Merész István: Nem az íróasztal mögül irányítok

Merész István egyetemi diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerezte 1997-ben, később pedig ugyanitt MBA fokozatot is. Pályafutását a biztosítási szektorban kezdte és rövidesen a hitelbiztosítási területre került, amikor 1999-ben a Hermes Hitelbiztosító Zrt.-ben kezdett el értékesítési területen dolgozni. Az IT és telekommunikációs szektorban tett hosszabb kitérő után, 2010-től lett újra tagja az Euler Hermes hazai fióktelepének. Kezdetben az értékesítési és marketing területet vezette, majd 2015-től országigazgatóként felel a magyar operáció működéséért. Ha érdekli, hogy István mivel motiválja a kollégáit, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 332. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Ha csak a betöltött pozíciót nézzük, akkor a jelenlegi az eddigi karrierem csúcsa. Mint az Euler Hermes magyar országigazgatója, immáron több mint öt éve vezetem a nemzetközi hitelbiztosító helyi irodáját. Büszke vagyok az ebben az időszakban elért eredményeinkre, szinte minden évben hoztuk az értékesítési és pénzügyi terveket, miközben számtalan komoly nemzetközi projekt hazai megvalósítását vittük véghez sikeresen. Amellett, hogy több új terméket vezettünk be az elmúlt években, irodát is váltottunk, ami nemcsak egy egyszerű költözést, de teljes koncepcióváltást is jelentett. Ami az elmúlt időszakot illeti, arra is büszke vagyok, hogy úgy tudtunk reagálni a járvány jelentette kihívásokra, hogy a szolgáltatásunk színvonalán egy pillanatra sem volt érzékelhető az otthoni munkavégzésre történő átállás. Hálás vagyok a csapatomnak, hiszen a sikernek mindannyian aktív részesei. Érzek magamban azonban még bőven ambíciót, hogy mind szakmailag, mind pedig beosztást illetően továbblépjek a karrieremben.

– Milyen távra tervez?

– Egy felelős vezetőnek mindenképpen rendelkeznie kell távlati célokkal, tudnia kell, hogy hova szeretné eljuttatni az általa vezetett szervezetet hosszú távon. Azonban a mai összetett és sokváltozós világunkban mindenképpen szükség van arra, hogy az ehhez a távoli célhoz vezető úton képesek legyünk reagálni a környezetünkben végbemenő és ránk ható változásokra, kell köztes célokat kitűzni, amelyek mentén haladunk lépésről-lépésre. Olyan ez, mint egy hosszú utazás, amikor tudom, hogy hova akarok megérkezni, de közben figyelem a navigációt, és eldöntöm, éppen melyik útvonalat válasszam, azon mikor módosítsak, ugyanakkor az aktuális forgalmi helyzetnek megfelelően is hozok döntéseket, változtatok a sebességen vagy éppen a sávon, ahol haladok.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretném magam kipróbálni egy nemzetközi munkakörben, akár más országban, más kultúrában is megállni a helyemet.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Eddigi pályafutásom során volt szerencsém több iparágban is kipróbálni magam, a biztosítástól az IT-n keresztül a telekommunikációig. Szinte kivétel nélkül mindig olyan vezetővel dolgozhattam, akitől sokat tudtam tanulni, aki hozzátett valamit a szakmai és vezetői tudásomhoz. A lényeg ezen a téren szerintem az, hogy az ember nyitott szemmel járjon és befogadó legyen az újra. Ezzel a mentalitással bárkitől tudunk tanulni, ellesni valamit, ami hozzájárulhat saját fejlődésünkhöz is. De sokat tanulok a kollégáimtól vagy éppenséggel a digitiális világban sokkal magabiztosabban mozgó három fiamtól is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A vezetői feladat talán legfontosabb eleme, hogy megfelelő példát mutassunk a kollégáinknak. Azokat az értékeket és viselkedési mintákat, amelyeket elvárunk tőlük, nekünk is demonstrálnunk kell. Ha vizet prédikálsz és bort iszol, pillanatok alatt oda a beléd vetett bizalom. Emellett igyekszem nem mikromenedzser lenni, hagyni munkatársaimat feladataik kapcsán saját döntéseket hozni, és ebben, mint egy coach támogatni őket. A személyes vezetés, az, hogy egyrészt elérhető vagyok a kollégáim számára, másrészt, hogy igyekszem odafigyelni az egyéni kihívásaikra, problémáikra, ugyancsak fontos eleme ennek a tevékenységnek.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A sport mindig is nagyon közel állt a szívemhez, így szívesen dolgoznék olyan területen, amely így vagy úgy, de a sporthoz kapcsolódik. Ugyanakkor szívesen vállalnék szerepet olyan innovatív, akár startup vállalkozásban is, amely valamilyen össztársadalmi szinten is értékteremtő újdonsággal rukkol elő a piacon, mondjuk, a környezetvédelem területén.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Pályafutásom jelentős része az értékesítéshez kötődik. Már csak ezért sem vagyok az a vezető, aki az íróasztala mögül próbál irányítani, hanem igyekszem kint lenni a „terepen” is, aktívan ápolni a kapcsolatot legfontosabb ügyfeleinkkel, partnereinkkel és beszállítóinkkal. Több üzleti körnek is tagja vagyok, rendszeresen járok konferenciákra és üzleti eseményekre, akár mint előadó is.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az ismétlődő, főleg adminisztratív feladatokat nagyon időrablónak tekintem. Ezeket igyekszem minél hatékonyabban, minél kevesebb idő alatt elvégezni és a lehető legalacsonyabb szintre szorítani.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az emberi rosszindulat tud a leginkább kihozni a béketűrésemből, főleg, ha az kicsinyes és önös érdekekből táplálkozik. A szándékos nemtörődömség és az érdektelenség is olyan kategóriák, amelyeket nem tudok higgadtan kezelni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása kapcsán vagyok közvetlenül és közvetve is aktív. Az Euler Hermes jelenleg is több ehhez a területhez kapcsolódó programot visz, különleges nevelési igényű vagy az SOS Gyermekfalukban élő gyerekek megsegítésével. Én magam pedig éppen az elmúlt hétvégén vettem részt egy nagy futóeseményen, ahol csapatunk tartósan beteg gyerekek kórházi oktatását támogatta a futással.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Gyermekeim oktatására és képzésére, ez az, amire nem lehet eleget költeni. A családommal való közös élmények, elsősorban az utazásaink ugyancsak ide sorolandók. Illetve a borok iránti szeretetem miatt néha-néha egy-egy jobb tételre is szívesen áldozok.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A sport minden formája felüdülést jelent számomra. Régebben, bármilyen labdajátéktól a búvárkodásig sok mindent űztem, ma már inkább a kerékpározás, futás, természetjárás, néha a vitorlázás és télen a síelés az, amire jut időm. De nemcsak űzni szeretem a sportot, nézőként is szívesen veszek részt sporteseményeken. Fontos módja a kikapcsolódásnak számomra az utazás is, más tájakat, országokat és kultúrákat megismerni.

(Fotó: Barátné Deák Bernadett)