Sipos Imre: A cél be van állítva, de folyamatos az újratervezés

Sipos Imre szerint a gyerekek és lovak két „feneketlen kút”, ahova bármennyi pénzt érdemes adományként „betölteni”. A színész-rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti vezetője jó GPS-nek tartja magát, és sok másról is beszélt az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Ezt nem tudom meghatározni. A színészi/rendezői munkámban az állandó elégedetlenség hajt előre. Újra és újra alkotnom, megújulnom kell, s ráadásul ezt a folyamatot minden egyes újabb próbaidőszakban a nulláról kell elkezdenem. Ebben az állandó küzdelemben sosem sikerül kívülről tekinteni önmagamra, s megállapítani, hogy most éppen hol tartok: emelkedőn – csúcson – lejtőn. Csak azt érzem, hogy haladok, s csak remélni tudom, hogy a jó irányba.

– Milyen távra tervez?

– Hosszútávra. Ha szerencsém van, akkor úgy járok majd, mint Moliere, aki este még játszott az előadásában, majd reggelre meghalt.

Rövidtávra. Lehet, hogy néhány perc múlva kapok egy telefont, hogy egy óra múlva ki tudok-e szaladni valamelyik szinkronstúdióba egy húszperces hangalámondásra.

Középtávra. Általában egy évre előre tudom, hogy milyen színházi feladatok várnak rám a következő évadban, és ezekhez az elfoglaltságokhoz képest tudom beilleszteni az esetleges önálló fellépéseket, filmforgatásokat, családi programokat stb.

Összefoglalva: olyan vagyok, mint a jó GPS. A cél be van állítva (Moliere) de a forgalom függvényében folyamatos az újratervezés.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Talán sok színész számára egyszerű lenne erre a kérdésre a válasz, de nekem sosem volt igazi „szerepálmom”. Persze nagyon boldog lennék, ha valamelyik rendezőnek eszébe jutna, hogy rám ossza Peer Gynt-öt, de azt hiszem, ezt nem egy olyan bakancslistás dologként élném meg. Nagyon szívesen dolgoznék azonban Viktor Rizsakovval. Igen, ez utóbbit, azt hiszem, felvehetem a listára.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Minden bizonnyal a szüleimtől, hiszen ők neveltek azzá, aki lettem. Ők fektették le azokat az alapokat, amelyekre építhettek a Színművészeti Egyetemen a mestereim: Horvai István, Máté Gábor, Gálfi László és Iglódi István, majd a pályámon az olyan nagyhatású rendezők, mint Vidnyánszky Attila, Csiszár Imre, valamint legutóbb Jaroszlav Fedorisin. Persze az is lehet, hogy magamtól és magamról tanultam meg a legtöbbet, hiszen az én pályám örökös tanulással van egybekötve, s ez nem csupán a nagy mennyiségű szöveg elsajátítására vonatkozik, hanem az állandó belső vizsgálódásra a cseppet sem finomkodó, kritikus útra az önismeret mély bugyraiban.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Természetesen itthon, hiszen erősen be vagyok ágyazódva a Kárpát-medence nyelvi közegébe.

– Mibe fektetne be? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Az én „vállalkozásom” esetében ez a kérdés irreleváns, de ha válaszolnom kell rá, akkor azt mondom: én a fiaimba igyekszem minél többet befektetni. Az üzlethez egyáltalán nem értek (sajnos).

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

– Engem semmivel nem lehet őrületbe kergetni, hiszen őrült vagyok. Azt azonban nem szeretném, hogy valaki kikergessen ebből az őrületemből, mert akkor sajnos nem tudnék tovább a színházzal, az alkotással foglalkozni.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Nálam csak a befektetett munka minősége az, ami újabb kapcsolatokat hozhat. Igyekszem mindig az általam telhető legmagasabb művészi színvonalra törekedni (erre egyébként minden színészi szerződésemben a megrendelő írásban is kötelez engem, s ez azért mindig egy kis mosolyt csal a szám szögletébe az aláírás előtt). Azt tapasztalom, hogy ez meghozza az újabb munkát és az újabb sikert.

– Mire sajnálja az idejét?

–Sorban állni, bárhol is.

–Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könyvekre, utazásra színház- és koncertjegyekre és a fiaimra.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Szerencsére volt már alkalmam a Nemzeti Vágta Sztárfutamának győzteseként két alkalommal is támogatnom a Magyar Lovasterápia Szövetséget, ahol sérült gyermekekkel foglalkoznak lovak és szakemberek bevonásával. Gyerekek és lovak a két feneketlen kút, ahova szerintem bármennyi pénzt érdemes adományozni, mert biztos vagyok abban, hogy a világ ezáltal jobbá tud válni.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utazás a legjobb kikapcsolódás és a leggyorsabb feltöltődés, főként, ha sikerül néha minél messzebb és minél hosszabb időre kiszakadni.

Szerdahelyi Csaba