Maradandót igyekszem alkotni, aminek már az alapjaitól a részese vagyok – mondja az Üzletemnek Rétfalvi Zoltán közgazdász. A Piqniq Budapest társalapítója tudatosan távol tartja magától az energiavámpírokat.
Rétfalvi Zoltán ugyanolyan büszke multis múltjára, mint arra, ha részese lehet egy-egy gasztro vállalkozás útnak indításának. A Piqniq Budapest társalapítójaként nagy lelkesedéssel és sok év tapasztalattal a háta mögött kezdett valami újba, amit személy szerint én is remek kezdeményezésnek tartok. De most nem az a fontos, hogy én mit minek tartok, hanem az, hogy miket mond Zoltán az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 77. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Most mondhatnám, hogy azt, amikor kineveztek pénzügyi igazgatónak egy 1800 munkavállalót foglalkoztató, 100 milliárd forint árbevételű magyarországi gyárban… De egy-egy sikeres Piqniq rendezvény, vagy amikor egy gasztro vállalkozás jól startol, aminek részese voltam, az is büszkeséggel tölt el.
– Milyen távra tervez?
– Az élet folyamatos újratervezés. Vannak olyan dolgok, amikben egy életre tervezek, bizonyos szituációkat viszont nem lehet két-három hónapnál tovább látni, ezekhez adaptívan kell alkalmazkodni.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Olyan maradandót alkotni, aminek a már az alapjaitól a részese vagyok és látom kiteljesedni a teljes virágzásig. A Piqniq, azt hiszem, ezen az úton van.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– A családomtól, a nagyapámtól, a feleségemtől, és 19 év multi karrier során számos kollégától és felettesemtől is, akik közül nehéz lenne egyet-kettőt kiemelni.
– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Eredeti szakmámat figyelembe véve elmondhatom, hogy a multik elég erősen jelen vannak Magyarországon, ezért magukkal hozták a külföldön kifejlesztett és többszörösen letesztelt munkamódszereiket, amelyek miatt már nem kell feltétlen külföldre menni a fejlődési lehetőségekért. Ugyanakkor a gasztronómia területén a lemaradás, tapasztalatom szerint, jóval nagyobb. Itt már nem egy sikeres hazai vállalkozó kényszerült arra, hogy a kincset érő tudást külföldön szippantsa magát és azt itthon kamatoztassa.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– A helyemen vagyok, nagyon szeretem és élvezem azt, amit csinálok. Lehet, hogy furcsán hangzik ez a kijelentés, de jelen pillanatban a munkám teljes mértékben feltölt és kielégít.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– Elég extrovertált típus vagyok és a személyesen megélt kapcsolatok híve, ezért folyamatosan keresem az ilyen irányú lehetőségeket.
– Mire sajnálja az idejét?
– A negatív és irigy emberekre, az energiavámpírokra, akiket tudatosan távolítok el magamtól.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Élményszerzésre, utazásokra, az idő értékes eltöltésére. Vallom, hogy ezek sokkal többet érnek és „hoznak a konyhára”, mint bármilyen tárgy.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az inkorrektséggel, a sunyisággal és a hazugságokkal.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– Nagyon szívesen oktatnék vállalkozásismeretet és pénzügyet gyerekeknek/fiataloknak, mivel nagyon sok vállalkozónál hiányoznak ezek a roppant fontos alapok. Pénzügyi ismeretek nélkül szinte létezni sem lehet, nemhogy sikeres vállalkozást üzemeltetni, és jelen pillanatban erre az oktatási rendszer nem, vagy alig készíti fel a fiatalokat.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Van egy szuper családom és egy fantasztikus baráti köröm. A velük eltöltött minden perc, mondjuk, egy közös bográcsozás, 100-nak számít a kikapcsolódás oldaláról nézve. Emellett számos hobbim van, rengeteget olvasok, imádom a zenét, maketteket építek, filmrajongó vagyok és menthetetlenül lelkes végfelhasználó a gasztronómia területén.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.