Hogyan támogathatják a vállalkozások a menekülteket?

Adhat-e bármit egy vállalkozó közvetlenül egy rászorulónak úgy, hogy ne a költségvetésben landoljon az adomány jelentős része? Az adómenetesen adható pénzbeli támogatások köre a jogszabály szerint meglehetősen szűk, az Szja. törvényben nem is szerepel „magánszemélynek nyújtott segítség” (vagy ezzel egyenértékű) adómentes jogcím. A tartalmilag hasonló, szóba jöhető jogcím a „közadakozásból vagy munkáltatói segélyként bármilyen formában biztosított adómentes kártérítés” (Szja törvény I. számú melléklet 6.1. pontja), ez azonban a menekültekre nem alkalmazható.

Emiatt ha egy vállalkozás ragaszkodik ahhoz, hogy az érintett magánszemélynek közvetlenül pénzt juttasson, akkor a szóban forgó összeget „egyéb jövedelemként” kell elkönyvelnie, amely után 15 százalék személyi jövedelemadót és 13 százalék szociális hozzájárulást kell fizetnie. Ehhez ráadásul a magánszemély adataira, köztük magyarországi adóazonosító számára is szükség lenne, ami a gyors segítséget nagyon megnehezíti.

Ha a vállalkozás nem pénzben biztosított juttatást kíván nyújtani, akkor az Szja törvény I. számú melléklet 8. pontjában felsorolt lehetőségek közül egyedül a szociálisan rászoruló magánszemélyeknek nyújtható támogatás jöhet szóba. A törvény meghatározása szerint szociálisan rászorulónak minősül az, „akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt – vagyoni viszonyára is tekintettel – csak külső segítséggel képes biztosítani”. Kiterjed-e ez a definíció a háborús menekültekre?

A K-X Consulting ebben az ügyben az adóhatósághoz fordult, amely írásos tájékoztatásában azt a választ adta, hogy az ukrán menekültek – körülményeiket figyelembe véve – megfelelhetnek a fogalmi meghatározásnak. Ennek értelmében a részükre természetben biztosított juttatások után nem keletkezik közteher fizetési kötelezettség sem a juttatónál, sem a kedvezményezett magánszemélynél.

Bármilyen formában támogatja is egy vállalkozás a menekülteket, az így felmerült költség/ráfordítás a társasági és a kisvállalati adóalapban sem elismert tétel. A körülményektől függően persze előfordulhat olyan eset, amikor a juttatás összegével mégsem kell korrigálni az adóalapot, például ha a vállalkozó szállást biztosít egy ukrán munkavállalója Magyarországra menekült családjának.

Más a helyzet, ha a juttatást nem közvetlenül akarjuk adni az érintett magánszemélyeknek, hanem – egyébként jövedelemadó mentességre jogosult – alapítványon vagy segélyszervezeten keresztül. Az előzőekben említett adónemek közül ebben az esetben tao-, illetve a kiva-kötelezettség merülhet fel. Ha azonban a juttatásra vonatkozóan rendelkezünk a megfelelő igazolással is a vállalkozási tevékenységre és adófizetési kötelezettségre vagy a törvényben nevesített kedvezményezettre vonatkozóan (Tao. törvény 3. számú melléklet A. 13. vagy B. 17.), akkor nem csupán az adomány összege számolható el költségként (annak formájától függetlenül), de a kedvezményezett szervezet státuszától függően akár további társaságiadó-kedvezmény is érvényesíthető. Így ideális esetben a támogatás összege után a vállalkozás úgy érvényesíthet az adományösszeg 20 százalékának megfelelő adókedvezményt, hogy a ráfordítás elismert tétel a társasági adóban, miközben – még ha közvetetten is, de – adómentesen tudja támogatni a menekült magánszemélyeket.

Ha a vállalkozás nem pénzbeli támogatást kíván nyújtani, akkor elkerülhetetlen az áfa- következmények vizsgálata. Alapesetben minden olyan átadás, szolgáltatás után, amelynek beszerzésekor az adó levonható volt, az átadónál áfafizetési kötelezettség keletkezik. Ez a kötelezettség azonban elkerülhető, ha a juttatás – ami nemcsak termék, de szolgáltatás is lehet – közcélúnak minősül, és ezt a vállalkozás a megfelelő igazolással alá is tudja támasztani. Tipikus példa, ha a vállalkozás készleten lévő terméket vagy jobb minőségű, de használt eszközt enged át ingyenesen.

Ilyenkor is figyelni kell arra, hogy ha egy beszerzés célja a közcélból történő ingyenes átadás, akkor az áfa – mivel a beszerzés nem a vállalkozás tevékenységét szolgálja – már a beszerzéskor sem vonható le. Az áfateher tehát elsősorban olyan esetekben kerülhető el, amikor az eredetileg adóköteles vállalkozási tevékenység érdekében vásárolt terméket vagy készletet ad át a vállalkozás közcélú adományként. Mivel a közcélú minősítés csak bizonyos kedvezményezetti kör esetében (például közhasznú szervezet) értelmezhető, ezért ebben tekintetben is előnyökkel járhat, ha a segítségként szánt adományt köztes szervezet bevonásával juttatjuk el a rászorulóknak.

A juttatás után illetékkötelezettséggel nem kell számolni, a segíteni szándékozó vállalkozásoknak csak a fentebb sorra vett adónemek tekintetében kell megvizsgálnia a lehetőségeket és döntenie az adakozás körülményeiről – és persze annak összegéről.