Ha a társulatalapítást befektetésnek lehet nevezni, akkor abba fektetnék, pedig valószínűleg egyetlen pénzügyi tanácsadó sem örülne ennek – mondja az Üzletemnek Csadi Zoltán. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese és színésze a Rákóczi Alapítvány berkein belül sokat dolgozik a határon túli magyar fiatalokkal. Hasonló sorból jött, kisebbségi magyarként nőtt fel, a Felvidéken. Nem csoda, hogy átérzi a helyzetüket.
Csadi Zoltán rendezésében néhány napja mutatta be a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház a Twist Olivért. 18 dallal, új dalszövegekkel, friss szövegkönyvvel egy teljesen új, magyar musical született. Zoltán szerint nagyon nehéz, kemény munka volt, de magával ragadó érzés volt viszontlátni munkájuk eredményét a színpadon. Az igazgatóhelyettes-színész más élményeket is megoszt az olvasóval az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában. A kérdező pedig eközben az élet nagy igazságtalanságán töpreng. Azon, hogy miért játszhatnak vidéken olyan remek darabot sokkal kevesebbszer, mint ahány éven át az a színpadon maradhatna egy budapesti teátrumban? De ez csupán költői kérdés…
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Nem könnyű kérdés. A művészeti munkásságommal kapcsolatban azt hiszem, hogy a Bartók Kamaraszínház egyik vezetőjének lenni kétség kívül egyfajta elismerést vagy csúcsot jelent. E mellett pedig az, hogy a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány ügyvezetőjeként sokat tehetek a határon túli magyar fiatalokért szintén nagyon fontos, de más fajta siker.
– Milyen távra tervez?
– Jó lenne egy életen át azt csinálni, amit szeretek, ami a szakmám, mert ez egyben a hivatásom is. A színház szerelmese vagyok. Mindig elbűvöl ez a különleges valami.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Mindig is foglalkoztatott egy saját társulat alapításának gondolata. Egyelőre még keresem a lehetőségeket, gyűjtöm a tapasztalatokat. Fontos iskola a színház operatív működésében ilyen aktívan részt venni. Belelátni egy magas kultúrát közvetítő költségvetési intézmény napi életében rengeteg szakértelmet és jártasságot igényel. Naprakésznek lenni, tájékozottnak és következetesnek minden szinten. Ezt megtanulni, és képviselni nagyon komoly feladat.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Az egyetemeken a mestereim nagyon komoly tudást, erős útravalót adtak. Azt hiszem, nem lenne korrekt külön kiemelnem valakit közülük. Mindenki más miatt fontos az életemben, a munkásságomban.
– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Mindenképpen Magyarországon képzelem a jövőmet. Ez a hazám és a hivatásom is ezer szállal kötődik a magyar nyelvhez. Ebben a kultúrában tudok kiteljesedni. Sokat jártam külföldön, a világ számos országában megfordultam. Ezek mindig izgalmas élmények és találkozások voltak, de a szívem egy idő után mindig hazavágyott és hazavágyik.
– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?
– Ha a társulatalapítást befektetésnek lehet nevezni, akkor igen, gondolkodom, és abba fektetnék. Valószínűleg egyetlen pénzügyi tanácsadó sem örülne ennek. Gyanítom, mindenki lebeszélne erről az őrült ötletről.
– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?
– Az átbürökratizált rendszerrel. A rengeteg adminisztratív teendővel.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?
– Az én szakmámban a végeredmény önmagáért beszél. Ha egy színész jó, tehetséges, kreatív és ügyesen tudja menedzselni magát, hozza a maximumot egy-egy szereplés alkalmával, akkor nagy az esély rá, hogy visszahívják dolgozni, fellépni. Időnként vállalok önálló esteket, zenés-verses fellépéseket. A legtöbb alkalommal kétszer-háromszor is visszahívnak egy-egy eseményre, helyszínre. Hiszek benne, hogy a színvonalas munkát mindenütt elismerik.
– Mire sajnálja az idejét?
– A semmittevésre, a lustaságra. Persze egy komoly és megfeszített munkafolyamat után jól esik a pihenés, de sokáig nem tudok egyhelyben maradni. Valami új dolgon, terven mindig töröm a fejem. Most mutattuk be Twist Olivér történetét a Bartók Kamaraszínházban. Egy teljesen új, magyar musical született. 18 dallal, új dalszövegekkel, friss szövegkönyvvel. Nagyon nehéz és kemény munka volt. Viszontlátni a színpadon felemelő és magával ragadó érzés.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– A minőségi kulturális tartalomra. Az izgalmas újszerű projektekre, előadásokra. Ha érzem a tehetséget, az egyediséget egy-egy dologban, az mindig nagyon megfog és felvillanyoz.
– Milyen célra, kiknek adakozna?
– A Rákóczi Alapítvány berkein belül sokat dolgozunk határon túli magyar fiatalokkal. Én is hasonló sorból jöttem, magam is kisebbségi magyarként nőttem fel, a Felvidéken. Nagyon átérzem a helyzetüket. Képzéseket, workshopokat, konferenciákat szervezünk középiskolásoknak és fiatal felnőtteknek. Egyfajta tehetséggondozásról is beszélhetünk. Ebben a programban és hasonló témákban sem az időt, sem az anyagiakat nem sajnálom. Tudom, hogy jó és hasznos célt szolgál.
– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Ha tehetem, akkor utazok. Szeretek új kultúrákat, új embereket, új világokat megismerni, felfedezni. Ez nagyon inspirál és feltölt. Rengeteget tanulok belőle főként nyitottságot, empátiát.
Szerdahelyi Csaba
(Fotók: Bartók Kamaraszínház)
A gamay a jelek szerint 129-szer izgalmasabb fajta a portugizinél, még akkor is, ha anno Merész Fülöp, Burgundia hercege hitvány fajtának titulálta és irtotta, mintha gyomnövény volna.
Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2023. november 16-án megtartotta az éves fizikai védelmi gyakorlatát az Országos Atomenergia Hivatal, az Országos Rendőr-főkapitányság és a Tolna Vármegyei Rendőr-főkapitányság felügyelete mellett.