Azt tartom a küldetésemnek, hogy a képzéseken résztvevők többként, erősebben, további képességekkel gyarapodva álljanak fel – mondta az Üzletemnek Soós Zoltán kommunikációs szakember.
Soós Zoltán úgy véli: ma már százból hatvan főnök tisztában van azzal, hogy nem elég jól vezetnie a cégét, tudnia kell erről mások előtt is beszélni. „Ez tanulható, fejleszthető tudás, a maga pofonegyszerű törvényszerűségeivel. Ha egy közép- vagy felsővezető a 21. században nem mozog otthonosan a kommunikációs térben, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy átengedi a terepet a konkurenciának” – von mérleget Zoltán, aki az elmúlt 20 évben mintegy 35 ezer embernek tartott előadások rutinjára alapozva dolgozta ki képzési programját. Ha érdekli, hogy Zoltán kitől tanulta eddig a legtöbbet, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 402. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Azt hiszem, nincs egy konkrét alkalom, amit kiemelnék. A legbüszkébb akkor vagyok, amikor egy képzés után olyanokat mondanak a résztvevők, mint: „Észre sem vettem, hogy elrohant ez a két nap!”, „Nem is tudom, mikor nevettem ennyit utoljára!”, „Ez volt életem egyik legjobb élménye!”. Szinte mindegy, hogy felsővezetők vagy az életben éppen elinduló fiatalok mondják. A lényeg, hogy mondják!
– Milyen távra tervez?
– A következő három évre fókuszálok.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Ezen még nem gondolkodtam… De határozottan tervezem, hogy készítsek komplett videós képzési anyagokat, a különböző beszédhelyzetekre és szakágakra specializálva. Ez teljesen átfogó anyag lenne, ami a témához kapcsolódó minden tudást összegez.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– L. Ron Hubbard amerikai filozófustól ésMacsek István tréner barátomtól, aki annak idején elindított a tréneri pályán.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Van egy küldetésünk, miszerint a képzésekben résztvevők többként, erősebben és további képességekkel gyarapodva álljanak fel. Tulajdonképpen az ő elégedettségük, sikerük adja a létjogosultságot a működésünkhöz. Az ő felszabadultságuk és örömük jelenti nekünk az igazi fizetséget. Hiszem, hogy egy értékes embernek irányelve kell, hogy a tökéletesre törekedjen, mert akkor lesz büszke arra, amit elvégzett.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Több, mint egy évtizedig voltam a Drogmentes Magyarországért Maraton ügyvezetője (42 nap, 2000 kilométer, 300 település, 100.000 közvetlenül elért ember évente), amit a semmiből építve tettünk a maga területén Európa legnagyobbjává. A sportdiplomácia és a rendezvényszervezés nagyon izgalmas terület.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Jellemzően ajánlások révén, és a személyes kapcsolatokon keresztül szinte bármilyen helyzetben. Értékes emberekkel találkozom és beszélgetek különböző képzéseken, eseményeken.
– Mire sajnálja az idejét?
– Jogi ügyekre, vagy a kifejezetten műszaki jártasságot igénylő tevékenységekre, mert ezekhez nem értek, és inkább szakértőre bízom, ha lehet.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Ha valaki szándékosan értetlenkedik, azt nagyon nem szívlelem. A meddő panaszkodás, ami nem hoz változást, csak lehúz, azt váltja ki belőlem, hogy azzal az emberrel ne foglalkozzam túl sokáig. Amikor megtapasztalom a „hát, ezt sajnos lehetetlen megoldani” hozzáállást, amikor valaki meg sem kísérli megoldani a helyzetet, egy ideig próbálkozom vele, aztán elengedem.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– A Drogmentes Magyarországért Maraton tapasztalatai alapján szinte bármilyet.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Önképzésre. Az elmúlt években igen jó érzéssel nagyon-nagyon sokat költöttem erre. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhetem, ahol most tartok. Egyáltalán nem sablon, hogy a fejlődés valódi értéke pénzben nem kifejezhető. Ugyanakkor lenyűgöznek a kifinomult, esztétikus dolgok: egy remek vacsora, egy szép ruha, egy gyönyörű toll. És persze a csodálatos párom! Az ő mosolyáért bármit megadok.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Néha egy jó film, néha az olvasás. De sokszor azt élvezem a legjobban, ha egy számomra kedves témában írhatok.
(Fotók: The Speaker)
Ruprecht Lászlóval, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnökével beszélgettünk egyebek között arról, miért érdemes ellátogatni szeptember 14-15-én Tatára, a SVÉT legnagyobb rendezvényére.
Instabilnak minősítette a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzetet Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója, miután szeptember 4-én felkereste a létesítményt, ugyanakkor kifejezte reményét, hogy előrelépés történik az erőmű biztonságának szavatolása terén.
