Banovic Aleksandra: Megtanultam rugalmasan kezelni a dolgokat

Banovic Aleksandra reméli, hogy még nincs a szakmai csúcson, mert mint mondja: onnan lefelé visz az út. Sokan tanultak már tőle, de ő is szeret tanulni: például lányától a tinédzserek világának kihívásairól. Kimondottan digitális embernek tartja magát, ám „könyvfüggőként” a nyomtatott kötetekhez ragaszkodik – annak ellenére, hogy már minden könyvszekrényét kinőtte. Ha kíváncsi Aleksandra terveire, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 200. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– A karrierem úgy alakult, hogy több nemzetközi nagyvállalatnál dolgoztam, különböző pozíciókban. Az első munkahelyemen személyi asszisztensként kezdtem, de mivel keményen dolgoztam, gyorsan tanultam és idegen nyelveket beszéltem, nagyon gyorsan kaptam előrelépési lehetőséget. Már 26 évesen az egyik legnagyobb hazai autóipari beszállító (a Temic/Continental) beszerzési és logisztikai részlegét vezettem.

Nyolc év után az autóipart az eredeti, tanult szakmámra cseréltem, és az egyik legnagyobb telekommunikációs céghez (a UPC-hez) mentem, beszerzési és logisztikai igazgatónak. Onnan tíz év elteltével mentem a Telenorhoz, szintén beszerzési és logisztikai igazgatónak, itt az egész CEE régióért én feleltem. Három év után egy teljesen más pályán találtam magam: digitális szolgáltatásokért felelős vezérigazgató helyettes lettem. A vállalatunk méretéhez képest egy „kis”, ötven fős csapatot vezettem, mi feleltünk az összes új, innovatív, digitális termék és platform fejlesztéséért, ami óriási kihívás volt, mert teljesen más képességeket, metodológiákat és vezetési stílust igényelt. Egy vezetőváltás következtében ismét teljesen más feladatot bíztak rám – a lakossági üzletágért felelős vezérigazgatóhelyettes lettem, 1100 fős csapatot irányítottam. Bár ezt a munkát nagyon szerettem, a felvásárlás után kénytelen voltam távozni és újra átgondolni a karrieremet.

Sokan ilyenkor kivesznek néhány hónapot, fél évet pihenni és kitalálni, merre tovább. Engem viszont gyorsan megtalált egy nagyon más, de annál izgalmasabb feladat: egy kis, multi hátterű, de inkább családi vállalkozásnak minősülő hazai online portál ügyvezetői posztjára kértek fel. A céget át kellett szervezni, újrapozícionálni, újra kitalálni a piaci stratégiáját. Itt összesen 35-en voltunk, de egy fantasztikus, fiatal és motivált csapattal volt dolgom, és sok nehézség ellenére sikerült megteremteni a cég biztos alapokon nyugvó működését.

Körülbelül egy év után kerestek meg a mostani cégemtől, az Arval Magyarország Kft.-től, ismét egy nagyon izgalmas feladattal: újraépítjük az értékesítési- és marketingcsapatot, a stratégiát és a piaci pozíciónkat, és bár az itteni cég mérete közepes, ismét egy nagy multinál dolgozom. Nagyon sok izgalmas feladatot végeztem és végzek most is, és még mindig találok új kihívásokat. Remélem, még nem tartok a csúcsnál, mert onnan lefelé visz az út.

 – Milyen távra tervez?

– A magán- és a szakmai életem is teljesen máshogy alakult, mint eredetileg terveztem. Az egyetemet a délszláv háború közepén végeztem, majd kénytelen voltam elhagyni az országomat. Nyugat-Európába terveztem kitelepülni, de erre a háború miatt nem volt lehetőség. A barátaimmal csak rövid időre jöttem Magyarországra – eredetileg egy hétre, ezért azzal szoktam viccelődni, hogy ez az egy hét eléggé rugalmasra sikerült, hiszen több mint 20 év után még mindig itt vagyok (és imádok itt lenni!) Szeretek hosszú távra tervezni, de az élet szabályszerűen felülírja a terveimet. Az elején ezen nagyon bosszankodtam, de megtanultam rugalmasan kezelni a dolgokat. A változásokat és kihívásokat már régóta lehetőségnek tekintem, nem akadálynak.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Még nagyon sok minden, de ha egyet kell választani, akkor egy nemzetközi sikert elért új digitális termék vagy szolgáltatás megalkotása.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Az életem és karrierem minden állomásán igyekeztem a nálam okosabb, tapasztaltabb emberektől tanulni. Az első munkahelyemen az ügyvezető igazgató, Zentai Gábor volt az, aki egy fiatal, tapasztalatlan, de elhívatott lányban nagy potenciált látott, ő indította felfelé a karrieremet. A szüleim a példaképeim emberi és szakmai értelemben: édesanyám volt az első női szülész-nőgyógyász Nyugat-Boszniában, édesapám elismert mérnök, gyárigazgató volt. Otthonról hoztam azt a példát, hogy a sikerért sokat és keményen kell dolgozni, és hogy néha nehéz döntéseket is kell hozni, amikor időnként a család is a háttérbe szorul. Egy női vezető sikerében az egész család támogatása szükséges, nekem ez szerencsére megadatott. A férjem is vezető pozícióban dolgozik egy másik iparágban, de mi sokat tanulunk egymás példájából, és a vezetői kihívásokban is tudjuk egymást támogatni. Van egy tinédzser lányom, mostanában sokat tanulok tőle is. Érdekes a mai, nem egyszerű világban tiniként megélni a mindennapi kihívásokat. Neki sem egyszerű két elhivatott menedzser szülővel, de mi hárman mindenben támogatjuk egymást.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Csapatot építek. A vezetői mottómat A három testőrből kölcsönöztem: „Egy mindenkiért – és mindenki egyért!” Így értem el minden csapatommal a sikert.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szerencsés vagyok, mert jócskán akadt lehetőségem kipróbálni magam: sok helyen, sok üzletágban és sok országban dolgoztam. Ami eddig kimaradt, az a pénzügyi/banki szféra.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A munkáim során megismert emberekkel mindig is igyekeztem korrekt partneri kapcsolatokat építeni. Hiszek a win-win helyzetekben és korrekt együttműködésben. Mindig nyitott vagyok az új emberekre és új lehetőségekre, akkor is, ha az esetleg az adott pillanatban nem aktuális. Erre igyekeztem megtanítani a kollégáimat, főleg a beszerzési területen: mindig fogadjunk egy nálunk jelentkező potenciális partnert vagy beszállítót, nem csak, mert illik, hanem azért is, mert ha egyszer szükségünk lesz az adott szolgáltatásra, gyorsan tudunk reagálni. Természetesen részt veszek egy csomó szakmai, partneri vagy kamarai rendezvényen is, de bevallom, ezeken nehezen tudok kapcsolatot teremteni, kicsit távol áll a személyiségemtől, hogy én közeledjek elsőként az ismeretlen emberekhez.

– Mire sajnálja az idejét?

– Hosszú, nem produktív értekezletekre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Mediterrán temperamentummal rendelkezem, fiatalon sok minden ki tudott hozni a sodromból. Vezetői pályán és gyereknevelés közben azonban az ember megtanulja az elengedést. Ami még mindig fel tud bosszantani, ha valaki nem készül el időben és jó minőségben az elvállalt vagy rábízott feladattal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Néhány évvel ezelőtt Gyurkó Szilvivel és a csapatával kifejlesztettük a Yelon applikációt és programot, ami segíti a tinédzserek edukációját a szexualitással, a saját testükhöz, érzelmeikhez való viszonyulással kapcsolatban. Ehhez tartozik egy önkéntes csapat, akik élőben is chatelnek a gyerekekkel és válaszolnak a kérdéseikre. Bár mostanában kevesebb időm jut rá, távolról még mindig követem és a lehetőségeim szerint támogatom a programot.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családra, az ajándékokra, minőségi ételekre, szép ruhákra és utazásra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az olvasás. Könyvfüggő vagyok, minden könyvszekrényemet „kinőttem”, de folyamatosan új könyveket vásárolok. Bármennyire digitális embernek tartom magam, a könyveknél a klasszikus, nyomtatott példányhoz ragaszkodom.