Ha az ember nyitott szemmel jár, és nem fél megismerni az újat, akkor bárkitől tanulhat – mondta az Üzletemnek Umenhoffer Péter, az AXIÁL Kft. és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége marketingvezetője.
Umenhoffer Péter szereti az agráriumot és hisz benne, eltökélt szándéka, hogy ezt minél több fiatalnak átadja. Szerinte tévút, ha folyamatosan csak azt szajkózzák, hogy a fiatal generációt nem érdekli a mezőgazdaság. Nagyon fontosnak tartja, hogy a kollégái pozitív visszajelzéseket kapjanak, s azt vallja, hogy vezetőnek kell lenni, nem főnöknek! Ha Ön arról is olvasna, hogy Péter milyen önkéntes munkát végezne szívesen, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 282. interjújában.
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Elég fiatalnak tartom magam 33 évesen, és még messze van szerintem a csúcs. Örülök annak, hogy sok sikert el tudtam már érni az életben, és a fiatalokat ösztönözni tudom, hogy az agrárgépészpályát válasszák. Csúcsnak talán azt tartom, hogy az agráriumban olyan eszközökkel merek dolgozni, amiket még sokan nem mernek bevállalni. Pedig, ha fiatalokat akarunk megszólítani, akkor erre van szükség! Nagyon sokan ezt nem ismerik fel vagy félnek ezektől az eszközöktől!
– Milyen távra tervez?
– Az AXIÁL Kft. és a MEGFOSZ marketingvezetőjeként nagyon szeretem a munkám és sokáig tervezem is ezt csinálni. Természetesen azt, hogy jól csinálom-e, nem az én tisztem eldönteni. Bízom benne, hogy hosszú ideig bizalmat szavaznak nekem és sokat tudok tenni az agrármarketingért és a fiatalokért. A gépértékesítés és az agrárgépészet marketingjének a titka, hogy szeressük az agráriumot és higgyünk benne. Ugyanúgy ahogy a fiatal generációban azok, akik ezt választják!
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Szeretném megmutatni és megértetni az emberekkel, hogy nem kell félni az új eszközöktől. El kell szakadni az agráriumnak is a kliséktől. Marketing szempontból nehéz felvenni a versenyt egy autógyártóval vagy egy energiaital-gyártó céggel, de ha a fiatalokat akarjuk megszólítani, akkor azt az Ő nyelvükön kell megtenni! Ma ezt senki nem meri még felvállalni, csak azt mondja mindenki, hogy a fiatalokat nem érdekli az agrárium!
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Nagyon sok embert tudnék kiemelni. Szüleimet, barátaimat. Nagyon sokat tanultam az egyetemen tanáraimtól. A cégnél a tulajdonostól és az ügyvezetőtől. Mindenkitől mást és mást. Legyen szó gépészeti tudásról, agráriumról, világszemléletről, üzletről, marketingről, politikáról vagy akár vallásról. Ezt az egészet átfogóan kell nézni, az ember úgy tud egy képet kialakítani a világról. És ez egy folyamatosan és ma egyre gyorsabban változó tanulási folyamat. Ha az ember nyitott szemmel jár, és nem fél megismerni az újat, akkor bárkitől tanulhat. Legyen szó egy influenszerről vagy akár az utca emberéről.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Szerintem ma a kollégákat odafigyeléssel és jó szóval lehet motiválni. Mindig igyekszem mindenkinek a problémáját meghallgatni és ha tudok, segíteni. Itt is, ahogy a világhoz is, folyamatosan alkalmazkodni kell. Folyamatosan változik a kollégák igénye is. Legyen szó csak a home office kérdéséről a mai világban. Valakit motivál és jobban tud így teljesíteni, valaki pedig nem tud otthonról dolgozni. Fel kell mérni ezeket a lehetőségeket. Látni kell a kollégák munkáját és segíteni kell őket. Nagyon fontos a pozitív visszajelzés! Vezetőnek kell lenni és nem főnöknek!
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Az agráriumnak rengeteg ágában szívesen kipróbálnám magam. Legyen az gépkezelés vagy állattartás. De ha ettől el kellene szakadnom, akkor az élelmiszeripar és az élelmiszergyártás az, amit örömmel kipróbálnék. Gyermekkoromban nagyon szerettem volna kukás lenni. Nem mondom, hogy hosszú távon, de egy napra felpattannék kukásautó-sofőrnek! Minden munkának megvan az előnye és a hátránya. Ez a világban egy jól felépített rendszer. Egyik munka a másik nélkül nem lenne. Lesznek munkák, amelyek meg fognak szűnni, de az agráriumra, élelmiszerre mindig szükség lesz!
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Egyetemi kapcsolataimat használva és folyamatosan nyitott szemmel járva. Kommunikatív embernek gondolom magam. Konferenciákon és egyéb üzleti megbeszéléseken, kiállításokon szoktam kapcsolatot építeni. De a mai világban már több online konferencia után is születtek jó kapcsolataim. Van azóta olyan jó kapcsolatom is, akivel személyesen még nem is találkoztunk, csak online.
– Mire sajnálja az idejét?
– Tévézésre. Információt nem onnan gyűjtök és rengeteg időt elvesz az embertől. Azt az időt, amit tévé előtt töltenék, inkább sporttal vagy vadászattal töltöm.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az értetlenséggel és az emberi butasággal, valamint a rugalmatlansággal. De ahhoz, hogy valaki felbosszantson, nagyon sokat kell tennie.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Ahol embereken, gyerekeken lehet segíteni. Ilyet bármikor!
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– A családomra és a pihenésre. Úgy gondolom, ezek az ember munkájának gyümölcsei. Amikor örömet szerezhet a családjának és magának. Legyen szó egy közös vacsoráról vagy utazásról. Emellett nyilván a hobbimra sem sajnálom, ami a sport és a vadászat.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Szerintem mint minden embert, úgy engem is a hobbim. Valamint autóvezetés közben a zenehallgatás.
Kovács Antal szerint nem elég, ha valaki jól tud dekantálni.
Az együttműködési megállapodást Kádár Andrea Beatrix, az OAH elnöke, valamint a Magyar Honvédség részéről Veres József ezredes, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred ezredparancsnoka írta alá.