010 és 2019 között az euróárfolyam 270 forintról 330 forintra gyengült, 10 év alatt 22 százalékot leértékelődve. A havi átlagos értékeket vizsgálva a COVID-válság kitörése és 2024 novembere óta 330 forintról 409 forintra gyengült a kurzus, újabb 24 százalékot veszítve értékéből az euróval szemben. A leértékelődés tehát gyorsuló ütemben folytatódott az elmúlt 14 évben.

A régió hasonló gazdasági adottságú, saját valutával rendelkező országait (Csehország, Lengyelország, Románia) megvizsgálva arra jutunk, hogy az euróárfolyam ilyen mértékű gyengülése magyar sajátosság. 2010 első negyedévéhez képest a forint 53 százalékkal értékelődött le az euróval szemben. Ugyanezen időtartam alatt a román lej 21 százalékkal, a lengyel zloty pedig 8 százalékkal értékelődött le, míg a cseh korona 2 százalékkal lett erősebb az euróhoz képest. Ebből arra következtethetünk, hogy az árfolyam gyengítése a magyar gazdaságpolitikai stratégia része. A gyengülő forint elősegítheti az export versenyképességének növelését, hiszen az alacsony árfolyam csökkenti a magyar termékek árát a nemzetközi piacokon. Ez azonban a hazai fogyasztók számára negatív következményekkel jár, mivel növeli az importált termékek árát.

Meddig gyengülhet még a forint?

A közgazdászok egy valuta egyensúlyi szintjének megállapítására gyakran a reálárfolyam fogalmát használják. A reálárfolyam, azaz a nominális árfolyam hazai és külföldi árindexszel kiigazítva, a belföldi és külföldi áruk és szolgáltatások relatív árát ragadja meg.

Az ábra az euró-forint reálárfolyam alakulását mutatja az elmúlt 10 évben (a nominális árfolyamhoz hasonlóan a növekedés az ábrán leértékelődést, gyengülést jelent; 2010. január = 100). 2014 és 2022 között a reálárfolyam fokozatosan, mérsékelt ütemben leértékelődött (zöld nyíl). 2022 közepétől kezdve azonban jelentős, közel 15 százalékos reálfelértékelődés ment végbe (sárga nyíl), és a reálárfolyam ma is közel 6 százalékkal erősebb, mint 2022-ben. Egyszerűen fogalmazva meg a reálárfolyam jelentését: míg a magyar árszínvonal 2 év alatt körülbelül 35 százalékot nőtt, az euróban számolt árak csak nagyjából 15 százalékot: ez egy 20 százalékpontos különbség. Az euró-forint árfolyam mindeközben 360-ról 410-re nőtt, azaz 14 százalékkal értékelődött le. Ha tehát forintunkat átváltjuk euróra, még mindig átlagosan 6 százalékkal olcsóbban vásárolhatunk külföldön.

Mindezek alapján az Egyensúly Intézet téli gazdasági előrejelzése szerint a forint egyre csökkenő mértékben, de továbbra is túlértékelt: a reálárfolyam az egyensúlyi szint felett helyezkedik el. Ez rontja az exportőrök és a fogyasztók helyzetét, így hűti a gazdaságot és elősegíti a dezinflációt. A túlértékeltséget az export gyenge teljesítménye, valamint a külföldi vásárlások ugrásszerű növekedése is alátámasztja (2022 és 2023 között megduplázódott a szomszédos országok élelmiszerboltjaiban történt vásárlások értéke). Az Egyensúly Intézet arra számít, hogy a forint a jövőben a jelenlegi túlértékeltség fokozatos korrekciójával, a vonzó kamatkülönbözet megszűntével, továbbá a magyar gazdaságpolitika iránti bizalmatlanság miatt a nemzetközi befektetők által igényelt magasabb kockázati prémiummal összhangban gyengülő pályán marad. 2025-ben az euró-forint árfolyam várhatóan a 412–419, 2026-ban pedig a 418–432 forintos sávban fog mozogni.