Nagy Béla: A folyamatos tanulás híve vagyok

Nagy Béla tudatosan építi üzleti kapcsolatait. Mint mondja: „nem csak várok a dombtetőn, hanem elébe megyek a lehetőségeknek”. Imádja a szakmáját, a trénerség mellett értékesítőként is dolgozik. 25 éve tanít, már több ezer kezdő és profi értékesítőt segített tudásuk gyarapításában. Ha érdekli, hogy Béla mivel motiválja a kollégáit, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 472. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A csúcs egyértelműen az, hogy azt csinálhatom, amit imádok! Voltam villamosmérnök, fejlesztőmérnök az Akadémián, utána egy képzőcég általános igazgatója lettem, ezt követően jött a Comline Budapest Kft., először értékesítési vezetőként, majd társtulajdonosként, most pedig már egyedüli tulajdonos és vezető tréner vagyok. Eljutottam odáig, hogy a tudásmegosztásra fókuszálhatok, hiszen összegyűlt olyan háttértapasztalatom, hogy a leglényegesebbet kiszűrve tudom átadni sok-sok év tapasztalatát, ami nem csak nekem élvezetes, de úgy tűnik, a képzéseinket elvégzőknek is.

– Milyen távra tervez?

– Húsz évre biztosan, hiszen, ha felkelek reggel, látok olyan célokat és kihívásokat, amelyek ezt az időtartamot simán lefedik. Persze vannak rövidebb időtávra szóló terveim is, a kétéves cél például az, hogy piacvezetővé váljunk saját területünkön, az értékesítési vezetők képzésében. Ennyi idő kell ezen a piacon, hogy olyan messzire tudjunk futni, ahol már nem tudnak utolérni!

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A folyamatos tanulás híve vagyok, ezért a bakancslistámon sok képzés szerepel. Egy része személyes képességfejlesztés, például emberismeret, egy része pedig a mesterséges intelligenciához kapcsolódó tudás. Ez utóbbi több szempontból is érdekes: szeretném beépíteni a képzések tervezésébe, hogy magát a tudásmegosztást felgyorsítsuk. A rendelkezésre álló, nagymennyiségű tudásanyagból szeretnénk a mesterséges intelligencia segítségével a lényeget leszűrni emberi időn belül, hogy ez könnyen kommunikálható és könnyen érthető legyen. Másik oldalon pedig az értékesítői munkába is be kell építenünk, hiszen most már a rendelkezésre álló információk, adatok meghaladják a hétköznapi ember által feldolgozható mennyiséget, így egy egyszerű tárgyalásra is mesterséges intelligenciával a hátunk mögött kellene hamarosan felkészülnünk.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem is a kitől, hanem a hol kérdés számomra a legfontosabb. Műszaki egyetemen végeztem villamosmérnökként, híradástechnika szakon. Itt olyan jellegzetes logikai gondolkodást sajátítottam el, ami jelenlegi, műszaki világtól picit távol eső pályámon is végigkísér. Mindemellett természetesen folyamatosan voltak és vannak példaképeim, akikre odafigyelek és tanulok tőlük. A jelenlegi kedvencem, akit csodálok, Grant Cardon amerikai üzletember. Magyarul is jelent meg könyve. Amerikában rettentően népszerű, képes stadionokat is megtölteni. Példaértékű ahogy gondolkodik, amilyen állhatatosan képes kitartani a céljai mellett, amíg el nem éri azokat.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A saját ambícióikkal. Emberséges vagyok, ami azt jelenti, hogy megpróbálom megérteni a személyes céljaikat, abban próbálok velük együttműködni, hogy ők ezeket elérjék.  Mindemellett persze jó munkakörnyezetet teremtek, rendszeresen megyünk csapatépítésre, versenyképes fizetést adok, fontos, hogy érezzék, megbecsülöm őket. Szerencsére talán éppen emiatt nem küzdünk a lemorzsolódással vagy fluktuációval.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mivel imádom, amit csinálok, ezért sok mindent nem tudok ezen kívül megjelölni. A mérnöki pályát szerettem, mert valami „működőt” lehetett létrehozni, ezt bármikor szívesen csinálom. Ha bárhová ledobnának – ahol persze van gazdasági élet –, bármikor el tudnék látni egy értékesítési, kereskedelmi vezetői posztot, ha jó a termék, akkor pedig igazán jól tudom érezni magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Tudatosan. Állandó és kiemelt figyelmet érdemel ez a terület a szakmai életemben. Aktívan foglalkozom vele, nem csak várok a dombtetőn, hanem elébe megyek a lehetőségeknek. Minden olyan módszert vagy felületet szívesen használok, ami ma bevett és hatékony: social media, networking csoportok, rendszeres saját rendezvények. Partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, csúcsvezető találkozókat szervezünk, ajánlási rendszert építettünk ki. Mostanában azt érzem, hogy még többet kellene foglalkozni vele, jelenleg hetente egy teljes napot csak ennek szentelek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Szerencsére utólag szinte sosem kell sajnálkoznom, egyébként pedig minden olyan dologra, ami monoton és bárki meg tudná csinálni, csak most nekem kell. Például: adminisztráció, pályázatírás – az úgynevezett favágásra sajnálom az időt.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Amit tanítok az az, hogy ha felbosszantjuk magunkat, kikerül a kezünk közül a kontroll. Idáig nem szabad eljutni, igaz, ez néha már nekem is sikerült. Főként a bénaság tud felbosszantani, ha valaki eljátssza a tehetetlent, hogy könnyebben kicsússzon a felelősségvállalás alól.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Az Út a Boldogsághoz elnevezésű szervezetnek szoktunk céges szinten dolgozni pro bono. A rendszeres támogatás mellett 21 morális szabály füzeteket is osztunk. Van egy olyan csoport is, ahol be szoktam vállalni ingyenes konzultációt, személyiségfejlesztést, megoldáskeresést.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Szeretek mindent megvenni, amire a céljaim eléréséhez szükségem van. Műszaki dolgokból például olyat, ami hosszú ideig jól működik. Biztos, hogy nem a legdivatosabb holmikat vásárolom, hanem a tartósakat. De nem csak tárgyakra, képzésekre sem sajnálok költeni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Imádok mindent, ami gurul, legyen az motor, autó vagy bicikli. Minél gyorsabb annál jobb! Emellett sétálni is szeretek, bár ez csak az utóbbi 5-6 évben vált jellemzővé. Van, hogy egyedül megyek, de gyakran a feleségem is csatlakozik, néha egy jó szivarra is. A sétának van egyfajta terápiás értéke, főleg, ha kifelé nézel és észreveszel új dolgokat. Séta közben észrevétlenül megnyugszik az ember.

(Fotók: Comline Budapest)