Perlusz László: A bajban a segítség a legálisan foglalkoztató, bank- és hitelképes cégek számára áll nyitva

– Hogyan értékeli a Vállakozók és Munkáltatók Országos Szövetsége a járvány csillapodásával a jelenlegi gazdasági helyzetet? Melyek most a legfontosabb feladatok?

– Minden ország gazdaságát megviselte a járványhelyzet nyomán kialakult, korábban nem ismert visszaesés, azonban lényeges különbségek vannak a kiindulási állapotot tekintve. 2019-ben a világgazdaság 2,9 százalékkal bővült, amely az elmúlt tíz év legalacsonyabb értéke, és Kína növekedési üteme is tovább mérséklődött. Az Európai Unió növekedése is lassult, egyes országokban, egy-egy negyedévben még stagnálással, enyhe visszaeséssel is szembesülhettünk. A világ és főleg Európa gazdaságát tehát inkább gyengülő állapotában érte ez az eddig még nem látott jellegű válság. Magyarországon ezzel szemben erőteljesen bővült a gazdaság az elmúlt években, de az ország nyitottsága, kitettsége miatt még ebben a relatíve kedvezőbb helyzetben is komoly fenyegetést jelent a kibontakozó kínálati és keresleti sokk.

A működő vállalkozások több, mint 95 százaléka mikro- és kisvállalkozás, amelyek jellemzően néhány hónapos tartalékokkal rendelkeznek. Ezek a cégek – a fokozatosan erősödő, támogató kormányzati beavatkozások ellenére – komoly veszélyben vannak jelenleg is, hiszen piacot tartósan nem lehet teremteni. A nagyobb cégek jellemzően jobban tudnak védekezni, több a mozgásterük és nagyobbak a tartalékaik. Mindezzel együtt több iparágban elkerülhetetlen a cégek megszűnése, mérettől függetlenül is. Úgy tapasztaljuk, olyan jelzéseket látunk, hogy a kereslet csak lassan fog újraépülni, így a gyors visszapattanásnak, a meredeken felívelő „U”-alakú dinamikának sajnos kicsi a valószínűsége. Ebből következően egyre inkább felértékelődik annak a jelentősége, hogy a potenciállal, reális jövőképpel, alkalmazkodóképességgel rendelkező cégekhez eljusson minden olyan támogatás és lehetőség, amely hozzásegítheti ezeket a nehéz időszakok átvészeléséhez és az eredményes technológiai- és szervezeti alkalmazkodáshoz.

– Vannak már becslések, hogy hány mikro- és kisvállalkozás kényszerült térdre, lehet még rajtuk valahogy segíteni?

– Az utóbbi években a működő társas vállalkozások száma évről évre körülbelül 2 százalékkal csökkent. Ez a trend minden bizonnyal felerősödik és – minden erőfeszítésünk ellenére – az idei év ennek többszörösét hozhatja. Az a feladatunk – közösen a gazdaságpolitika alakítóival, az „állami szervekkel” –, hogy a veszteségeket minimalizáljuk, az életképes vállalkozásokat átsegítsük a vírushelyzetet követő „új világba”.

– A legkomolyabban bajba jutott ágazatokban (idegenforgalom, vendéglátás) mire számíthatnak, milyenek a túlélési esélyeik?

– Ezekben a szektorokban a kényszerű bezárás nemhogy bevételcsökkenést, de a bevételek lenullázódását okozták. Ennek ellenére sikerült sok vállalkozást fenntartani úgy, hogy még a munkatársak jó része is megtarthatta állását. Nagy tanulság, hogy egy ilyen helyzetben a legálisan működő és foglalkoztató cégek túlélési esélyei nagyobbak lehetnek, nem is beszélve a dolgozók munkahelyeiről. A bevezetett adó- és járulékkönnyítések, munkahelymegtartó és -teremtő támogatások, sosem látott, rendkívül kedvező finanszírozási lehetőségek és fejlesztési programok összességében megmenthetik a szektor versenyképesebb vállalkozásait, megteremtve a kilábalás lehetőségét.

– Mire tanította meg a válság a vállalkozókat?

– Mindenek előtt arra, hogy a világgazdaság mára valóban globalizálódott és ez társadalmi globalizációt is jelent: nem lehet bezárkózni, nem lehet önállóan hatékonyan védekezni a fenyegetések ellen. Ha például egy járvány felüti a fejét a Föld másik oldalán, az előbb-utóbb elér minden országba, és a bajon felülkerekedni csak összehangolt cselekvéssel lehet. Ahol arra lehetőség volt, sokkal gyorsabban és a kényszer hatására sokkal jobban kihasználják a digitális technológia vívmányait. Sok vállalkozás azzal is szembesülhetett, hogy a bajban a segítség a legálisan foglalkoztató, bank- és hitelképes cégek számára áll nyitva, a „szürke vagy fekete zónában” tevékenykedők nem számíthatnak állami segítségre.  Az is fontos, hogy egy ilyen helyzetben az üzleti partnereknek meg kell egyezniük, hogy a veszteségeket közösen viseljék, különben – hosszabb távon – mindenki veszít. Ilyen szituációk adódtak például a bérlői piacon is. Az ellátási láncokban egymáshoz kapcsolódó vállalkozások megtapasztalhatták, hogy nem csak a beszerzési ár számít, a beszállítói lánc hossza, a származási ország, vagy térség biztonsága is jelentős előnyöket vagy éppen hátrányokat tud okozni. Ily módon – a beszerzési láncok rövidítésével – a nemzetközi munkamegosztás további fejlődését is befolyásolja a pandémia.

– Vannak területek, ahol érdemes gondolkodni új vállalkozás indításán? Mennyire rugalmas, mennyire újratervező a magyar vállalkozó?

– Aki rugalmasan alkalmazkodik az új helyzetekhez (lásd fent), aki megtalálja a kereslet megváltozásához legjobban illő választ, aki biztonságosabb beszerzési rendszert épít ki, az nyerni fog. A változó világhoz való alkalmazkodás már évtizedek óta az egyik legfontosabb sikerfaktor, ez most új értelmet és további jelentőséget nyert. A magyar és nem magyar vállalkozó közötti különbség – éppen a globalizáció miatt – egyre inkább elvész, inkább innovatív vagy nehezen alkalmazkodó vállalkozói attitűd (vagy cég) van. Az innovátorokkal, rugalmasan alkalmazkodókkal találkozhatunk néhány évtized múlva is, utóbbiak viszont egyre inkább a múlt részeivé válhatnak.

– Volt olyan ágazat, amelyik „nyert” a válságon?

– Mi a VOSZ-ban a válsággal kapcsolatban inkább vállalkozásokban, mint ágazatokban gondolkodtunk, mert azt tapasztaltuk, hogy – persze eltérő mértékben, de – minden ágazatban volt sok-sok vesztes, de voltak nyertesek is. Ezért hangsúlyoztuk azt és tettünk meg mindent azért, hogy lehetőleg a válsággal való érintettség és ne a szektorális besorolás határozza meg a cég által elérhető támogatást. Így azokhoz juthat támogatás, akinek valóban szükségük van rá, a szűkös erőforrásokat viszont nem pazaroljuk azokra, akik e nélkül is talpon maradnának.

– Hogyan rendeződik át a munkaerőpiac?

– Néhány jellemző fejlődési irány már most is látszik. Előre tör a home office és a távmunka, az üzleti utazások helyét részben a videó-konferenciák veszik át. A digitális megoldások, távirányítás, robotizáció, 5G fokozottabb elterjedése révén javulhat a hatékonyság és rengeteg pénzt is meg lehet spórolni, amely – visszaforgatva a vállalkozásba – további fejlesztésekhez, technológiai szintlépéshez és így a termelékenység növeléséhez vezethet. Ha ez a fejlődési út valósul meg, az gyarapodást, életszínvonal-növekedést, „zöld fejlődést” eredményezhet, végső soron tehát a jólét növekedését jelenti – legalábbis azoknál, akik „fel tudják venni a fordulatszámot”.

– Mire számíthatnak rövid- és középtávon az exportcégek?

– Nem hiszek az önellátásban, a bezárkózásban: szerintem a globalizáció – ha döccenőkkel együtt is – megállíthatatlan. Ezért a jó stratégia az, ha arra készülünk fel, hogy hogyan maradjunk – egyre inkább! – kapcsolatban a közeli és távolabbi szomszédainkkal, az európai- és világpiaccal. A versenyképesség egyre jobban mérhető, összehasonlítható, így fejlesztése megkerülhetetlen. Volt már szó a keresleti alkalmazkodásról, ehhez jön az értékláncok optimálisabb kialakítása, a beszerzési utak már említett rövidítése, a termelési folyamat és a környezeti fenntarthatóság egyre jobban előtérbe kerülő követelménye és a XXI. századi technológia alkalmazása. Nem csak a piac válik világméretűvé, hanem az erőforrások (például 5G technológia révén) is egyre inkább elérhetőek lesznek, ezért aki jobban szervezi meg a cég tevékenységét és jobban ismeri fel az új világ kihívásait, annak minden esélye megvan a versenyben maradásra. Mindehhez már csak kedvező vállalkozási környezet – egy támogató állam – kell és kész a siker receptje! Ezen dolgoztunk a válság hónapjaiban és ezen az úton kell továbbra is haladnunk!

– Milyen esetleges újabb gazdasági csomagra lenne szükség a kormányzat részéről?

– Szerintem mára kialakultak a hatékony beavatkozás eszközei, legyen szó akár kedvezményekről, támogatásokról, fejlesztésekről, finanszírozásról, vagy akár képzésekről. Az elkövetkező időszakban a gazdasági folyamatok szoros monitorozása és a megfelelő beavatkozások gyors végrehajtása a feladat. A meglévő eszközrendszert természetesen mindig az adott helyzethez kell igazítani – finomhangolni –, ehhez van szükség minél aktívabb és közvetlenebb társadalmi párbeszédre.

– A válsághelyzet ellenére idén is folytatódik a VOSZ megyei Prima Díj ünnepi sorozata?

– Úgy készülünk, hogy az immár 18 éves hagyományt folytatni fogjuk, hűen az alapító Demján Sándor szellemi hagyatékához. Számos megyében már megkezdődött a szervezési munka, már születtek javaslatok a díjazottak személyére és van olyan megye is, ahol már folyik a szavazás a helyi médiában. Az emberi élet és egészség védelme természetesen mindenek felett elsőbbséget élvez, de a technológia ad a kezünkbe olyan lehetőségeket, amelyek segítségével idén is, járványhelyzetben is, méltó módon elismerhetőek a magyar kultúra, tudomány, oktatás és sport géniuszai!