A 14. PwC Magyarországi Vezérigazgató Felmérésben megkérdezettek 1,8 százalékos GDP-növekedést és 415 forintos euróárfolyamot jósolnak 2025-re 4,8 százalékos infláció mellett. A mindenkori legalacsonyabb szintre esett azoknak az aránya, akik a saját bevételeik növekedésével kapcsolatban „nagyon vagy rendkívül bizakodónak” mondták magukat. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos eddigi üzleti eredmények elmaradnak ugyan a tavaly mért várakozásoktól, de a vezérigazgatók kétötöde számít arra, hogy a jövedelmezőségét növeli a GenAI 2025-ben. Ezt némiképp árnyalja, hogy a vezetők csupán 38 százaléka érez bizalmat a technológia iránt. A fenntarthatóság a globális klímaváltozás jelei ellenére továbbra sem prioritás a vállalatvezetők teendői között.
Világszinten a vezérigazgatók 58 százaléka vár gyorsulást a világgazdaság növekedési ütemében, ötödük lassulásra számít. A magyar vállalatvezetők ennél jóval optimistábbak, hiszen 70 százalék bízik a globális gyorsulásban és csak egytizedük készül lassulásra. Soha ekkora arányban eddig még nem mondták magyar vezetők, hogy a világgazdaság növekedési üteme gyorsulni fog.
A magyar gazdasággal kapcsolatban a tavalyihoz hasonlóan a cégvezetők 60 százaléka gondolja úgy, hogy a növekedés gyorsulni fog 2025-ben. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor elérte a mindenkori legalacsonyabb szintet azok aránya, akik a saját bevételeik növekedésével kapcsolatban nagyon vagy rendkívül bizakodónak mondták magukat: 39 százalék tartozik ide.
„A gazdaság gyorsulásába vetett hit változása eddig mindig jelezte a GDP változásának irányát, és a most mért eredmények a tavalyi növekedési ütem gyorsulására engednek következtetni. A magyarországi vezérigazgatók minden eddiginél jobban bíznak a globális és a hazai gazdaság növekedésében, és minden eddiginél kevésbé bíznak a saját árbevételük emelkedésében. A kevesek növekedése könnyen a többség baja lehet. Kérdés, hogy mi a bizalom és a bizalomhiány forrása” – mutatott rá Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.
A kutatásban a vezetőket várakozásaikról is kérdezték. Az előző felmérésben 2024-re 394 forintos éves euró-átlagárfolyamot jósoltak (395 volt a hivatalos jegybanki adat), a mostani felmérésben 2025-re 415 forintos eurót, 4,8 százalékos inflációs rátát és 1,8 százalékos GDP-növekedést prognosztizálnak.
A vezetők 2026-ra számítanak az orosz-ukrán háború végére – ezt minden évben eggyel későbbre teszik –, és az euró bevezetésére tett jóslatuk is elcsúszott egy évvel – a válaszadók 82 százaléka számít ennek a bekövetkeztére, és az időpont várhatóan 2034. Az önvezető autók elterjedése és a zöld energiára történő átállás 2040-re valósulhat meg a megkérdezettek szerint.
A vállalatokra ható külső tényezőkkel kapcsolatban elmondható, hogy 2023 óta az átlagos aggodalmak szintje jelentősen csökkent a vezérigazgatók körében, de még így is jóval magasabb a globális társaiknál mértnél. A fenyegető tényezők között a szakemberhiány vezet, itthon 44 százalék, globálisan „csak” 23 százalék aggódik emiatt. Tavalyhoz képest szinte nem változott a geopolitikai konfliktusoknak és a makrogazdasági volatilitásnak való kitettség észlelt mértéke (36 és 38 százalék érez nagy kitettséget), ugyanakkor jóval kevesebben aggódnak az infláció miatt, mint egy éve (tavaly 51, idén 39 százalék). Mindeközben stabilan nő azok aránya, akik a kiberkockázatok általi fenyegetettséget látják magasnak (38 százalék, szemben a tavalyi 35, és a tavalyelőtti 33 százalékkal).
A magyar vállalatvezetők 60 százaléka úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a cége a jelenlegi pályán halad tovább, több mint tíz évig gazdaságilag életképes marad. Ugyanakkor a saját vezérigazgatói mandátumát tíz évnél hosszabb időre csak 12 százalék becsüli.
Azok, akik nem látják a vállalatukat életképesnek 10 év távlatában, külső tényezőket jelölnek meg legfőbb okokként: az erős iparági versenyt (48 százalék), a szabályozási környezet változását (47 százalék), a költségek emelkedését (46 százalék) és a kereslet csökkenését (44 százalék). Ezek mellett megjelenik a szervezeti hatékonyság hiánya is, ezt 35 százalék látja kihívásnak.
Aki vállalata gazdasági életképességében több mint tíz évre bízik, az leginkább belső tényezőknek tulajdonítja ezt, úgymint a helyes stratégiai döntések (64 százalék), a szervezeti hatékonyság (42 százalék) és a versenynek megfelelő felkészültség (37 százalék) képzettség és készségek tekintetében. Ezeken túl a növekvő kereslet és a szabályozás változásai támogathatják kívülről a fennmaradást.
„A magyar vállalatvezetők jellemzője, hogy cégük életképességének okaként magasabb arányban választják a külső tényezőket, mint társaik világszerte; ez arra utal, hogy a hazai vezérigazgatók a saját vállalatuk helyzetét relatíve kitettebbnek ítélik meg, ugyanakkor ezt a másik oldalon kompenzálják az elsősorban saját képességekre – köztük a vezérigazgató felkészültségére – vonatkozó magabiztossággal” – magyarázta Mezei Szabolcs.
A változásra való képességet jelzi, hogy az elmúlt 5 évben a magyar cégek 55 százaléka fejlesztett innovatív termékeket vagy szolgáltatásokat – szemben a 38 százalékos globális átlaggal –, 40 százalékuk fogott stratégiai partnerségbe és 38 százalék indult el új ügyfélkör felé.
Az árbevételük 13 százaléka származott új termékcsoportok bevezetéséből vagy új piaci helyszínekről, 4 százaléka pedig új, különálló üzleti tevékenységekből.
A magyarországi vállalatok 29 százaléka, a világ vállalatainak 55 százaléka tervezi azt, hogy a következő három évben más vállalatokat megvásárol. Ezzel a lépéssel az érintett cégek több mint fele (54 százalék) nem evez át másik iparágba Magyarországon, a világban ez az arány 37 százalék. Mezei Szabolcs kiemelte: „Míg a hazai, akvizíciót tervező vállalatok elsősorban a saját jelenlegi versenytársaikat kebeleznék be, addig világszerte a felvásárlás inkább az új iparágakba való belépést segíti elő.”
Noha a vállalatvezetők 20 százaléka mondta azt, hogy cégénél nincs szerepe a generatív mesterséges intelligenciának (genAI), a többi 80 százalék egyértelműen hatékonyságnövekedésről számolt be az AI-nak köszönhetően. Emellett az érintett vállalatok több mint egytizedében a bevétel és a jövedelmezőség is nőtt a technológia jóvoltából. Ezek az eredmények ugyan világszinten és hazánkban is elmaradnak attól, amit tavaly prognosztizáltak a vezérigazgatók, a várakozások továbbra is nagyon pozitívak. A megkérdezettek kétötöde például a jövedelmezőség növekedését reméli a genAI-tól 2025-ben.
Érdekes kérdés a bizalom az AI-jal kapcsolatban: általánosságban a magyar vezérigazgatók 38 százaléka bízik a mesterséges intelligenciában, ez az arány világszerte 33 százalék, míg Közép-Kelet-Európában 19 százalék. Mégis, a megkérdezett vállalatvezetők 49 százaléka számít rá, hogy cégénél az AI beépül a technológiai platformokba és a munkafolyamatokba (47 százalék), illetve a munkavállalói készségek (31 százalék) és a termék- és a szolgáltatásinnováció terén (27 százalék) is szerepet kap.
„Minden sikeres vállalat működésének alapja a bizalom és az együttműködés. Elgondolkodtató adat, hogy a vezérigazgatók egy olyan technológiától várják vállalatuk jövőálló fejlődését több területen, amiben nem is bíznak igazán. Kérdés, hogy ez egy alapvető bizalomhiányos működésre utal, vagy pedig arra, hogy a munkatársaikba, és az ő mesterségesintelligencia-alkalmazási képességükbe vetett bizalom ellensúlyozza a technológiába vetett bizalom hiányát. A válasz valószínűleg az, hogy is-is, az azonban biztos, hogy a várt hasznokat csak azok a társaságok fogják érzékelni, ahol az AI bevezetése és használata növelni fogja a bizalmat és az együttműködést” – hívta fel a figyelmet Radványi László, a PwC Magyarország vezérigazgatója.
A hazai vállalatvezetők kétharmadának (66 százalék) személyes teljesítményébe nem számít bele az, hogy tesz-e a vállalata fenntartható működéséért vagy sem. Világszerte ez az arány 40 százalék. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy 13 százalék tartja a klímaváltozást a cége működését fenyegető veszélynek, nem lesz meglepő, hogy a fenntarthatósági célkitűzések nincsenek a vállalatvezetők prioritási listájának tetején.
A vállalatok elmúlt 5 évben megvalósított klímabarát beruházásainak 49 százaléka költségcsökkenéssel járt, ami nem véletlen, ezekre ugyanis elsősorban az energiaválságra adott válaszként került sor. A klímabarát beruházások a cégek 21 százaléka számára hoztak bevételnövekedést, és 30 százalék számolt be arról, hogy ezek az invesztíciók a kapott állami ösztönzők növekedésével jártak. Az elmúlt egy évben 56 százalék vágott bele klímabarát beruházásba, de ezeknél csak az ő 41 százalékuk fogadott el alacsonyabb megtérülési rátát a többi beruházásnál minimálisan elvárthoz képest. A klímabarát beruházások legfőbb akadálya mégsem a kifizetődés hiánya, hanem elsősorban a szabályozás összetettsége. Ezt az alacsonyabb megtérülés és a finanszírozás hiánya követik.
„Miközben a globális klímaváltozás tagadhatatlan jelei már komolyan érintik az értéklánc szereplőit, ez a vállalatvezetők időhorizontján még láthatóan nem jelenik meg veszélyként, így a fenntarthatóság nem jut kiemelt szerephez napirendjükön. A szabályozás intézményrendszerére nemcsak az a feladat vár, hogy elősegítse a klímabarát működéshez szükséges lépések megvalósulását, hanem szerepet kell játszania abban is, hogy az üzleti szereplők értékválasztásába normatív módon beépüljön a fenntarthatósági szempontoknak való megfelelés” – hangsúlyozta Radványi László.
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.