Tálosi László: Hiszek az ajánlás erejében

Tálosi László a Széchenyi István Egyetemen közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetemen kutatási és innovációs szakközgazdász diplomát szerzett. Pályafutását sales területen kezdte, ahol értékesítési vezető pozícióig jutott. Innen nyergelt át a banki területre, ahol leginkább vállalati lízingfinanszírozással foglalkozott. Az utóbbi 10 évben párhuzamosan végzett két tevékenységet. Tanácsadóként vett részt különböző méretű vállalkozások és innovációs projektjeik fejlesztésében, illetve ezen időszakon belül 3 évig egy magyar tulajdonú, 2 milliárd forint árbevételű alkatrészgyártó cég controlling vezetői pozícióját töltötte be. Tavalytól a Limes Model Kft. társtulajdonosaként felel a cég gazdasági területéért és innovációs tevékenységéért. Ha érdekli, hogy László melyik szakmában próbálná ki magát szívesen, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 320. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Minden értelemben nagyon messziről, egy pici zalai sváb faluból indulva, idestova 20 évvel ezelőtt csak hegyeket láttam magam előtt, amelyeknek a csúcsa valahol a ködbe veszett. A megismerés vágya hajtott, így törekedtem arra, hogy többféle területen is kipróbáljam magam, tapasztalatot gyűjtsek, szélesítsem látókörömet. Dolgoztam kereskedelemben, bankszektorban, alkatrészgyártásban, vezető pozíciókban is. Tanácsadóként részt vehettem különböző vállalkozások vagy innovációs projektjeik fejlesztésében, viszont ennyire szabadon, mint most, csak a Limes Model adta kereteken belül élhetem ki szakmai ambícióimat. Hálás vagyok tulajdonostársamnak, Csizmazia Gézának a bizalomért és a támogató hozzáállásáért. Az innováció mindig is jelen volt a cég életében, viszont egy évvel ezelőtt tudatosan, a rendelkezésre álló infrastruktúránkra és a kollégáink által jelen lévő kreatív energiákra alapozva, célzott kutatás-fejlesztési projekteket indítottunk főként a 3D nyomtatásra építve. Büszkeséggel tölt el, hogy ezek eredménye lett azóta egy drónra szerelhető ultrakönnyű szállítódoboz vagy az állatgyógyászatban használt műtéti segédeszköz prototípusa, amelyek önmagukban is figyelemre méltóak, nem beszélve a termékek piacra vitelét követő jövőbeni lehetőségekről. Szóval eddig a Limes Model jelenti számomra a karrierem csúcsát, viszont rengeteg tervem vár még megvalósításra, amelyek vonatkozásában még csak a hegyet mászom.

– Milyen távra tervez?

– Alapvetően az életem minden területén hosszútávra tervezek, viszont a rövid távon kecsegtető lehetőségekkel is élek, ha nem befolyásolják negatívan a hosszútávú terveimet.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretném elérni azt a célt, hogy az állatorvoslás terén elindított fejlesztéseink sikeresen teljesítsenek a piacra vitelt követően, és erre alapozva egy innovatív szakmai műhelyt hozzunk létre, amely képes lesz arra, hogy megreformálja az állatorvosi gyakorlatot.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Minden munkahelyemen tudatosan figyeltem a vezetőimet, hogy adott helyzetekben miként reagáltak, és egy-egy döntésüknek milyen hatásai lettek. Sok embertől tanulhattam ezáltal – konkrét neveket nem is említenék –, mert láttam jó és rossz gyakorlatot egyaránt, és ezt a tapasztalást igyekszem hasznosítani a saját munkámban.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Elsődlegesen azzal, hogy mindenkinek bizalmat szavazok. Fontosnak tartom, hogy aki szeretne, ki tudjon bontakozni, meg tudja mutatni saját tehetségét. Ehhez igyekszem olyan célokat kijelölni, környezetet biztosítani és hangulatot teremteni, ami hozzájárul a kreatív energiák szabad áramlásához.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagy ajándéknak éreztem középiskolás koromban, amikor egy félévre szóló színházbérletet kaptam a szülőfalumhoz közeli város művelődési házába, ahol több neves társulat is fellépett Kaposvárról, Zalaegerszegről vagy éppen Budapestről. Élvezettel zötykölődtem a buszon a város felé tartva arra a 7-8 előadásra, amire a bérlet lehetőséget adott. Láttam korunk nagyjait játszani, és elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet a különböző karakterek köntösébe bújva szabadon megélni a bennünk lévő pozitív és negatív érzelmeket. Az egyik előadást követően hazamenve bejelentettem a szüleimnek, hogy színész szeretnék lenni, mire egy határozott és kellőképpen demotiváló válasszal le is beszéltek. Azóta nem vágyom arra, hogy színészként keressem a kenyeremet, de kipróbálni azért kipróbálnám.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Hiszek a személyes kapcsolatokban és az ajánlás erejében. Megtanultam viszont, hogy az eredményes kapcsolatépítéshez az is szükséges, hogy abban, amivel foglalkozol, a legjobbak között legyél.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az idő számomra kulcsfontosságúvá vált az utóbbi néhány évben. Már nem pazarlom úgynevezett „mérgező” emberekre, vagy olyan tevékenységre, mely nem járul hozzá a személyes fizikai vagy szellemi jóllétemhez sem rövid, sem hosszútávon.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A feladatokhoz való negatív hozzáállással. Amikor például valaki már úgy kezd neki a megoldásnak, hogy „Az a baj…” vagy a legrosszabb, hogy ez „úgysem fog sikerülni”, és már az elején feladja. Ilyenkor szoktam elmesélni azt a bizonyos viccet a nyuszikáról, a medvéről és a porszívóról.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Fiatal koromban sokat segítettem édesapámnak, aki szobafestőként tartotta el a családot. Amikor idős emberek házát tettük rendbe, láttam, mekkora örömöt jelentett nekik, hogy megszépült a környezetük, amiben a mindennapjaikat töltötték. Olyan önkéntes munkát biztosan vállalnék, aminek a keretében az arra rászorulók életminőségének javításához hozzá tudnék járulni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az élmények gyűjtésére – legyen szó utazásról vagy egyéb izgalmas programról –, illetve a gyerekeim, a kollégáim és saját magam fejlesztésére.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A pandémia előtt egy japán harcművészet, az Aikido volt az, ami igazán kikapcsolt. Ezen kívül szeretek sétálni az erdőben és figyelni, hogyan zajlik ott az élet.

(Fotó: Limes Model)