Hogyan alakul át az Európai Unió energiarendszere?

Milyen célokat tűz ki a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv?

Az „Irány az 55 százalék!” intézkedéscsomag és a REPowerEU terv keretében felülvizsgált megújulóenergia-irányelv az előző 32 százalékos célértékhez képest legalább 42,5 százalékra emeli az EU 2030-ra vonatkozó kötelező megújulóenergia-célkitűzését, ugyanakkor törekvésként a 45 százalékos célérték elérését is megjelöli. Ez annyit jelent, hogy az EU-ban csaknem megduplázódik a megújuló energia jelenlegi részaránya.

A megerősített irányelv külön célértékek és intézkedések megállapításával támogatja a megújuló energiaforrások elterjedését a gazdaság különböző ágazataiban. Az ipar – a gazdaság kulcsfontosságú energiafogyasztó ágazata – most először kerül a megújulóenergia-irányelv hatálya alá. Az új intézkedések közé tartozik a megújuló energia ipari felhasználásának legalább 1,6 százalékpontos indikatív éves növelése 2030-ig, valamint egy új kötelező célérték bevezetése, amelynek értelmében 2030-ra az ipar teljes hidrogénfogyasztásának 42 százalékát megújuló hidrogénből kell fedezni. A közlekedés valamennyi ágazatát tekintve a cél vagy a közlekedési célú üzemanyagok kibocsátásintenzitásának 14,5 százalékos csökkentése, vagy a megújuló energia 29 százalékos részarányának elérése a végsőenergia-fogyasztásban. Ez növekedést jelent az előző kötelező 14 százalékos célértékhez képest. Emellett a fejlett bioüzemanyagok és a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok arányára vonatkozó kombinált részcél 5,5 százalék, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok részarányának el kell érnie legalább az 1 százalékot. Most első alkalommal meghatározásra került egy olyan indikatív célérték is, amely szerint a tengeri közlekedésben használt üzemanyagoknál a megújuló energiaforrások részarányának el kell érnie 1,2 százalékot.

A felülvizsgált irányelv ezenkívül rendelkezik a fűtési és hűtési ágazatban felhasznált megújuló energiaforrások részarányának fokozatos növeléséről, méghozzá 2025-ig éves átlagban legalább 0,8 százalékponttal, 2026 és 2030 között pedig legalább 1,1 százalékponttal. Ez minden tagállam számára kötelező célkitűzés. Ezen túlmenően az épületekre vonatkozó uniós jogszabályok kiegészítése és a tagállami erőfeszítések elősegítése érdekében az irányelv egy új indikatív nemzeti referenciaértéket is meghatároz, amely szerint az épületágazatban a megújuló energia részarányának el kell érnie a 49 százalékot.

Hogyan fogja a felülvizsgált irányelv felgyorsítani és támogatni a megújuló energiaforrások elterjedését?  

A megújulóenergia-projektek esetében érvényesül a kiemelkedően fontos közérdek vélelme, ami annyit jelent, hogy szükség esetén e projektek a vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályokban előírt egyedi eltérésekre alkalmazandó egyszerűsített értékelés tárgyát képezhetik. A felülvizsgált irányelv a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködést is fokozza azáltal, hogy bevezeti a tagállamok közötti kötelező, határokon átnyúló együttműködési keretet.

A felülvizsgált irányelvnek lényeges vívmánya, hogy jelentős lépést tesz a megújuló energia Unió-szerte történő gyorsabb elterjedését gátló fő akadályok, különösen az engedélyezési eljárások jelentette szűk keresztmetszet felszámolása érdekében. A területrendezés, az egyszerűsítés és az eljárások lerövidítése révén az irányelv átfogó módon kezeli a kérdést.

Az engedélyezést illetően a tagállamok kötelesek meghatározni azokat a területeket, ahol nagy lehetőségek rejlenek a megújuló energia alkalmazásában, ezeken belül pedig azokat a célterületeket, amelyek alkalmasak a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására, és ahol várhatóan alacsony lesz a megújuló energiaforrások alkalmazásának környezeti hatása. Ezeken a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületeken egyszerűbb és rövidebb engedélyezési eljárások lesznek hatályban, a teljes körű környezeti vizsgálatokat pedig az esetek többségében egy rövidebb átvilágítás váltja fel. A határidő új projektek esetében egy év, erőművek átalakításával kapcsolatos kezdeményezések esetében pedig hat hónap lesz. A tengeri projektek esetében az engedélyezési határidő két év, illetve egy év lesz. A felülvizsgált irányelv értelmében az engedélyezési eljárások minden területen gyorsabbá fognak válni. Ezenkívül a tervek szerint a megújulóenergia-használat felgyorsítására alkalmas célterületeken kívüli területek többségében megvalósuló új projektek engedélyezésének is le kell zárulnia két év alatt, az erőmű-átalakítási projekteknél pedig egy év alatt, kivéve a tengeri szélenergia-projekteket, amelyek esetében a határidők egy évvel hosszabbak. 

Hogyan kezeli a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv a bioenergia fenntarthatóságának kérdését?  

A felülvizsgált irányelv megerősíti a bioenergia fenntarthatósági keretét, összhangban az európai zöld megállapodás fokozott éghajlatvédelmi és biológiai sokféleséggel kapcsolatos törekvéseivel. Ezen belül a szilárd biomassza-tüzelőanyagokra vonatkozó fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok vonatkozni fognak a legalább 7,5 MW (a korábbi irányelv szerint még 20 MW) teljes névleges bemenő hőteljesítményű, villamos energiát, fűtő- és hűtőenergiát előállító létesítményekre is. A biomasszából előállított tüzelőanyagok tekintetében valamennyi meglévő létesítményre vonatkozni fognak az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok, amelyek az adott létesítmény típusa, mérete és kora szerint megállapított fokozatos bevezetési időszakok után válnak érvényessé.

Ami a mezőgazdasági biomasszát illeti, a felülvizsgált irányelv rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az erdei biomassza bizonyosan ne származzon a biológiai sokféleség és a szénkészlet szempontjából különös jelentőséggel bíró területekről. Az irányelv ezenkívül az őshonos erdők és a fenyérek tekintetében bevezeti a tilalmi területek fogalmát. Tisztázza továbbá a bioenergia-termelés célját szolgáló kitermelés fenntarthatóságának elveit. A fakitermelést például a száradék kitermelésére vonatkozó, helyi és ökológiai szempontból megfelelő megőrzési küszöbértékek betartásával kell végezni.

Emellett az erdei biomasszából származó bioenergia felhasználásának összhangban kell lennie a földhasználatra, a földhasználat-változtatásra és az erdőgazdálkodásra vonatkozó, nemrégiben felülvizsgált rendeletben (LULUCF-rendelet) meghatározott tagállami kötelezettségvállalásokkal és célokkal. A tagállamoknak értékelniük kell, hogy az erdei biomassza tervezett energetikai felhasználása összeegyeztethető-e ezekkel a célokkal, és felülvizsgált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikbe be kell építeniük az összeegyeztethetőséget biztosító intézkedéseket és szakpolitikákat.

Az irányelv rögzíti ezenkívül a biomassza lépcsőzetes hasznosításának elvét is, amely a furnérrönkök, fűrészrönkök, ipari minőségű hengeres faanyagok, tönkök és gyökerek energetikai felhasználására irányuló közvetlen pénzügyi támogatás tilalma révén valósul meg a gyakorlatban. A felülvizsgált irányelv emellett fokozatosan megszünteti a támogatásokat az erdei biomasszából származó villamos energia kizárólag villamosenergia-termelő létesítményekben történő előállításához. 

Melyek az energiahatékonysági irányelv új célkitűzései és intézkedései?

Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv magasabb célértékeket vezet be, valamint rögzíti az uniós jogban az energiahatékonyság elsődlegességének elvét. Növeli az EU energiahatékonysági célkitűzését, és kötelezővé teszi az uniós országok számára, hogy a 2020-as referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest 2030-ra együttesen 11,7 százalékkal csökkentsék a végsőenergia-fogyasztást. Ennek eredményeként az EU teljes energiafogyasztása 2030-ra nem haladhatja meg a 992,5 millió tonna olajegyenértéket (Mtoe) a primer energia, illetve a 763 Mtoe értéket a végső energia tekintetében. A korábbi célokhoz (1128 Mtoe primer energia, illetve 846 Mtoe végső energia) képest a megnövelt célértékek arra irányulnak, hogy Európa 2030-as energiafelhasználása nagyjából Spanyolország jelenlegi éves energiafogyasztásával megegyező mértékben csökkenjen.

Az ambiciózus célok elérése érdekében az uniós tagállamoknak egyre nagyobb mértékű éves energiamegtakarítási kötelezettséget kell teljesíteniük: ez jelenlegi évi 0,8 százalék, 2024–2025-ben évi 1,3 százalék, 2026–2027-ben évi 1,5 százalék, 2028-tól kezdődően pedig évi 1,9 százalék. Ez a 2024–2030-as időszakot tekintve évente átlagosan 1,49 százalékos új megtakarítást jelent.

Az uniós országok a nemzeti körülményeket tükröző objektív kritériumok (energiaintenzitás, egy főre jutó GDP, energiamegtakarítási potenciál és a helyhez kötött energiafogyasztás csökkentése) kombinációját alkalmazó indikatív nemzeti hozzájárulások meghatározásával járulnak majd hozzá az uniós célérték eléréséhez. A felülvizsgált irányelv egy olyan mechanizmusról is rendelkezik, amely akkor lép működésbe, ha eltérés mutatkozik a tagállamok összesített nemzeti hozzájárulásai és az átfogó uniós célérték között. Ebben az esetben a Bizottság az említett eltérés megszüntetése érdekében meghatározott kritériumok alapján új célértéket számítana ki a kevésbé ambiciózus tagállamok számára.

Az átdolgozott irányelv tovább erősíti a közszektor vezető szerepét az energiahatékonysági gyakorlatok javításában. Először is, a közszektorra egy új, évi 1,9 százalékos energiafogyasztás-csökkentési célérték fog vonatkozni. Másodszor, az irányelv a központi kormányzatról a közigazgatás valamennyi szintjére – nevezetesen a regionális és helyi hatóságokra is – kiterjeszti a tagállamok azon kötelezettségét, hogy a közigazgatás tulajdonában lévő épületek teljes alapterületének legalább 3 százalékát évente felújítsák. Harmadszor, a felülvizsgált irányelv biztosítja, hogy a közbeszerzésben érvényesüljenek az energiahatékonysági megfontolások. Ezen belül a közintézményeknek a termékek, épületek és szolgáltatások közbeszerzésével kapcsolatos döntések meghozatalakor szisztematikusan figyelembe kell majd venniük az energiahatékonysági követelményeket, ezzel is előmozdítva a szisztematikus javulást. A közszektor az energetikai szolgáltatások piacának fejlődését is elő fogja mozdítani. Amikor csak lehetséges, az energiahatékonyság-alapú szerződések elsőbbséget élveznek majd az energiahatékonysági projektek végrehajtása során, különösen a közszférában megvalósuló nagyszabású épületfelújítások esetében.

A felülvizsgált irányelv egyúttal a magánszektort is ösztönzi a fokozott energiahatékonyságra. Ami a vállalkozásokat illeti, az irányelv az energiafogyasztásuk alapján eltérő megközelítést vezet be, amely vagy egy energiagazdálkodási rendszer működtetését vagy energetikai auditok elvégzését foglalja magában. Konkrétabban, az EU-ban működő vállalkozásoknak előnyük fog származni energiafelhasználási gyakorlataik értékeléséből, tekintettel arra, hogy a nagy energiafogyasztók számára – amelyek éves energiafogyasztása meghaladja a 85 TJ-t – alapkövetelmény lesz az energiagazdálkodási rendszerek bevezetése. Az évente 10 TJ-nál több energiát fogyasztó kisebb vállalkozásoknak energetikai auditot kell végezniük, valamint cselekvési tervet kell készíteniük a különböző ajánlások kezelésére. Ezenkívül a felülvizsgált energiahatékonysági irányelv most első alkalommal vezet be jelentéstételi rendszert a nagy adatközpontok energiahatékonyságára vonatkozóan, előmozdítva ezzel az átláthatóságot és az energiahatékonysági potenciál optimalizálását.

Annak érdekében, hogy 2050-re biztosított legyen a teljes mértékben dekarbonizált távfűtési és távhűtési ellátás, az irányelv a hatékony távfűtés és távhűtés fogalommeghatározását is felülvizsgálja, majd a minimumkövetelmények is fokozatosan módosulni fognak abból a célból, hogy a megújuló energia, valamint a hulladékhő és hulladék hűtőenergia fokozatosan integrálható legyen a rendszerbe. A hatékony távfűtési és távhűtési rendszerekben a távfűtéshez csatlakoztatott új, földgázt felhasználó, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységek támogatása csak 2030-ig lesz lehetséges, míg az ilyen rendszerekben az új hőtermelő kapacitások esetében tilos lesz minden egyéb fosszilistüzelőanyag-felhasználás. A felülvizsgált irányelv értelmében az uniós országoknak helyi fűtési és hűtési terveket is elő kell mozdítaniuk a 45 000 főt meghaladó népességű nagy településeken.

Milyen előnyökkel jár a felülvizsgált irányelv a fogyasztók számára és hogyan enyhíti az energiaszegénységet?  

Az átdolgozott irányelv nagyobb hangsúlyt fektet az energiaszegénység enyhítésére, ezenkívül az uniós jogban elsőként meghatározza az energiaszegénység fogalmát. Az irányelv különösen azt írja elő az uniós országok számára, hogy az energiahatékonyság javítását prioritásként kezeljék a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénységgel sújtottak és a szociális bérlakásokban élők esetében. Az energiamegtakarítási kötelezettség értelmében minden egyes uniós ország felelős azért, hogy energiamegtakarításának egy részét a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és az energiaszegénység által sújtott felhasználók körében érje el. Ez elősegíti az energiahatékonyság javítását, és ezáltal csökkenti a leginkább rászorulók energiaszámláit. E célcsoportok meghatározásának kritériumait az egyes országok határozzák meg, ami rugalmasságot biztosít az országspecifikus körülményeken alapuló, testre szabott megoldások alkalmazásában.

A felülvizsgált irányelv szigorúbb követelményeket ír elő az uniós országok számára az energiahatékonysággal kapcsolatos figyelemfelhívás és tájékoztatás terén, egyúttal nagyobb szerepet ad a fogyasztóknak. Az irányelv lehetővé teszi továbbá az egyablakos ügyintézési pontok létrehozását, ezáltal a fogyasztók és az energiaszolgáltatók közötti viták peren kívüli rendezésére szolgáló mechanizmusok használatát, a technikai és pénzügyi segítségnyújtást, valamint a fogyasztóvédelmet.

Hogyan járul hozzá az átdolgozott irányelv az energiahatékonysági beruházások hiányának felszámolásához?

Az átdolgozott irányelv tovább erősíti az energiahatékonyság finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket a beruházások – többek között a magánberuházások – mozgósításának megkönnyítése érdekében, ami várhatóan jelentős mértékben hozzájárul a tiszta energiára való átálláshoz. Az új rendelkezések értelmében az uniós országoknak elő kell mozdítaniuk az energiahatékonyságot szolgáló innovatív finanszírozási rendszereket és zöld hiteltermékeket, amihez biztosítaniuk kell, hogy a pénzügyi intézmények ezekből széles körű és megkülönböztetésmentes kínálatot bocsássanak rendelkezésre. Az elszámoltathatóság és az átláthatóság javítása érdekében az uniós országoknak az energiahatékonysági beruházások volumenéről is be kell majd számolniuk.

Európai Bizottság