Minden nap tanulok, tanulunk újat, főleg úgy, hogy az Ipar 4.0 nem egy egzakt fogalom – mondta az Üzletemnek Juhász Márton, a Datatronic fejlesztési és értékesítési igazgatója.
Juhász Mártont a rögbiben és a rögbivel eltöltött két évtized sok mindenre megtanította, így aztán ő is sok minden tanít kollégáinak. Kimondottan büszke rá, hogy a Datatronic Kft.-nél fél év alatt ott tartanak, hogy Magyarország egyik új, több szempontból is egyedi adatközpontját építik, és már nemzetközi projektekben szintén részt vesznek. Öt-tíz-tizenöt évre szóló tervei vannak, de még azt is el tudja képzelni, hogy jelenlegi cégétől megy nyugdíjba 90 évesen. Az persze nem most lesz, most viszont következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 194. interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Azt attól függ, mit értünk karrier alatt, mert csúcsnak azt tartom, amikor a feleségem igent mondott. Mint sportoló sikernek, talán azt, amikor az Egyetemi Rögbi világbajnokságon Brive-ben a rájátszásban partiban voltunk az olasz válogatottal, és 5-9-re fordítottunk. A pánik az ellenfél arcán és a stadion drukkolása felejthetetlen élmény volt. Mint sportrendezvény & szervezés szempontból, amikor sikeresen 10/8-as átlaggal zártuk az EUSA 2015 Gödöllő sportrendezvényt, amit, ahogyan az egyik jóbarátom is fogalmazott: „pénz, ember és idő hiányában hárman mellékállásban hoztuk össze egy kollégiumi szobából.” Üzleti siker szempontból több is volt, viszont egyet szeretnék kiemelni. Amikor a Ruzsinszki testvérek bizalmat szavaztak, és el tudtuk kezdeni a közös munkát a Datatronic Kft.-nél. Fél év alatt ott tartunk, hogy az ország egyik új adatközpontját építjük, ami több szempontból is egyedi. Továbbá olyan nemzetközi projektekben veszünk részt, amikről nem is gondoltam volna, hogy összejöhet, de bízva a srácok képességében sikeresen abszolváljuk.
– Milyen távra tervez?
– Abszolút 5-10-15 éves távon gondolkodunk, de azt is el tudom képzelni, hogy innen tervezem a nyugdíjamat. Maximumon kitérek, de azt is a cégen belül egy másik divízióban, mert hosszú távú projektjeink és innovációs terveink vannak.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Mivel az AI megépítésének alapja egy tökéletes hardver, ezért egy „Rehoboam” szintű rendszer felépítése és szolgálatba állítása az emberiség számára.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Ha nem gond, vagy nem emelnék ki senkit, vagy mindenkit.
Szüleim&Nővérem; Pfléger Ferenc – nyugdíjas matematika tanár, Babits Gimnázium; Durucskó József/ Velkovics Vilmos – rögbi edzőim, dr. Bujáki Gábor – SZIE koll. Igazgató; dr. Zsidai László – SZIE egyetemi tanár, Pecze Dániel – volt alpolgármester Gödöllő, Nemcsók Ádám-EUSA szervező társam, Szép Zoltán - barátom, Maruzsi László - apósom/Rácz Aranka anyósom, Juhász-Maruzsi Georgina – feleségem.
– Mivel motiválja a kollégáit, társait?
– Énekelni szoktam… Azt szokták mondani, hogy rebellis hurráoptimista vagyok, csak a hurrá több évig is eltart, nemcsak 5 percig (rögbi 20 év). Mivel mérnök vagyok, ezért tudom, hogy mindenre van megoldás, de tényleg mindenre. A megoldás (kulcsa) útja – és legfőképpen az ára a nem mindegy! és a legnehezebb. Ezt sugározva erőt tudok adni kollégaimnak, ami hasonlóan hajtja őket a napi munka során. A kihívásoknak mindig van vége és eredménye. A hiba és a bukás egy tanulási folyamat kezdete, és az evolúció ezt adta nekünk ajándékba. Ezen felfogás és tapasztalat átadásával a motiváció nem szokott kérdés lenni.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Rengeteg munkakörben kipróbáltam már magam, viszont úgy érzem, itt és most megtaláltam a magam kihívását. Ebben a szakmában minden benne van. Minden nap tanulok/tanulunk újat, főleg úgy, hogy az Ipar 4.0 nem egy egzakt fogalom.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Ez változó, főleg a most kialakult helyzetben. Az Enterprise Europe Network és a HEPA nagy segítség nekünk az online B2B találkozók szervezésében és támogatásában, külföldön és belföldön egyaránt. A profil helyes kitöltése és a pair matching kulcskérdés. A belföldi kapcsolatokat a partnereinken keresztül építjük. Nyitottnak kell lenni mindenre és leginkább türelmesnek. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek ugyanazt a tiszteletet és odaadást kell nyújtani, ez nálunk elsődleges szempont.
– Mire sajnálja az idejét?
– Leginkább a várakozásra, a semmittevés pedig megőrjít. A folyamatos pörgés sajnálatosan az életem része – a várakozás és az időm non produktum kihasználását nem szoktam nagyon preferálni.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Azt nagyon nehéz elérni, de az ígérgetést és a mellébeszélést nagyon nem szeretem, és egy idő után ott szokott elszakadni a cérna.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Rögbi edzői karrierem során rengeteg önkéntes munkát vállaltam. Hátrányos helyzetű gyerekek oktatását belföldön és külföldön egyaránt. Most leginkább a családomra koncentrálok. Később szívesen visszatérnék az oktatásba, de akkor már azt a valós élet- és üzletmodellt oktatnám, hogy egy kis panelszobából hogyan lehet valójában eljutni az üzleti elit szférába.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Az új élmények gyűjtése a családommal és a feleségemmel. Ha elmegyünk valahova, akkor ott szeretjük jól erezni magunkat. Céges oldalról a minőség a legfontosabb, ott nem szoktunk spórolni.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A zenehallgatás, egy szép panoráma és egy vintage reggeli. Este egy pohár délvidéki vörös vagy egy Tokaj-hegyaljai késői szüret.
A bogyólé márkanév a francia bravúros magyarítása, bármelyik posztmodern írónk megirigyelhetné.
A Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásáról létrejött szerződés fontos lépés Magyarország számára ellátásbiztonsági szempontból – mondta Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkára.