Bőhm Kornél: Remekül tudnánk exportálni a jó megoldásainkat

Bőhm Kornél, kríziskommunikációs szakértő, az Impact Works partnere, üzletágvezetője, az MPRSZ Kríziskommunikácós Tagozatának alapítója. Újlipótvárosi lakosként szélmalomharcot vív a parkolóhelyért, s ott van a Balaton együttes minden fellépésén. Tavaly óta azzal is büszkélkedhet, hogy könyvíró, mi pedig azzal dicsekszünk, hogy közreadjuk válaszait az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Mindenképpen kézzel fogható mérföldkő a tavaly megjelent könyvem, amelyet a HVG Kiadó adott ki „Sem megerősíteni, sem cáfolni…” címmel. Régóta terveztem, hogy egy olvasmányos szakkönyvben összegzem mindazt, amit a kríziskommunikációs szakterületről fontosnak, lényegesnek gondolok. Fontos pillanata volt az életemnek, amikor kijött a nyomdából. Leginkább arra próbálok rávilágítani benne, hogy a magánéletünk, a mindennapi életünk nem is különbözik olyan nagyon sokban a cégek életciklusaitól, különösen, ha a krízisekről van szó.

– Milyen távra tervez?

– Ahogy idézni szokták: nehéz jósolni, különösen a jövőt illetően. Elég alaposnak gondolom magamat a tervezés vonatkozásában, más kérdés, hogy az előzetes terveket aztán sokszor aktualizálni, pontosítani kell. Bevált gyakorlatom, hogy minden év karácsonya előtt elvonulok másfél-két napra, és megtervezem az új évet, kitalálom, mivel mennyit fogok foglalkozni, hol lesznek a szakmai fókuszok, és aztán ezeket az év során próbálom követni is. Észre kell vegyük, milyen új tendenciák vannak például a munkáltatói márkaépítés területén. Idén egyre fontosabbak lesznek az adatok, a HR digitalizáció; a tervezés része kell legyen, hogy tartsuk a lépést a legújabb megközelítésekkel, egyénileg és a céggel is így tudunk a legjobban fejlődni.     

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Azt remélem, nem egykönyves szerző leszek a kommunikációs iparág világában... Cégünk, az integrált HR kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó – ezen belül főként vezetői tréningekkel és stratégiai munkáltatói márkaépítéssel foglalkozó – Impact Works stabilan, kiszámíthatóan növekszik, nagy izgalommal figyelem, mekkora szervezetté válunk lassanként, de folyamatosan. 

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Inkább inspirációt gyűjtök másoktól, sokszor észre sem veszem, vagy csak utólag, hogy beépítettem valamit az eszköztáramba, amit másnál láttam, tapasztaltam. Volt olyan meghatározó vezetőm a múltban, akitől sokat ellestem. A türelem és a higgadtság fontosságát is így tettem magamévá. Vannak olyan vezető beosztású barátaim, akiktől sokat kérdezek vezetési gyakorlataikról. Szeretem, ha akár szarkasztikusan szembesítenek a gyarlóságaimmal, vagy olyan kritikát kapok, ami elsőre tán meghökkentő lehet, de hamar belátom a jobbító szándékot. Tulajdonostársamtól, Batiz Andrástól pedig szinte minden nap tanulok valami izgalmasat akár a kommunikációs, prezentációs, akár üzleti gondolkozásmód területen. 

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Nem minden szakmára igaz, de a kommunikációra igen, hogy az angolszász kultúrájú országokban előrébb járnak. A szakmai fejlődés érdekében tehát Nyugatra kell figyelni, de a fejlődést itthon, hazai szervezetek érdekében kell megvalósítani. Másrészt az általam vezetett üzletág employer brandinggel foglalkozik, amely Magyarországon a szorító munkaerőhiány miatt is nagyon fontos űrt tölt be. Ez a kihívás mostanra érte el igazán nem csak a régiót, de a nyugati világot is. Könnyen lehet, hogy a jó megoldásainkat remekül tudnánk exportálni mind a stratégiaalkotás, mind a kampánytechnikák szempontjából.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Aggódva figyelem a klímaváltozásról szóló elemzéseket, azt várom, hogy a jövőben egyre több üzleti szektort is ez fog meghatározni. De új vállalkozáson jelenleg nem gondolkodom, kommunikációs ügynökségünket fejlesztjük, építjük, ide forgatunk vissza minden tőkét – ezzel vannak nagy terveink. 

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– A konferenciák és meetupok hasznosságában hiszek, számos fontosnak bizonyuló ismertséget kötöttem már ilyen rendezvényeken. Sokfelé vállalok előadást, illetve viszonylag intenzív a jelenlétem a LinkedInen is, ezek építik a kapcsolatrendszert, aminek az életben tartása, a rendszeres kapcsolattartás egy másik, még fontosabb eleme.

– Mire sajnálja az idejét?

– Szinte minden mozgóképre, amit nézni kell. Ambivalens ezzel a viszonyom, gyűjtöm azoknak a sorozatoknak a címét, amelyeket szakmai szempontból fontos lenne követnem, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer valamikor megnézem. De egy két percnél hosszabb videóbejátszást sem indítok el… Újlipótvárosiként pedig a parkolóhelyért vívott szélmalomharcban eltöltött időért is vérzik a szívem – nem is használok autót, ha csak egy mód van rá.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az a meggyőződésem, hogy kötelességünk költeni a kultúrára: aki megteheti, vásároljon könyveket, támogassa a hazai színházakat. Ezekre mindig jó szívvel adok ki pénzt. Kiváltképp izgalmas az információhoz való hozzáférés, a minőségi – hiteles – tájékoztatásért szinte „kötelező” költeni, legyen az újság-előfizetés vagy netes tartalom.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Viszonylag nehezen jövök ki a sodromból. Sajnos, vagy szerencsére, ezt nem mindig tudom eldönteni… Mindenesetre tud frusztrálni, ha teljesen nélkülözzük a lazaságot, ha túlkomolykodjuk magunkat.   

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Sok olyan pro bono tevékenységet végzek, ami a szakmánk piaci edukációját, megismertetését segíti, társadalmi munkában pedig a gyermekreumás megbetegedések gyógyítását felvállaló Rosszcsont Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A Balaton együttes elkötelezett rajongójaként, ha csak tehetem, minden fellépésükön ott vagyok. Hiába hallottam már minden opust ezerszer, ugyanannyira elbűvöl Víg Mihály és legendás együttese, mint amikor először voltam koncertjükön, huszonöt éve az Almássy téren.

Fotó: Fazekas István/HVG