Mikroműanyagokat találtak az érelzáródást okozó nyaki plakkokban

Az American Heart Association tudományos ülésén („Vascular Discovery 2025: From Genes to Medicine) bemutatott előzetes kutatás szerint a műanyag jelenléte az erekben jelentősen nagyobb olyan pácienseknél, akik korábban sztrókot, mini-sztrókot vagy látásvesztést szenvedtek el az erek elzáródása miatt. De nem ez az új tanulmány egyetlen érdekessége.

A mikro- és nanoműanyagok olyan apró műanyagdarabok, amelyek ipari folyamatok során vagy nagyobb műanyagtárgyak bomlása révén jönnek létre és egyre nagyobb koncentrációban vannak jelen az óceánokban vagy a talajban. Ezek a szemcsék nyilván nem egységes méretűek, hanem mikro- és nanoműanyagok keverékét alkotják. A mikroműanyagok mérete kisebb mint 5 milliméter, ami körülbelül egy ceruza radírjának felel meg.

A nanoműanyagok viszont mikroszkopikusak, szabad szemmel nem láthatók, és kevesebb mint 1000 nanométer szélesek, vagyis nagyjából 50–100-szor apróbbak, mint egy átlagos emberi hajszál vastagsága.

Ez a méret lehetővé teszi, hogy könnyebben szóródjanak és behatoljanak az élő szervezetek sejtjeibe, illetve szöveteibe is. A kutatók javasolják, hogy fokozatosan térjünk át a nanoműanyag kifejezésre, mivel ez pontosabban tükrözi, hogy mit vizsgálnak.

„Ezek a műanyagok gyakran megtalálhatók a környezetben, különösen az óceáni szemétszigetekben. Az évek során lebomlanak, keverednek a talajjal és a vízzel, majd bekerülhetnek a táplálékláncba – magyarázta Ross Clark kutatásvezető, az Új-Mexikói Egyetem érsebész-kutatója. – Sokan azt gondolják, hogy a mikro- és nanoműanyagok főként a műanyag evőeszközökből, vágódeszkákból, csomagolóanyagokból, vizes palackokból és más műanyagtárgyakból származnak. A fő forrás azonban az étel és az ital, amit elfogyasztunk.”

Meglepő eredmények születtek

Az amerikai tudósok egy 2024-es, olasz kutatás nyomán indultak tovább, amelyben „mikronanoműanyagokat” mutattak ki artéria plakk eltávolító műtéten átesett emberek nyaki plakkjaiban. A mostani kutatás kevesebb mint 50 résztvevőt vizsgált: összehasonlították a mikronanoműanyag szintjét a nyaki artériákban három csoport között: egészséges erekkel rendelkező emberek; plakkal, de tünetek nélkül élők; valamint olyan személyek, akik tüneteket tapasztaltak a plakkok miatt. A kutatás során összevetették az alacsony és magas műanyagszintű plakkokat is, hogy megvizsgálják a mikronanoműanyagok hatását a gyulladásos markerekre, a makrofág nevű immunsejtek génaktivitására és azokra az őssejtekre, amelyek segítenek stabilizálni a plakkot.

Az elemzés szerint a mikronanoműanyag koncentrációja a nyaki artériákban 16-szor magasabb volt a tünetmentes emberek plakkjaiban, mint az azonos korú, elhunyt donorok artériafalában, akiknél nem találtak plakkot és 51-szer magasabb volt azoknál, akiknél sztrók, mini-sztrók vagy a retina vérellátásának elzáródása miatt átmeneti látásvesztés jelentkezett, az ugyanolyan korú, elhunyt donorokhoz képest.

Érdekesség, hogy az alacsony és magas műanyagtartalmú plakkok összehasonlítása során a kutatás nem talált kapcsolatot a mikronanoműanyag mennyisége és a hirtelen fellépő gyulladás jelei között, valamint különbségeket mutatott ki a plakkot stabilizáló sejtek génaktivitásában, és alacsonyabb aktivitást a makrofág immunsejtek gyulladáscsökkentő génjeiben.

Mindez szép, viszont a tudósok is elismerik, hogy a kutatás mellett kérdőjelek is sorakoznak, mivel nem bizonyítja, hogy a plakkban lévő mikronanoműanyagok okozták a karotiszér-betegség tüneteit, így lehetséges, hogy a mikronanoműanyagok egy másik egészségügyi problémára utalnak, amely ezekhez a tünetekhez vezetett. Hiányosság továbbá, hogy a kutatók nem rendelkeztek adatokkal az elhunyt donorszövetek neméről vagy etnikai hovatartozásáról.

A címlapkép illusztráció. Fotó: Freepik