Kocsis Csaba: Harminc éve ugyanaz a számom, mindenki számára elérhető vagyok

Szerdahelyi Csaba  |  2020. 06. 11., 10:00

Szeretem, amit csinálok, de az operatív ügyek intézése helyett inkább amolyan „iránymutató” szerepet vennék fel a cégeimnél – mondta az Üzletemnek Kocsis Csaba, a Kogép Kereskedelmi Kft. és az Intergavel Aukciószervező Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

Kocsis Csaba Keszthelyen született, de már 14 évesen Budapestre került kollégistaként. A középiskolában egy országos villamosságtani tanulmányi versenyen 2. helyezést ért el, így automatikusan felvették a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Miután végzett, egy nagyvállalat műszaki osztályára került, de két év után belátta: nem neki való a mérnöki pálya.

Ekkor röviddel a rendszerváltás után jártunk, ő pedig úgy döntött, az üzlet világa felé fordul. Levelezőn beiratkozott a mai Corvinusra, akkori nevén Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol ipari marketinget tanult. Hamarosan diszkót, éttermet, biliárdszalont, éjszakai klubot nyitott. Az éttermében ismerkedett meg egy olasz üzletemberrel, aki beavatta a sütőipari vállalkozása rejtelmeibe.

1994-ben Kogép Kereskedelmi Kft. néven egy magyar társával már saját céget alapítottak, amely idehaza 15 éve piacvezetőnek számít a sütőipari- és cukrászati gépek forgalmazása terén. A berendezések értékesítése mellett karbantartással, szervizeléssel is foglalkozó cégnek mai napig tulajdonos-ügyvezetője, csakúgy, mint a 2005-ben alapított Intergavel Aukciószervező Kft.-nek. Utóbbi idehaza egyedülálló módon ipari árveréseket bonyolít le, döntően az interneten keresztül. Tavaly csaknem 200 online aukció került fel a weboldalukra. Most Kocsis Csaba terveiről olvashatnak az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 182. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Kezdhetném azzal, hogy 2010-ben mindkét cégem gyakorlatilag 0-ra került, és onnan sikerült úgy újraépíteni azokat, hogy magasabb szintre jutottunk, mint valaha. De persze voltak igazi, emlékezetes állomások is. A Kogépnél nagy sikernek tartottam, amikor egy általam vezetett, több milliárdos projekt tárgyalása után a beruházó magyar cég és a partner holland-német konzorcium is úgy érezte, hogy remekül képviseltem az érdekeit. Az Intergavelnél pedig azt a győri élő gépárverést tartom a csúcsnak, amelyre mintegy 500 licitáló jött el, a világ minden tájáról.

– Milyen távra tervez?

– Mindenképpen hosszú távra, csak épp már egy másik „minőségben”, mint most. Szeretném egyre kevesebb személyes jelenléttel, a kiváló munkatársaimnak egyre több önállóságot adva vezetni a vállalkozásaimat. Teljesen viszont nem akarok kiszállni, szeretem, amit csinálok, de az operatív ügyek intézése helyett inkább amolyan „iránymutató” szerepet vennék fel.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A Kogépnél tulajdonképpen elértük, amit szerettünk volna: piacvezetők akartunk lenni, és azok is vagyunk már másfél évtizede. Persze folyamatosan tanulunk, bővülünk, alkalmazkodunk a változásokhoz, próbálunk is elébe menni azoknak, de a magyar piac felvevőképessége korlátokat szab a fejlődésnek. Az Intergavel esetében viszont még látok jelentős potenciált: szeretnénk a szlovák, cseh, lengyel, román piacokon is egyre erősebben jelen lenni, ezáltal igazi regionális céggé válni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A bevezetőben említett olasz üzletember mellett rengeteg mindent elsajátítottam az üzleti kommunikációval kapcsolatban. Az aukciók terén pedig egy osztrák partner segített az alapok lerakásában, gyakorlatilag az ő működésüket adaptáltuk a magyar viszonyokra. De akárkivel is találkoztam a munkám során, mindig igyekeztem a lehető legtöbbet ellesni tőle, mert mindent tudni akartam mindenről. Aztán beláttam, hogy ez nem lehetséges – jobb, ha minden területen a legjobb kollégákkal veszem magam körbe.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Az anyagi megbecsülést, a jó munkahelyi környezetet és a döntési szabadságokat említeném a legfontosabbak közt. De hiszek a példamutatás erejében is. Annak idején azzal akartam élen járni, hogy én dolgoztam a legtöbbet. Ma már más a hozzáállásom. Arra törekszem, hogy a kollégák megkapják tőlem a szükséges tanácsokat, átadjam nekik a tapasztalataimat, de a feladatot teljes egészében magukénak kell érezniük – így pedig a sikerélmény is az övék.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egyikben sem. Más kérdés, hogy az Intergavelnél például olyan sok szektorral kerülünk kapcsolatba, annyi területre nyílik rálátásom, hogy kicsit olyan, mintha bele is kóstolnék ezekbe a szakmákba. Emiatt a változatosság miatt pedig nem kell attól tartanom, hogy belefásulnék a mostani munkámba.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nem vagyok az a típus, aki csak azért jár el eseményekre, hogy kapcsolati tőkét szerezzen. Golfozni sem a többi üzletember miatt járok – nem is nagyon szeretek beszélgetni játék közben. Én abban hiszek, hogy ha korrekt módon intézzük az ügyeinket, az kiváló alap a későbbi együttműködéshez. Az elmúlt évtizedek pedig igazolták is ezt. Nekem 30 éve ugyanaz a számom, és mindenki számára elérhető vagyok.

– Mire sajnálja az idejét?

– Szakmai oldalról azokra a meetingekre, amelyeken a résztvevők java része csak azért van ott, mert előírták neki, de egyébként semmit nem tud hozzátenni az elhangzottakhoz. A saját cégeimben kerülöm is az ilyen „felesleges köröket”.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Azzal, ha valakiben nem látom a kitartást. Ha én elkezdek valamit, addig nem adom fel, amíg meg nem találom rá a megoldást. Ugyanezt várnám el mindenkitől, mégis túl sokszor hallom, hogy: „Áhh, ezt nem lehet megcsinálni”; „Nincs értelme már próbálkozni”. És ez bosszant, mert ha igazán „beleáll” az ember egy dologba, akkor előbb-utóbb sikerül is neki.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Hiszek abban, hogy ha az ember többet kapott, akkor abból vissza is kell adnia, ezért fontosnak tartom, hogy segítsek másokon. Idő hiányában azonban munka helyett egyelőre anyagilag van lehetőségem támogatni a jó ügyeket: egy rászorulókat segítő keresztény egyesületnek adományozok rendszeresen. Később szívesen vennék részt a helyi politikában is, természetesen csak társadalmi munkában, hogy jobbá tehessem azt a települést, ahol élek.  

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az észszerűség keretein belül tulajdonképpen semmire. A gazdaságot az működteti, ha forgatjuk a pénzt, úgyhogy ami befolyik, abból mindig érdemes beruházni, fejleszteni. A magánéletben pedig igényes vagyok a környezetemre és magamra, és ez, mint tudjuk, pénzbe kerül.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A feleségemmel és a gyerekeinkkel töltött idő. Ezen kívül pedig a golfozás és az utazás. Külön öröm, ha utóbbi kettőt ötvözni tudjuk: felkeressük a világ legszebb pályáit, amelyek olyan gyönyörű, rendezett helyek, hogy már pusztán ott lenni is óriási élmény. A golfban pedig az a jó, hogy sok más sporttal ellentétben nem 1 órás program, hanem ideális esetben egész napos. A legjobb pedig, hogy játék közben telefonálni sem illik.

Ha tetszett a cikk, kövesse az ÜZLETEMET
a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 02. 14., 13:10
Ha esetleg megtorpanunk egy-egy projekt kapcsán, általában humorral próbálunk felülemelkedni a problémákon, a jó hangulat mindig átlendít a nehézségeken – mondta az Üzletemnek Rázga-Ilyés Noémi, a CheckINN innovációs programigazgatója.

  BIZNISZPLUSZ PODCAST

A globális kutatás eredményeinek év eleji kihirdetése után a PwC nemrég bemutatta a hazai Vezérigazgatói Felmérés adatait is. A számok alapján a magyar cégvezetők optimistábbak a gazdasági kilátásokat illetően, mint külföldi kollégáik, ám árnyalja a képet, hogy saját cégük árbevételére már nem feltétlenül jósolnak növekedést 2024-re. Az olyan kitettségek kapcsán, mint az infláció, a szakképzett munkaerő hiánya vagy akár a klímaváltozás, szintén derűlátóbbnak tűnnek a hazai cégvezetők, igaz, vannak aggodalmak, de izgalmas jóslatok is, például az új technológiai vívmányok bevezetése kapcsán, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem is tesszük: a BizniszPluszban a PwC Hungary szakértőjével, Mezei Szabolccsal elemezzük a legtanulságosabb számokat.
2024. 02. 03., 21:30
epizód: 2024 / 3   |   hossz: 19:22
A Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének elnökével azt elemezzük a BizniszPlusz aktuális epizódjában, hogy hogyan alakíthatja át a toborzási folyamatokat és általában a HR munka világát a mesterséges intelligencia. A szakemberrel megnéztük azt is, milyen szakmai készségek ívelnek fel az AI korszakban, és ennek milyen lenyomatai lesznek érzékelhetők a következő években, sőt, már 2024-ben is. A magyar gazdaságban megjelent külföldi munkavállalók által elindított munkaerőpiaci trendek, valamint a változó minimálbér és bérminimum hatásai szintén szóba kerültek a beszélgetésben. Utóbbiakról kiderült mekkora terhet rónak a magyar vállalkozásokra, és ennek milyen mögöttes okai vannak, a munkaerő termelékenységének alakulásától a tapasztalt kollégák megtartásáért indult küzdelemig.
Soha még ilyen magas összeggel – egy kártyára vetítve több, mint 130 ezer forinttal – nem tartoztak a hazai hitelkártya-tulajdonosok, mint 2023-ban. Úgyhogy erről beszélni kell – pláne az elmúlt 10 év tapasztalataival összehasonlítva. A BiztosDöntés.hu alapítója szerint a tartozások átlagos összege túl magas, ami leginkább annak tudható be, hogy nem egészséges irányba tolódtak el az adósságaink. Mire jó valójában egy hitelkártya, és milyen kisebb szemléletváltással kerülhető el, hogy túl magas tartozásokat halmozzunk fel? Tudd meg a válaszokat a tudatosabb gazdálkodáshoz Gergely Péter pénzügyi szakértőtől!

  NÉPSZERŰ HÍREK

  Rovathírek: GUSTO

  Rovathírek: ATOMBUSINESS