Ha az ember nyitott, akkor megtalálják a lehetőségek, a kapcsolatok – mondja az Üzletemnek Csatlós Csilla. Az executive coach meggyőződése, hogy ma az üzleti életben túl sokat terveznek. Pedig lehetne másként is csinálni.
Csatlós Csilla tudja, hogy egy kiégett ember, nem tudatosan, de gyakorlatilag aknamunkát végez a csapatban. És azt is tudja, hogy a burn-outból ki lehet jönni, de keményen kell dolgozni érte. Huszonöt éve visz vállalkozásokat, negyedik éve foglalkozik napjaink átkával, a kiégéssel és annak okaival. Én a Piqniq Budapest egyik rendezvényén hallgattam lebilincselő előadását. Most pedig Önön a sor, hogy megtudjon többet Csilláról az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 83. interjújából.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Nem hiszek a csúcsokban. Abban hiszek, hogy vannak élethelyzetek, amelyek jól sikerültek, és amelyekben kihoztam magamból a maximumot. Ott és akkor az volt a csúcs, aztán egy másik nap valami más.
– Milyen távra tervez?
– 2017 év végén abbahagytam az interim menedzseri munkát. Azóta nem tervezek. Hagyom, hogy haladjanak a dolgok abba az irányba, ahol jól érzem magam, a megérzéseimre hallgatok. Több olyan interim menedzseri megkeresésem volt az utóbbi hónapokban, amelyekért tíz évvel ezelőtt mindent megadtam volna, most pedig örültem neki, hogy azt mondhattam, köszönöm, megtisztelő, de nem vállalom. Meggyőződésem, hogy ma az üzleti életben túl sokat terveznek. Meeting, megbeszélés, tervezés, tervszámok és közben a legfontosabbra, sem a terveinket végrehajtó kollégákra nincs elég figyelem, sem a vezetőknek önmagukra. Sok céget látok, ahol megfojtják a szabályok és a mindenféle teljesítményértékelések az értelmes és élhető működést. Mindenki meg van bénulva tőlük, rengeteg konfliktust szülnek, mégis ragaszkodnak hozzájuk.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Negyedik éve foglalkozom a kiégéssel, annak okaival és következményeivel. Workshopokon és coaching folyamatokban több száz emberrel dolgoztam együtt ezen a témán. Szeretném hinni, hogy tudok eleget tenni azért, hogy mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalon ez egy fontos ügy lesz, amelyet komolyan vesznek és odafigyelnek rá.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Szerintem a tudás nem egy egzakt patikamérlegen mérhető valami. Nem mondhatom, hogy a szüleimtől tanultam a legtöbbet, mert ez mindig viszonyítás kérdése. Ők adtak egy olyan alapot, amelyre építhettem az életemet és tudjuk, hogy stabil alap nélkül nincs semmi. De rengeteget tanultam tanáraimtól, kollégáimtól, az ügyfeleimtől és biztosan nem tudnám megmondani, hogy kitől mennyit. Nap mint nap tanulok.
– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Számomra a külföld mint lehetőség egyszerűen nem létezik, sem fejlődési lehetőségben, sem a külföldre költözés lehetőségében. Nem gondolom, hogy a fejlődési lehetőség földrajzi helyhez kötött. Egy coachnak az egyik legnagyobb fejlődése, saját maga fejlesztése, az meg igazából mindegy fizikailag hol vagyunk. Ha a fejlődést úgy nézzük, hogy mit lát a megrendelői oldal, akkor tény, hogy itthon a coach piac fejlődés előtt áll. Coach áradat van, de teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt a piac képes önmaga szabályozni. Aki nem fejlődik, az idővel nem kap megbízásokat, akinek nincs ajánlása, az pedig csak a marketing eszközeivel nem tud hosszú ideig a piacon maradni. Ennek egyértelműen az a következménye, hogy azok a coachok kerülnek előtérbe, akik fejlesztik önmagukat, képzik magukat, szakmailag hitelesek és hiszek abban, hogy a megrendelői oldal ezt képes eldönteni, kit válasszon.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Ott vagyok, ahol szerettem volna lenni, ebben a percben nincs a gondolataimban, hogy valami mást próbáljak.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– Nem alkalmazok a kapcsolatfejlesztésre semmilyen tudatos módszert. 25 éve van vállalkozásom, azt vallom, ha az ember nyitott, akkor megtalálják a lehetőségek, a kapcsolatok, ha nem, akkor meg hiába minden módszer. A legtöbb üzleti kapcsolatom abból van, hogy előadok, tanítok, workshopokat tartok. Az ügyfeleim háromnegyede ajánlás útján jut el hozzám.
– Mire sajnálja az idejét?
– Semmire. Mindenre szánok időt, amire akarok.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– A szükséges dolgokra. Nem szeretek vásárolni, sem üzletekbe menni. Listával megyek és céltudatosan azt intézem, amit muszáj.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Jól meggondolva, semmivel.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– Sok helyen vállalok jelenleg is. Több pro bono projektem fut, és anyagilag is igyekszem olyan területek mellé állni, amelyek számomra fontosak. A gyermekvédelem, állatvédelem, környezetvédelem azok a helyek, ahol megfordulok.
– Mivel töltődik fel?
– Bármivel és mindig mással. Van, amikor egy előadással töltődök fel napokra, aztán meg egy nagyon csendes egyedül otthon töltött nappal, a teraszon egyedül üldögéléssel. A pillanatnyi helyzettől függ ez, és szeretem azt, ha megélhetem ezeket, ha nem kell dobozokba rakni, hogy én az vagyok, akit kikapcsol a természet vagy a kirándulás vagy az olvasás. Az kapcsol ki a legjobban, hogy ismerem magam és tudom, az adott helyzetben mire van szükségem, azt pedig igyekszem biztosítani magamnak.
Letették a Becton Dickinson környei sterilizáló üzemének alapkövét; a 42,2 milliós beruházás 25 magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Magyarország fontos nukleáris együttműködési megállapodást ír alá az Egyesült Államokkal, aminek az is különös jelentőséget ad, hogy az atomenergia a rezsicsökkentés hosszú távú fenntartásának eszköze Magyarországon – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.