Az érdekes és tartalmas panelbeszélgetésekről röviden

Nincs olyan ember a Földön, aki ne szeretne vitázni. Ki így, ki úgy, mindenki más stílusban, de a lényeg, hogy legyen hozzá vitapartner. Egy minőségi vitához nagyon fontos, hogy ne egyezzenek az álláspontok, és meg akarjuk ismerni a másik fél észrevételeit, gondolatait az adott témáról.

Vita vagy veszekedés?

Nem mindegy, hogy melyikről beszélünk. Egy vita serkentően hat az emberi testre és elmére, mivel a kellemes és hasznos adrenalin önti el az agyunkat. Mikor felsorakoztatjuk az érveket, akkor úgy érezzük, hogy tele vagyunk energiával, tettvággyal. Az agynak a vérellátása megnő, és ezáltal pedig gyorsabban és hatékonyabban jönnek a gondolatok.

A veszekedés ezzel szemben egy negatív érzésektől fűtött interakció. Mivel ez alapvetően egy konfliktushelyzet, ami egy diszkomfort érzést teremt, ezáltal pedig növeli a stresszt, a frusztráltságot.

Panelbeszélgetések, avagy vonjuk be a közönséget

A panelbeszélgetések, ha közérthetően szeretnénk megfogalmazni, egy nagyobb közönség előtt zajló, észérveket használó vitafolyamat egy adott témáról vagy éppen problémáról. Ezt a panelvitát minden esetben egy moderátor vezeti, aki semleges mindkét fél irányába. Kérdéseket tesz fel, vezeti a vitát, de nem a szakértelmével villog. A legszórakoztatóbbak azok a panelviták, amikbe a közönség is beszáll, mivel ebben az esetben kiszámíthatatlan és jóval izgalmasabb panelbeszélgetést hallhatunk. Könnyen felismerhetjük a képzetlen moderátort, mivel ilyenkor csak kérdések hangzanak el a felek felé, de nem alakul ki igazi párbeszéd.

A moderátor alapjában véve egy bújtatott „provokátor”, aki képes adhoc kérdéseket feltenni, és akár egy váratlan és meglepő kérdéssel a tanulságokra is rákérdezni, sőt, történeteket és szakértői tanácsokat is képes kiszedni a vitázókból.

Milyen módszereket érdemes alkalmazni?

1. Nem mindegy a testhelyzet, amit a vita közben felveszünk. Kissé parancsoló, azaz egyenesen ülve, némileg a közönség felé hajolva érdemes ülni, mert ez már tekintélyt parancsol. Fontos, hogy mellőzzük a hátradőlést és a terpeszkedést, mert nem kelt magabiztos benyomást.

 2. Készüljünk fel saját történetekkel, átvezetésekkel, hogyha olyan kérdéssel kerülünk szembe, ami nem a legszerencsésebb, akkor legyen mivel áthidalni.

3. Fontos, hogy figyeljünk a másikra, még akkor is, ha nem egyezik az álláspont a miénkkel. A közönség mindig azt lássa, hogy megtiszteljük a figyelmünkkel a másikat.

4. Ne a moderátorral beszélgessünk, hanem teremtsünk kontaktot a közönséggel. Nekik válaszoljunk, ne a moderátornak vagy a partnernek.

5. Fontos, hogy ne erőből, hanem humorosan, okosan, szelíden oldjuk meg a felmerülő problémákat. Ne menjünk egérre puskával! Érdemes a végén további gondolatokat is megosztani a közönséggel, de ezt akár már informális kereteken belül, az előadás után. A lényeg, hogy célba érjen az üzenet, és gondolkodásra sarkalljuk a hallgatóságot.