Balogh Tibor: Édesapámtól örököltem a maximalizmusomat

Balogh Tibor azt mondja, hogy a frissen sült, kovászos kenyér illatánál nincs jobb egy vasárnapi családi reggelin. Egyébként is imádja a kulináris élményeket, azt sem tartja kizártnak, hogy egyszer majd beszáll a gasztrobizniszbe. Addig persze bőven van tennivalója, a Forest-Vill Kft.-vel például szeretne külföldi projektekhez kapcsolódni. Ha arra is kíváncsi, hogy Tibor milyen önkéntes munkát végzett kórházban, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 239. interjúját!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– 2015 decemberében zárult le a visontai naperőmű tendere, amelyet konzorciumvezetőként megnyertünk. A projekt mind 6,5 milliárd forintos összértékét, mind pedig volumenét tekintve a legnagyobb projekt volt szakmai karrierem során. Abban az időben az ország első és legnagyobb naperőmű parkja volt a maga 15 MW teljesítményével, 72 480 db panelével, amely 30 hektárnyi zagytárolón kapott helyet, így kétszeresen is hasznosította a területet. Számomra rendkívül fontos szakmai mérföldkő volt ez a munka, hiszen vezetőként én feleltem a konzorcium megszervezéséért, a partnerek bevonásáért, a műszaki kivitelezői csapat összeállításáért.

– Milyen távra tervez?

– Mindig is hosszútávra tervező embernek tartottam magam – nem hiszek a rövidtávú dolgokban. Édesapám tanított arra, hogy lassan haladjak, ha messzire szeretnék jutni. Ehhez természetesen kitartás, biztos szakmai alapok és alázat szükséges. Ha ezekkel rendelkezik az ember, akkor meghozza a befektetett idő a várt gyümölcsöt. Mindez igaz volt a szakmai karrier utamra is, először villamosmérnöki végzettséget szereztem, majd utána elvégeztem egy nemzetközi projektmenedzsment-szakértői képzést, amelyet később még egy közgazdász képesítéssel egészítettem ki.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az energetikai piacon nem csak kis hazánkban, de szerte a világban nagy lehetőségek vannak. Korábbi munkahelyemen volt lehetőségem külföldi projektekbe is bekapcsolódni, ezt szeretném megvalósítani a Forest-Vill Kft. esetében is.  Most a pandémiás helyzet ezen célunk megvalósítását lassítja, de fokozatosan készülünk arra, hogy külföldön is megmérettessük magunkat. A közelmúltban elkezdtük építeni a szakmai csapatunkat, és több olyan munkatársat is sikerült szerződtetnünk, akiknek komoly szakmai tapasztalatuk van a külföldi energetikai projektek menedzselésében.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Édesapámtól, ő volt a mentorom. Ő nevelte belém a szakmai alapokon való építkezést, és tőle örököltem a maximalizmusomat is. Arra tanított, minden nap legyek egy kicsivel jobb, mint amilyen tegnap voltam. Ennek a szemléletnek köszönhetem az eddigi szakmai sikereimet és előrehaladásomat.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Mindig törekszem arra, hogy a pozitív és a negatív visszajelzéseket is egyaránt megadjam a munkatársaimnak, a pozitívat elismerésként, ami előreviszi a kollégákat; a negatívat pedig figyelemfelhívásként, hogy van olyan terület, amiben még lehet fejlődni. Csapatban gondolkodó embernek tartom magam, és szívesen állok a dolgok élére. Ez olyan, mint egy sárkányhajó verseny, ahol én nem a hajó elejében ülök, hanem magam is evezőt ragadok, és velük együtt evezek, hogy elérjük a közös kitűzött céljainkat.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Ínyenc embernek tartom magam – a feleségemmel sokat gondolkodunk azon, hogy egyszer a távoli jövőben szívesen nyitnánk valamilyen különleges kulináris élményt nyújtó vállalkozást. Sokat utazunk külföldre, és nagyon szimpatikusnak tartjuk azokat a cukrászdákat, pékségeket, kávézókat vagy éttermeket, ahol megjelenik valamilyen helyi specialitás, egyedi íz, vintage hangulatba öltöztetve. A lényeg az egyediség, a kiváló minőség és ízvilág együttese.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Hiszek a személyes kapcsolatokban. Nagyon fontosnak tartom az üzletei találkozókat, konferenciákat és szakmai utakat, idén sajnos ebből kevés jutott nekünk, pedig nagyon sokat lehet tanulni ezekből az alkalmakból. Ezeket a kapcsolatokat ápolni kell, amihez viszont nélkülözhetetlenek a személyes találkozók, amelyek a jelenlegi helyzetben sajnos nehezebben megvalósíthatók. Kifejezetten sajnálom, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Vándorgyűlése – amely a hazai villamosenergetikai szektor egyik legmeghatározóbb eseménye – személyes találkozók nélkül, online formában valósul meg. 

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges, a lényegi munkáktól értékes időt elrabló dolgokra. Leginkább az olyan – elsősorban szervezeten belüli – megbeszéléseket nem szeretem, amelyek végeláthatatlanok, több órán keresztül tartanak, mégsem hatékonyak. Természetesen vannak kivételek, mivel fontosak a megbeszélések, de nem jó, ha több órán keresztül nem jutunk hasznosítható eredményre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Alapvetően nyugodt és türelmes ember vagyok, de a pesszimista embereket nem szeretem, mert hozzáállásukkal, negatív kisugárzásukkal megnehezítik az adott helyzet kezelését. Mindezek mellet az igazságtalanságot is nehezen viselem. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Mindenkinek ajánlanám a meseolvasást gyermekeknek. Korábban részt vettem egy programban, amelyben kórházban beteg gyermekeknek olvastam fel mesét. Ezt a munkát mindenkinek tudom javasolni. Mióta vannak saját gyermekeim, az ilyen jellegű önkéntes tevékenységet még hatványozottabban nagyra értékelem. Nem teljesen önkéntes munka, de a pandémia kellős közepén, magánemberként örökbe fogadtam egy hátrányos térségben működő óvodát: az intézmény számára tisztasági, takarítási eszközöket és fertőtlenítőszereket biztosítottam.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Élményekre, minden mennyiségben. Ezek lehetnek koncertek, színház, utazás. A családommal nagyon szeretünk új országokat megismerni, új gasztronómiai élményeket szerezni. Minden élménnyel több leszel.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Csak ismételni tudnám a korábbi válaszomat – az élmények gyűjtése tud leginkább feltölteni és kikapcsolni, legyen szó akár a családdal vagy barátokkal töltött időről. Emellett nagyon szeretek főzni is. Pár éve édesapámmal építettünk egy kemencét, és azóta rabja vagyok a kemencés ételek készítésének. A frissen sült, kovászos kenyér illatánál nincs jobb egy vasárnapi családi reggelin. Összességében tehát azt tudnám mondani, hogy a család, a barátok és a gasztronómia, ami leginkább kikapcsol.