Vad Ágnes: A coaching az életcélom és az eszközöm az emberek legjobbjához

Vad Ágnes a professzionálisan képzett coachok nemzetközi közösségéhez tartozik. A kvalifikált business coach azt vallja magáról, hogy a test és lélek aktivátora. Tizennyolc évet dolgozott multiknál, komoly sikereket ért el különböző nagyvállalatoknál, mégis úgy érezte, hogy váltania kell. Azt mondja: most 0-24-ben azt csinálja, amit szeret, s biztos benne, hogy ebből meg is fog élni. Ágnes sok minden mást is elárul magáról, amit most elolvashatnak az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozat legújabb interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt, hogy több szakmában is tudok olyan dolgokat felmutatni, amire büszke vagyok. 

Közel 20 évet dolgoztam multinacionális vállalatoknál vezetői munkakörben a marketing területén. Ebből az időszakból büszke vagyok arra, hogy meglátásaimmal, tapasztalataimmal alakítottam egy nemzetközi nagyvállalat globális rendezvénystartégiáját; hogy elsőként szerveztem a vállalatnál olyan, Európán átívelő rendezvénysorozatot, mely jelentős befolyással volt az üzleti érdeklődések volumenére összvállalati szinten is. Büszke vagyok arra is, hogy csapatokat toboroztam nemzetközi szinten, hogy az egyéni fejlődési ütemre épülő tehetség-gondozási keretrendszer alapjait teremtettem meg; hogy a vállalat hagyatkozott a javaslataimra a vállalati átszervezések idején és hogy mindezekért elnyertem az „Év marketingese” és az „Év vezetője” vállalati díjakat.

Az idei évtől pedig elindítottam a VadAgnes.Coach vállalkozásomat, azaz ettől az évtől kezdve főállásban foglalkozom a business és life coachinggal, ezen belül is külön figyelek az érzelmi intelligencia, reziliencia és a tudatos jelenlét (mindfulness) fejlesztésére az ügyfelekkel. Kilépni a biztos alkalmazotti háttérből egy bizonytalan vállalkozói létbe nem könnyű, ezt egy tudatos, kb. 2,5 éves felkészülési munka előzte meg, és bár nem telt el még túl sok idő, mégis elmondhatom azt, hogy a tapasztalataim kedvezőek és hogy az első két hónapom is már eredményes pénzügyi szempontból is. Ebben a szakmában még nem értem el a „csúcsot”, ám a legjobb érzés, amit most kapok a vállalkozásomtól az az, hogy azzal a tudattal fekszem le és kelek fel minden reggel: „azt csinálom, amit szeretek 0-24-ben”. És ez önmagában is egy csúcs.

– Milyen távra tervez?

– Mióta az eszemet tudom mindig és mindenben hosszú távra tervezek. A „jövőkép”, a „vízió” számomra természetes „közeg” és megszoktam, hogy „csak úgy jön”. Ahogy jön hozzá a „stratégia” is, hogy hogyan is érem el azt a jövőképet. Persze, a jövő-orientáltságnak vannak hátulütői is, az egyik biztosan az, hogy amíg az ember a jövőben van, addig nincs a jelenben. És a tudatos jelenlét, a MA és MOST tudatos megélése és „használása” elengedhetetlen ahhoz, hogy a vágyott jövőképet elérjem. Napi szinten meditálok, mely ebben (is) nagy segítségemre van.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Elsődleges célom az, hogy minden olyan emberhez eljussak, aki abban hisz (és hajlandó tenni is érte), hogy az élete abba az irányba forduljon, változzon, ahol megtalálja és elérheti a maga célját és boldogságát – és ehhez engem választ coach társául az úton. Ahogy észlelem, sokan, több ezren is járnak ebben a cipőben, úgyhogy arra számítok, hogy amikor ez bekövetkezik, akkor nemzetközileg is jegyzett coach leszek, Magyarországon pedig az a coach, aki a coachingból megél. Ez talán érdekesen hangzik, de Magyarországon elég kicsi ez a szám, alig pár százaléka a coachoknak tud megélni ma kizárólag a coachingból. Én köztük leszek.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsésnek érzem magam, mert eddigi életem során több személy is segítette a fejlődésemet az életem és szakmai pályám minden fontos fázisában. Ők valamennyien „mérföldkövek” az én szememben és hálával gondolok vissza rájuk – többjükkel még ma is aktív a kapcsolat. Van köztük cégvezető, értékesítési vezető, közvetlen kolléga, coach, pszichológus, igaz barát – szóval nem tudnám megmondani, hogy melyikőjüktől tanultam a legtöbbet, ott és akkor valamennyien sorsfordító támaszt jelentettek nekem a tudásukkal. Azt azonban bizton állíthatom, hogy a legelső tanítóm az Édesanyám. Azt gyanítom, hogy tőle örököltem a hatalmas szívemet.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A coachingban, mint szakmában, az is egy szerencsés dolog, hogy emberközpontú – és emberek világszerte vannak. És világszerte küzdenek kihívásokkal, próbálnak megoldást találni az élethelyzeteikre, így számomra a coaching tevékenység nem rajzolható körbe földrajzi határokkal. A pályám ezen szakaszában azonban a magyar nyelvet beszélőkre fókuszálok – éljenek ők bárhol is. A saját nemzetközi munkatapasztalatom már ad egy biztos alapot a különböző kultúrákról, de a külföldön élő magyarok segítségével további betekintést kapok az adott régióra jellemző sajátosságokra társadalmi és gazdasági szinten is, így a szakmai fejlődés tényleg világszinten garantált.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– A tudásba, mert örökérvényűnek gondolom és ehhez a tanulás, a tapasztalás az út – ezért ezekbe fektetek be már ma is: szakmai továbbképzések, rengeteg szakirodalom, nagy szaktudással rendelkező szakemberekkel való mentor kapcsolat, ahol én vagyok a mentorált.

És az emberekbe is befektetek: végtelen figyelmet és érdeklődő kíváncsiságot. Hiszem azt, hogy ezekkel teremthető meg olyan környezet, ahol elindulhatnak a maguk számára legjobb úton. Ez egyben a vállalkozásom mottója is: Légy a Magad Legjobbja!

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Emberközpontúsággal. Minden sikerben, minden tudásban, minden krízisben is ott az EMBER. Az az ember, akitől talán már régen kérdezték meg őszinte érdeklődéssel, hogy hogy is érzi magát… És az ember az emberrel kapcsolódik, nem a sikerrel, a tudással vagy a krízissel. Az emberi kapcsolódás adja azt a teret, amire már bizton lehet akár üzletet is építeni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Meddő vitákra, ego-rangadókra: amik csak arról szólnak, hogy a két (vagy több) fél a saját nézeteit fújja a konszenzusra jutás legkisebb igénye nélkül és a másik fél totális ignorálásával. A magam kapcsolatait igyekszem úgy alakítani, hogy ilyen helyzetek ne alakuljanak ki, ám néha kéretlenül is fül- vagy szemtanúja vagyok ilyesminek és ez (átmenetileg) lemerít. És a meggyőzésre is sajnálom az időt, mert abban hiszek, hogy lehet úgy megbeszélni a dolgokat, hogy utána már ne kelljen senkit győzködni semmiről.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A szeretteimre. Szeretek nem túlzásokba esni, de szeretem megadni nekik, amire vágynak. És mostanság magamat is szeretem, úgyhogy én is megkapok mindent, amire vágyom. És egészen furcsa, hogy gyakran ezek nem pénzben mérhetően értékes dolgok. És nem sajnálom a pénzt a szakmai könyvekre, anyagokra sem – hiszem azt, hogy ez az „önbefektetés” megtérül.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Olyan makacssággal, konoksággal, ahol nem hagynak helyet a józan észnek, amikor valaki szándékosan füldugóval közlekedik, hogy véletlen se hallja meg a másikat, meg úgy általában a világot. A szándékosan, tudatosan választott rosszindulat, amikor valaki megtehetné, hogy nem így viselkedik, mégis így teszi – na, ezzel is ki lehet kergetni a világból.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– A coaching hatékonyságában és pozitív hatásában mélyen hiszek. Azt gondolom, hogy kiváló eszköz mindenkinek, aki elszántan szeretne változni, vagy valamilyen helyzetre megoldást találni – ám mégsem mindenki engedheti ezt meg magának. A Nemzetközi Coaching Szervezet (ICF) magyarországi tagozata évről-évre megrendezi a Civil Rapid Randi programot, melynek keretein belül egy 5 alkalmas pro bono coaching folyamattal támogatjuk azokat a civil szervezeteket, amelyek más módon nem juthatnak ilyen támogatáshoz – én is közreműködök ebben a programban coachként. Emellett még szintén pro bono coaching folyamattal részt veszek a Next Gens: közösen a jövő HR generációiért elnevezésű programban (újfent az ICF Hungary szervezésében), mellyel támogatjuk a METU végzős egyetemistáit. A leendő HR szakemberek így saját tapasztalatból, ügyfélként ismerhetik meg a coaching lényegét, hogy aztán a karrierjük során hitelesebben és saját élményre építve tudják helyén kezelni a coachingot és az abban rejlő lehetőségeket. Az ICF Hungary által szervezett önkéntes programokon túl pedig minden coaching iránt érdeklődőnek díjmentes egy 60 perces coaching ülés velem.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Nagyon szeretek a szabadban lenni, ahol ér a napsütés, a levegő – és mindezt már a saját kis kertünk is tudja, ahol nagyon szívesen gondozom a rengeteg zöld növényt, akik üdezöld leveleket bontva hálálják meg ezt. A kertészkedés kikapcsol, jó érzéssel tölt el, hogy a kezem munkája nagyon látványos. Szeretek itt olvasni, relaxálni és meditálni is. Emellett még a macskánkat is „használom terápiás céllal” – tudományosan is bizonyították, hogy a macskasimogatás és a dorombolás kedvezően hat az ember lelki állapotára, én pedig jelentem: tényleg!

Szerdahelyi Csaba