Joó István: Beruházásösztönzés a vámháborúk árnyékában

Elszoktunk a vámoktól. A fiatalabb generációk eddigi életük során nem igazán találkoztak ezzel a korábban gyakran használt kereskedelempolitikai eszközzel – kezdi friss bejegyzését Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója. A történelmi példák mind azt mutatják, hogy a vámok és kereskedelmi korlátozások hozzájárulhatnak iparágak megerősödéséhez és egész nemzetgazdaságok felzárkózásához. Sokáig az Egyesült Államok, Németország, Japán, Kína, de még Dél-Korea is vámok és egyéb korlátozások összetett rendszerével védte évtizedeken keresztül számos szektorát. Többségük csak a fejlettség egy bizonyos szintjének elérése után kezdte el szorgalmazni a vámok leépítését és a szabadkereskedelmet.  

De nem mindenhol zajlott békésen az átmenet. Az Egyesült Államok a világgazdaság valaha volt legveszélyesebb örvényében sodródva, az 1929-ben kirobbant nagy válsággal küszködve is a vámok jótékony hatásában reménykedett. A több száz termékre vámot vagy vámemelést elrendelő 1930-as Smoot-Hawley törvény azonban visszafelé sült el, évekig tartó kereskedelmi háborúba torkollt, tovább súlyosbítva a krízist. Washington végül feladta a vámháború politikáját és felkarolta a szabadkereskedelem gondolatát.

Ez a szemlélet a gazdaságpolitikában a II. világháborút követően a világ legnagyobb részén évtizedeken keresztül megingathatatlan volt. A kilencvenes években, a globalizáció fénykorában pedig a vám már-már szinte szitokszónak számított. Azonban az egycentrumú világgazdaság felbomlásával ismét nagyot fordult a történelem kereke. Kína, mint potens új kihívó megjelenésére az előző évtized végén az Egyesült Államok újfent a vámpolitika feltámasztásával válaszolt.

A fejlemények felgyorsultak, az USA-Kína töréspont mellett új szintre emelkedett az EU-Kína ellentét is, és az elmúlt időszak geopolitikai eseményeinek tükrében egyre több ország kezdte el újraszervezni nemzetközi kapcsolatait. Nem elhanyagolható szempont, hogy ezen szereplők együttesen a világ GDP-jének mintegy 60 százalékáért felelnek. A vámok ma már itt, Európában is velünk élnek, ha akarjuk, ha nem. Arra pedig nemigen számíthatunk, hogy egyhamar visszakerülnek a gazdasági, kereskedelempolitikai eszköztár múzeumi megőrzésre szánt kiállítási darabjai közé.

Ugyanakkor a kelet-közép-európai térség, és mindenekelőtt Magyarország ebben az új világgazdasági korszakban is folytathatja a fejlődést. Sőt! Minden okunk megvan bizakodni a lendület erősödésében. Az egyik legtekintélyesebb gazdasági lap, a The Economist már jóval az utóbbi hetek nagy port kavaró vámpolitikai fejleményei előtt átfogó összeállítást közölt az új helyzetből kínálkozó esélyekről. A lap szerint régiónk ismét a külföldi működőtőke, az FDI világszerte kiemelten fontos célpontja lehet, méghozzá több, egymást erősítő folyamat révén. A kezünkre játszik egyebek mellett a termelést a piachoz közelebb helyező near-shoring, és a termelést a politikailag megbízható helyszínre telepítő friend-shoring jelensége. Mindez pedig kiváló lehetőséget biztosít a magyar vállalkozásoknak arra, hogy újabb és újabb piacvezető vállalat beszállítójává váljanak.

A beruházáspolitikai időjárás változásának jelei különösen jól látszanak az ázsiai, és ezen belül a kínai projektek természetének alakulásában, hiszen teljesen újfajta, úgynevezett exportplatform típusú és vámkikerülő beruházásokat is sikerült elnyerni az utóbbi időszakban.

A sikerek alapja az EU-tagság és az ebből fakadó hozzáférés a huszonhetek egységes, mintegy 450 milliós piacához. Valamint az az egyszerű összefüggés, hogy a vámok növelése egy adott szektorban, szabad tőkemozgás mellett a beáramló tőke mennyiségének növeléséhez vezet, mivel a vámok megfizetése helyett olcsóbbá válik a gyártókapacitás kiépítése.

Mindez azonban az FDI vonzásához még nem elég. Legnagyobb versenytársaink, az EU-hoz 2004 óta csatlakozott térségbeli országok ugyanis, a hazaihoz hasonló, és sok esetben magasabb támogatási szintet biztosítva és hasonló ipari hagyományokra támaszkodva versenyeznek a beruházásokért. Éppen ezért az aprólékos, kitartó munkával kiépített kapcsolataink is kellenek az olyan projektek megszerzéséhez, mint a BYD, az elektromos autózás világszerte legnagyobb feltörekvő szereplőjének óriásberuházása, amelyet több mint 220 tárgyalási forduló után sikerült biztosítani Szeged és az egész dél-magyarországi régió számára. És éppen ezért választották első európai bázisuk helyszíneként Magyarországot olyan vállalatok Ázsiából, mint az instant tésztaételek globális piacának egyik legnagyobb szereplője, a japán Nissin Foods vagy az elektrolitgyártás vezetői közé tartozó kínai KunlunChem. De jelentős gyártókapacitással építette ki európai hídfőállását a hőelvezető ragasztók specialistája, a koreai CK EM Solution, és ugyancsak Magyarország mellett döntött a világ TOP 5 építőipari nehézgépgyártó vállalata között számon tartott kínai Zoomlion is.

A magyar kormányzat az utóbbi években hatalmas erőfeszítéseket tett a szélrózsa minden irányába a kiegyensúlyozott gazdasági és befektetési kapcsolatrendszer kialakításáért. Bátran mondhatjuk, hogy ma az Európai Unióban mi ápoljuk a legmagasabb szintű politikai kapcsolatokat a két szuperhatalommal, a kínai és az amerikai vezetéssel. Ezt a helyzeti előnyünket tudtuk és a jövőben is szeretnénk gazdasági területen kamatoztatni.

Már kritikusaink számára is nehezen tagadható, hogy a keleti nyitás politikája beérett, és a beruházásösztönzés területén jelennek meg elsőként a konnektivitás és a gazdasági semlegesség startégiájának eredményei is. Ezt a munkát a vámháborúk korában is lehet, és kell is tovább folytatni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy Brüsszel eggyel hátrébb lépjen. Amennyiben az Európai Unió nem akarja végleg elveszíteni a globális gazdasági versenyt, akkor a tagállamokra kell bíznia a gazdaságpolitikát, és szabad kezet kell adnia a beruházásösztönzésben is.