Pesthy Péter: Krízishelyzetekben tudni kell gyorsan reagálni

Pesthy Péternek volt alkalma nagyon magasan képzett szakemberekkel dolgozni, ami számára rendkívül inspiráló élmény volt. Mint mondja, ez nagyjából olyan, mint sok Ronaldóval focizni: a maximumot hozza ki az emberből. Az utóbbi 15 évben alapvetően cégeket, csapatokat épít. Abban hisz, hogy a sikerhez szükség van a közös útra, a közös célra. Ha arra is kíváncsi, hogy Péter hogyan kezeli a naponta érkező „viharokat”, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 300. (!) interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Amennyire lehet, igyekeztem tudatosan építeni a karrieremet, így a pályám csúcsának a mostani pozíciómat érzem a Linde Magyarország Anyagmozgatási Kft.-nél. Eddigi karrierem során mindig kerestem a következő lépcsőt, azt a feladatot, ami kihívást jelent. Ügyvezetőként elsősorban az olyan cégek találtak meg, ahol a veszteséges működést kellett átfordítani nyereségessé, ez pedig mindig kihívást jelent. De a pályám csúcsának számítanak a külföldi megbízások is: ezek nagyon sokat adtak szakmailag és emberileg is, illetve a családom is rengeteget profitált a külföldön szerzett tapasztalatokból. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyi remek lehetőséget élhettem meg a pályám során.

– Milyen távra tervez?

– Magánemberként, két tinédzser apjaként nehezen tudok előre tervezni. A viccet félretéve: a munkámban mindig próbáltam hosszútávon gondolkodni: a kereskedelmi, befektetési döntésekben, illetve a munkatársak felvételénél és kiválasztásánál is a hosszútávon legnagyobb hasznot hozó megoldást igyekszem választani. De igaz volt ez a tanulmányaimra is, három egymásra épülő diplomát szereztem. Mindezek ellenére fontos az is, hogy tudjunk kompromisszumot kötni, és gyorsan reagálni, például krízishelyzetben. Azt látom, hogy egyre kevésbé tervezhető a világ, elég csak arra gondolni, mennyire megváltozott az emberek munkamódja, ma már kevesen képzelik el a teljes szakmai pályafutásukat egyetlen cégnél.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A tanítás talán most az egyik legnagyobb vágyam, és bízom benne, hogy hamarosan megvalósul. A pályám során rengeteget tanultam, szeretnék most visszaadni én is a fiataloknak. Az egyetemi éveim alatt ráadásul már tanítottam nyelveket és nagyon élveztem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a szakmai bakancslistámról már több tételt is kipipálhattam. Egy nagy multinál kezdtem a karrierem, és szerettem volna magam első számú vezetőként kipróbálni. Hálás vagyok, hogy erre lehetőséget kaphattam. Ráadásul volt alkalmam nagyon magasan képzett szakemberekkel dolgozni, ami rendkívül inspiráló élmény volt. Nagyjából olyan, mint sok Ronaldóval focizni: a maximumot hozza ki az emberből. 10-15 év múlva egyébként szeretnék egy saját vállalatot is, érdekes feladat lenne mindazt, amit eddig tapasztaltam a saját cégemnél a gyakorlatba ültetni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nehéz egy embert kiemelni, szerencsére olyan vezetőim voltak, akiktől rengeteget tanultam. Alapvetően segítő munkahelyi kultúrában dolgoztam. Magánemberként a páromtól is rengeteget tanulok: más típusú emberek vagyunk, az ő emocionális intelligenciája sokat segít abban, hogy ne gondoljak túl bizonyos helyzeteket. Ahogy említettem, van két tinédzser lányom, így – kis túlzással – minden nap másmilyen vihar közeledik, amit kezelni kell. Ez egyébként egyben egy rettentően jó managament feladat is, nem hiába lett dr. Thomas Gordon szülői hatékonyságot fejlesztő könyvéből az üzleti életben is használt útmutató. Hasonló taktikákra van szükség ugyanis mindkét fronton.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Az utóbbi 15 évben alapvetően cégeket, csapatokat építek. Hiszek abban, hogy a sikerhez szükség van a közös útra, a közös célra: fontos, hogy mindenkinek meglegyen a szerepe. Jó példa erre egy sztárétterem konyhája, ahol mindenki tudja mi a dolga és gördülékenyen dolgozik együtt a csapat. A motiváció persze nagyban függ az adott embertől, hiszen mindenkit mással lehet motiválni. Igyekszem ezeket felismerni, és ha egy kolléga tanulni szeretne, akkor az nagyobb feladatkört kap. Aki introvertált, annak segíteni kell, hogy láthatóságot kapjon. Ha valaki újítani szeret, akkor arra kell lehetőséget adni. Komoly feladat azt megérteni, hogy kit, mi vezérel, mi mozgat: gyakorlatilag minden nap ezzel kelek. Ebben egyébként a családom is sokat segít, tanulok tőlük. A munkában az úgynevezett „service leadershipben” hiszek, azaz nekem kell szolgálnom a csapatomat, hogy sikeresek legyenek, az egész cégnek pedig a vevőket, ügyfeleket kell szolgálnia.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– 25 év alatt 5 cégnél dolgoztam, 5 különböző szektorban. Megfordultam az elektronikai gyártás, az agrárium és az anyagmozgatás területén is. A szakmám azonban mindig ugyanaz volt, de igyekeztem olyan szektorokat keresni, ahol tudok tanulni. Alapvetően azonban a feladat, az abban rejlő kihívás vonzott egy adott céghez, nem pedig a szektor, amelyben az adott cég tevékenykedett. Ahogy már említettem, nagyon szeretnék tanítani, ez olyan terület, ahol szívesen kipróbálnám még magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A business-to-business szektorban alapvetően könnyű üzleti kapcsolatokat építeni, azonban ezeket fent is kell tartani. Nincs szükség több ezer ismerősre, aktív és működő kapcsolatok kellenek. Aktív vagyok a szakmai fórumokon, rendezvényeken, részt veszek az iparkamara és a különböző üzleti közösségek munkájában. A kapcsolatépítésben is hosszútávon tervezek: szakmai rendezvényeken össze lehet akadni érdekes emberekkel, és nem biztos, hogy azonnal, hanem lehet, csak évek múlva lesz belőle valami.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges dolgokra: arra, hogy a dugóban üljek vagy felesleges megbeszélésekre járjak. Sokan időszűkében vagyunk, így én sem szeretek azzal foglalkozni, ami elveszi az időmet attól, hogy értéket teremtsek vagy valamilyen hasznos tevékenységet végezzek.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Higgadt ember vagyok, ha fel is megy a pumpa, az csak nagyon rövid ideig tart. Az üzleti életben az bosszant a leginkább, ha valaki felkészületlen, illetve, ha megállapodunk valamiben, és az nem történik meg. Nem szeretem, ha feleslegesen húzzuk egymás idejét. Bár a családjával az ember elfogadóbb, otthon sem szeretem, ha nem történik meg valami, amiben megállapodtunk.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A párommal rendszeresen vállalunk különböző önkéntes munkákat, több szervezetnek is a tagjai vagyunk, így részt vettünk már adománygyűjtésben, estélyszervezésben, ételosztásban és főzésben is. A jótékonyság a Linde életében is fontos szerepet tölt be: több szervezetet is segítünk, illetve a Habitat for Humanity-vel tervezünk kialakítani együttműködést, amelynek keretében a lakhatási problémákon segítünk majd.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A minőségi élelmiszerre. A párom tanácsadói cége mellett képzett jógaoktató, a jógához pedig tartozik egy étkezési morál is. Hiszek abban, hogy azok vagyunk, amit megeszünk. Otthon például húsmentesen táplálkozunk, igyekszünk minőségi alapanyagokból, egészséges ételeket főzni. De az élményekre sem sajnálom a pénzt: sokkal szívesebben költök erre, mint különböző tárgyakra. Még mindig szívesen idézzük vissza például az egyik olaszországi tengerparti vakációt a családdal. Ezek a közös élmények azok, amelyek összekötnek minket.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Most, a labdarúgó Európa-bajnokság idején egy fröccs, és amikor jól játszik a magyar csapat! A focitól eltekintve, a családdal és a barátokkal eltöltött idő mindig kikapcsol, de vannak különböző módszereim is, amelyek segítenek abban, hogy elengedjem a hétköznapi problémákat. Ilyen például a relaxálás és a jóga: többször részt vettem hosszú, gongos meditáción is, az olyan volt, mintha egy tiszta lapot nyitottam volna a fejemben. Nehéz a munkát fejben otthagyni, rendszeresen bekúszik egy-egy gondolat, de a sportolás mindig segít. Amatőr bicikliversenyző vagyok, a versenyekre való felkészülés arra is jó lehetőség, hogy magamra figyeljek, de hasonló élményt és szabadságot ad a motorozás is.