Megvan az igény arra, hogy az emberek ne pusztán autót akarjanak, hanem mobilitást, és mi ebben vagyunk jók – mondja az Üzletemnek Szűcs László. A Mercarius Flottakezelő Kft. társtulajdonosa úgy látja, hogy az elektromobilitás vagy a buszok piacára is érdemes lenne belépni.
Szűcs László tudja, hogy a mobilitási piaci óriási változásokon robog keresztül, ezért most a 3-4 éves tervezést látja reálisnak. Cége a napokban stratégiai megállapodást kötött az NKM Mobilitás Kft.-vel, a cél, hogy jövőre a kezelésükben lévő és ügyfeleknek átadott e-autók töltését is biztosítani tudják. A rengeteg munka mellett természetesen a cégvezetőnek is szüksége van feltöltődésre. Hogy László mivel kapcsol ki, az is kiderül az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 106. interjújából.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Eddigi karrierutamra visszatekintve két dologra vagyok büszke. Eredetileg gázkereskedelemben dolgoztam, és európai szinten is a 3-4 legjobban jegyzett PB-gáz kereskedője között tartottak számon. A másik büszkeségem a Mercarius Flottakezelő felépítése. Amikor tulajdonostársammal, Koleszár Róberttel 2011-ben átvettük a céget, a teljes gépjárműparkunk 350 autóból állt, és ehhez volt 20 emberünk. Mára több mint nyolcvan alkalmazottat foglalkoztatunk, és a gépjárműflottánk közel 5000 autót számlál. Munkánk persze nem csupán számokból tevődik össze: az országos szervizhálózat kiépítése, a gépjárművek mellett nyújtott szolgáltatások, a folyamatos, professzionális kiszolgálói háttér, munkatársaink kiváló teljesítménye és ügyfeleink elégedettsége az, ami büszkeséggel tölt el, ha a cégre gondolok. Dinamikusan fejlődünk, ami az öröm mellett egyúttal a legnagyobb kihívást is szolgáltatja: működőképességünk biztosítása a folyamatos növekedés mellett.
– Milyen távra tervez?
– A céget illetően 3-4 éves ciklusra szeretnénk előre tervezni, de tudjuk, egyes piaci tényezők átírhatják a terveinket. A mobilitási piac óriási átalakuláson megy keresztül, folyamatosan figyeljük a lehetőségeket, hogy hol vannak olyan szegmensek, amelyekre érdemes lenne belépni. Ilyen lehet többek között az elektromobilitás vagy a buszok piaca, viszont ezek méretüknél fogva sokkal nagyobb területre nyitnak számunkra kaput, mint amit eddig le tudtunk fedni. Egyelőre szeretnénk szép sorjában haladni: az országos szervizhálózat kiépítése bele fog telni 1-2 évbe, ezzel párhuzamosan jöhetnek az új kihívások, mint például az NKM-mel való együttműködésünk további megerősítése a vállalati e-mobilitás felkarolásának érdekében. Ezen a téren meghatározó szerepet kívánunk betölteni a következő években.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Jelen pillanatban szakmai szempontból egy nyugalmasabb időszakot élek meg, a folyamatos üzletépítés mellett is van lehetőségem és időm gondolkodni arról, hogy milyen irányokat hoz a jövő, milyen irányba vigyük tovább terveinket. Szívesen kutatnánk fel olyan vállalkozásokat, mint amilyen annak idején a névváltoztatás előtt a Mercarius is volt – ahol szakmai tudással, befektetéssel értéket lehet teremteni és új fejlődési pályára lehet állítani. Emellett el tudom képzelni, hogy a Smart City-megoldások gyakorlati megvalósításában is részt vegyek, hogy a mobilitás oldaláról segítsem elő ezek olajozott működését.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Mielőtt vállalkozó lettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindig olyan emberek mellett dolgoztam, akiktől rengeteget tanultam. Ehhez hozzájárult az is, hogy pályám elején mindig én voltam a legfiatalabb. Amit leginkább megtanultam, hogy hogyan kell az üzleti partnerekkel bizalmat építeni, megtalálni a közös hangot. Egy angol főnököm volt még Shelles színekben, akitől megtanultam hogyan kell igazán ráfókuszálni egy-egy feladat megoldására. Későbbi pályám során az egyik vezetőm egy rendkívül laza stílusú osztrák úriember volt, ő abban segített sokat, hogy megtanuljam kezelni a konfliktusos helyzeteket. A harmadik személy jelenlegi üzlettársam, Koleszár Róbert, akivel – bár sok mindenben különböző a személyiségünk – remekül kiegészítjük egymást. Az ő szisztematikus gondolkodásából, precíz munkamenetéből is rengeteget merítettem.
– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Gyakran merül fel a kérdés, hogy amit csinálunk, megvalósítható lenne-e külföldön? Azt gondolom, hogy igen, mert bár a piacot külföldön is a multinacionális vállalatok uralják, profi, árrés alapú üzleti struktúrák mentén, az igény megvan arra, hogy az emberek ne pusztán autót akarjanak, hanem mobilitást, és mi ebben vagyunk jók. Úgy gondoljuk, hogy van reális esélye annak, hogy kilépjünk a regionális piacra, hiszen szolgáltatásaink egyedi értékajánlattal bírnak, és ez könnyen versenyelőnnyé kovácsolható.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Azt gondolom, hogy sok férfiban megvan a vágy, hogy egyszer legyen egy saját étterme vagy bárja. Én egy szolid, ám minőségi jazz klub vezetőjeként szívesen próbálnám ki magam egyszer. De ez inkább ifjúkori álom, mint távlati terv…
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– A mi kapcsolati tőkénk fejlesztésének módja rendkívül egyszerű: olyan minőségi szolgáltatást nyújtunk, amit szeretnek a cégvezetők. Ennél fogva két lehetőségünk is van: ha valamelyik korábbi ügyfelünk kerül új munkahelyre, és emlékszik ránk, legközelebb is szívesen dolgozna velünk. A másik lehetőség, hogy egymás között ajánlanak minket a cégvezetők.
– Mire sajnálja az idejét?
– A felesleges dolgokra. Mindig igyekszem hasznos dolgokkal tölteni az időmet, és nagy ívben elkerülöm azt, amit feleslegesnek gondolok. Ebbe beletartozhat akár egy olyan konferencián való részvétel is, amiben nem látok fantáziát.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy az élményekre. Azt gondolom, hogy a művészetre érdemes költeni, legyen szó akár színházról vagy képzőművészetről. Már egészen fiatalon is érdekelt a kortárs képzőművészet. Míg a kortársaim a diákmunkából összegyűjtött pénzükből walkmant vettek, én helyi festők műveire költöttem. Újabban a szobrászat is bekerült a látókörömbe. Mindezen felül jótékonysági aukciókon is szívesen vásárlok.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az ostobaságokkal. A kereskedői múltamnak köszönhetően minden helyzetben logikusan gondolkodom, könnyen meg tudom ítélni, mi az, és mi nem. Minősített eset, ha látom, hogy valaki tudja, hogy ostobaságot beszél, és mégis meg akarja magyarázni, hogy miért van igaza. Nem szeretem, ha hülyének néznek.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– A párom szociális területen végzett és dolgozik is önkéntesként, ezért különösen közel áll hozzám ez a kérdés. Legszívesebben gyermekekkel foglalkoznék, mert lenyűgöz, hogy milyen sokat ki tud hozni a nehéz körülmények között élő gyermekekből az, ha valaki foglalkozik velük, és egyenrangúként tekint rájuk.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A sport, ezen belül minden, ami ütő és labda. Versenyszerűen squasholok, mellette a tenisz, a tollaslabda és az utóbbi időben a padel pályán „pihenem ki” a napi fáradtságot. Pár éve pedig elkezdtem golfozni is, ami még jobban ki tud kapcsolni, hiszen ott elegendő időt töltök el egyedül ahhoz, hogy el tudjam engedni a munkát és élvezni tudjam a szabadidőmet. Emellett hazánk kicsiny tengere, a Balaton jelenti még számomra a kikapcsolódást, van egy nyaralónk Balatonakarattyán, ide sűrűn szoktam visszavonulni pihenni.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.