Szegő Dávid: Jól kell eltalálni, hogy mennyit „okosítunk” a folyamatainkon

Szegő Dávid: Jól kell eltalálni, hogy mennyit „okosítunk” a folyamatainkon
Szerdahelyi Csaba  |  2024. 02. 06., 13:10

Nem tartom szerencsésnek a „kiszervezés” kifejezést. Mi inkább beépülünk az ügyfél folyamataiba, és hozzáadunk azokhoz, akár a hatékonyságot, akár a biztonságot nézzük – mondta az Üzletemnek Szegő Dávid, a Mazars outsourcing üzletágának vezetője, a cégcsoport nemzetközi partnere.

Szegő Dávidot, a Mazars nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat outsourcing üzletágának vezetőjét 2023 végével nemzetközi partnerré nevezték ki. Dávid 2018-ban csatlakozott a Mazars-hoz az üzletág helyettes vezetőjeként, 2021 júniusában vette át a divízió irányítását. Nemzetközi partnerként az innovatív megoldások alkalmazása és a folyamatok racionalizálása mellett nagy hangsúlyt fektet az üzletág szakembereinek fejlesztésére, valamint az ügyfelekkel való közeli kapcsolat fenntartására. Mind mondja: „bár szeretek tervezni, megvalósítani még inkább, ezért arra fókuszálok, amit várhatóan meg is tudunk tenni a csapattal”. Következzen az Üzletem cikksorozatának 507. interjúja!

Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nehéz kiemelni egyetlen dolgot, hiszen a sikeresség érzete relatív, no pláne az, hogy munkatársaim, ügyfeleim mit érzékelnek sikernek. Talán a legnehezebb feladat – és ennélfogva a legnagyobb sikerélmény – a helyes előrelátás. Megbecsülni, hogy egy döntés, egy emberi reakció milyen hatással lesz a feladat, a helyzet kimenetelére, nemcsak komoly szakmai tapasztalatot feltételez, de a körülmények helyes felmérését, az emberek ismeretét és az intuíciót is megkívánja. Az elmúlt csaknem 3 év alatt változtattunk az üzletág fókuszán – bátrabban, mint ami amúgy rám jellemző –, de az idő igazolta, hogy jó az irány. Annak idején átvenni az üzletágat, és mostanra látni, hogy a szolgáltatási minőség és a kollégák közérzete jobb, valamint hogy a jövőbeni lehetőségeink skálája is bővült, mind büszkeséggel tölt el.

Milyen távra tervez?

– Karrierem szempontjából nagyságrendileg évtizedes időtávban vannak terveim: a Mazars számos szempontból kínál izgalmas és érdemi lehetőséget, ezt már a kinevezésem előtt is éreztem, azóta ez az érzés csak fokozódott. Operatív szinten, az üzletág irányítása szempontjából 2-3 évre előre látom racionálisnak terveket készíteni. A jogszabályok változásának üteme és a technológiai rapid fejlődése nem biztosít ennél lényegesen hosszabb távra megbízhatóan előrelátható jövőt. És bár szeretek tervezni, megvalósítani még inkább, ezért arra fókuszálok, amit várhatóan meg is tudunk tenni a csapattal.

Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A legizgalmasabb jelenleg a technológiai újítások és a klasszikus szakmai (könyvelési, adózási és bérszámfejtési) folyamatok összefésülése. Fontos változásokon megyünk keresztül, de vannak kockázatok is. Példának hozom fel a mesterséges intelligenciára (AI) épülő megoldások beépítését a folyamatainkba, amiben a pionírok szerepét vállalók nagyot is bukhatnak, de a lemaradók biztosan veszítenek. Jól kell tehát tudni eltalálni, mennyit „okosítunk” a folyamatainkon. Mindeközben kiemelten fontos viszont, hogy ne veszítsük szem elől az embereket, akik a technológiát használják. Felvetődik, hogyan fogja az alapokat megtanulni a junior kolléga, ha az AI-alapú technológiákkal minden juniorszintű feladatot kiváltunk. Ki könyvel majd, ki fogja végezni a bérszámfejtést (továbbmegyek: ki auditál, tanít, ír programkódot stb.), ha csak különféle technológiára támaszkodunk? A szakmai bakancslistámon az egyes számú pont megtalálni azt, hogy milyen mértékben mehetünk bele a technológiaalapú folyamatfejlesztésekbe anélkül, hogy elveszne a szakember (és az ő képzése, fejlődése, kiteljesedése) a képletből.

Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Egy embert kiemelni tiszteletlenség lenne, ezért több aspektusból is válaszolok. A kitartás erejére a szüleim mindennapi viselkedése tanított meg, ahogyan a munkájukhoz álltak: ha most nehéz is, akkor is meg kell csinálni, ami előttem van, mert ebből lesz a haladás. „Elbukni lehet. De olyan nincs, hogy nincs kedved, és meg sem próbálod.” A főiskolához nem volt kedvem elsőre, lett is belőle egy félévismétlés. Apám nem várta meg, milyen munkát találok magamnak arra a kieső félévre, mehettem hozzá dolgozni (egy kis állatgyógyszer- és növényvédőszer-gyártó cégben volt ügyvezető). Reggel hatra kellett kiérnem Nagytéténybe busszal. Apám autóval járt dolgozni, ő is hatra ment, de azt mondta, aki nem engedheti meg a benzint magának, mert nem tanult, és nincs normális keresete, az jöjjön csak busszal. Egyszerre értünk be majd’ mindennap (néha ő előbb). A főnök fia voltam, főiskoláról „kibukott gyerek”, mindenki spiclinek tartott. A kezdő munkások bérének a felét kaptam. Kemény munka volt, cseppet sem lélekemelő társaságban. Augusztus elején apám feltette a költői kérdést: „Na, kisfiam, van kedved visszamenni a főiskolára, vagy maradsz nálunk melózni?” A főiskolai lét és a diploma utáni lehetőségek onnantól egészen másként festettek, mint egy évvel azelőtt.

Arra, hogy minden helyzetet több szempontból kell megvizsgálni, és ha egy megoldás nem működik, akkor találj másikat, Sárkány Péter tanított meg. Ő a Morgan Stanley budapesti irodájában a Corporate Support Finance területen volt a vezetőm (azóta New Yorkban erősíti az ottani finance-csapatot). Sokszor hosszan ültünk egy várható projekt megtervezése fölött. Felmértük, kik azok a stakeholderek, akik szintén érdekeltek lehetnek célunk elérésében, és hogyan állítsuk őket a projekt mellé meggyőzéssel, észérvekkel, számokkal vagy éppen kemény alkudozással. Péter nem ismerte az egyszerű „nem” fogalmát. Ha valami nem jött össze elsőre, máshonnan közelítette meg a helyzetet. Néha direktben elmagyarázta, máskor csak csinálta, én pedig figyeltem: felmérni, kit mivel győzhetsz meg; hogyan támogathatja a célodat; mi fontos neki; mivel tudod megnyitni, bizalmat ébreszteni… De bármi történik is, vedd végig az összes lehetőséget.

Mostani vezetőm, Philippe Michalak, a Mazars managing partnere. Philippe „empowering” típusú vezető; hagy dolgozni, elvárja és promotálja az önállóságot. A vele való munkából a legfontosabb érték, amit beépítettem, hogy ad mozgásteret (dönteni és végrehajtani), és erre motivál a velem dolgozó manager- és operatív szintek vezetésében is. Van, aki úgy komfortos, ha megmondják neki, mit, mikor és hogyan csináljon. De a többség számára motiválóbb, ha hagyják a saját felelősségi körébe (az ambiciózusabbakat akár azon túl is) „belevinni” saját magát, hagyják kibontakozni, és ha változtatási ötlete van, hagyják azt megtenni. Saját képére formálni a pozíciót. Philippe-től még 2017 végén, a kiválasztási folyamat egyik beszélgetésén azt kértem, fogalmazza meg, mi lenne az elvárása felém, ha engem választ a Mazars. Annyit mondott: „Dávid, legyen önmaga!”

Mivel motiválja a kollégáit?

– Őszinteséggel. Itt mindenki felnőtt ember, tartozunk annyival egymásnak, hogy elviseljük: ha valami nem jól alakult, akkor azt kulturáltan megbeszéljük. Ennek az alapja, hogy kölcsönösen egyenrangú partnerként tekintsünk egymásra. Hogy megtanuljuk elkülöníteni a tények megbeszélését az ehhez kapcsolódó érzésektől. Dolgozunk, hibázunk, megbeszéljük, tanulunk belőle. Ezek közül semmi sem maradhat ki, mert ha egy kimarad, nem megy a többi sem. Őszinteség nélkül pedig ez nem megy. Én őszinte vagyok a kollégáimmal, és megnyugodva tapasztalom, hogy a kollégáim is azok irányomban.

Fontos a figyelem és a rugalmasság is. A mókuskerék, a sűrű saját agenda sokszor arra ösztönöz, hogyha megbeszéltünk valamit, már rohanjak is a következő témára, teendőre. De ha rászánom a figyelmet (akár arra, amit mond a kolléga, akár arra, ahogy viselkedik), sokszor többet is megtudhatok róla: hogy van, mi az elakadása, vagy mi az oka esetleges rossz érzésének. Ilyenkor kell tudnom változtatni az akkori agendán, ha látom, hogy épp arra van szükség. És tudni kell dicsérni, ha valami jól sikerült. Úgy rohanunk, hogy a sikereinket nem ünnepeljük meg rendesen (sokszor meg sem említjük őket). Erre igyekszem figyelni, mert az a tapasztalatom, hogy a kolléga nem emlékszik 10 év múlva arra, hogy mi volt a feladata, de arra igen, hogyan bántak vele.

Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Tanítanék igazán hasznos, mindennapi témákat, gyerekeknek.

Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Tapasztalatom szerint itt kiemelten fontos az őszinteség, a következetesség és a türelem. Ügyfeleimnek meg kell tudniuk bízni bennem, ami időbe telik. A bizalmat ki kell érdemelni, és a kiszervezés (outsourcing) különösen érzékeny téma ebből a szempontból. Ügyfeleim részben kiadják a kezükből az irányítás és az ellenőrzés lehetőségét. Ideális esetben ez nem pénzügyi döntés. Aki csak a költségcsökkentést keresi az outsourcingban, az nem a teljes képet nézi. Ügyfeleim nagyobb biztonságot, tanácsokat, tulajdonosi szemléletet és figyelmet is kapnak. Nem tartom szerencsésnek a „kiszervezés” kifejezést. Mi inkább beépülünk az ügyfél folyamataiba, és hozzáadunk azokhoz, akár a hatékonyságot, akár a biztonságot nézzük.

Mivel lehet felbosszantani?

– Az inkorrekt viselkedés, a kicsinyesség és a gonoszkodás minden helyzetben gyorsan felbosszant. A legtöbbször persze ezt nem mutatom, mert azzal csak rontanék a helyzeten, és a lelkiismeretemet sem akarom azzal terhelni, hogy lealacsonyodom az ilyen viselkedéshez. Egyébként azok tudnak a legjobban és a leggyorsabban felbosszantani, akiket a legjobban szeretek. Persze ekkor a lecsillapodás is gyorsabb. Három gyerekem van – óvodás- és kisiskoláskorban –, az ő értelmük és érzelmi intelligenciájuk nyiladozása, az önkontrolljuk fokozatos alakulása okoz néha borús perceket, de utólag ezeken a helyzeteken már tudunk nevetni a feleségemmel.

Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Jelenlegi elfoglaltságaim mellett ad hoc van erre lehetőségem. Elsősorban a Mazars CSR-programjaiban vállalok részt, úgymint szemétszedés, gyermekjátékok készítése, adományozás.

Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családdal töltött idő. Leginkább ahogy látom a három gyereket egymással, felnőttek beavatkozása nélkül működni, lenyűgöz, szórakoztat (és bevallom, olykor elolvaszt). A gyerekek kora miatt lassan a feleségemmel is újra van időnk egymásra, nem csak a logisztika tölti ki a napjainkat. Két szűk baráti köröm megmaradt; megnyugvás, hogy ezek a társaságok „túlélték” azt, hogy a legtöbben családot alapítottunk. De még mindig összejárunk (a legkorábbi „kemény mag” 1989 óta megvan), és bár néha hónapok telnek el két találkozás között, a beszélgetések fonalát ott vesszük fel, ahol a legutóbb félbehagytuk. Ezeken kívül lelkes, de következetlen futó vagyok. A rendszeres futások vázát az adja, hogy felkészüljek az évi pár futóeseményre, de a futás legnagyobb értéke számomra az, hogy ebben a félig tudatos állapotban a fejem kitisztul. Sőt, olykor úgy jövök rá egy-egy probléma nyitjára, hogy direkt módon nem is gondolkodom rajta futás közben, de hazaérve megvan a megoldás.

Ha tetszett a cikk, kövesse az ÜZLETEMET
a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 02. 14., 13:10
Ha esetleg megtorpanunk egy-egy projekt kapcsán, általában humorral próbálunk felülemelkedni a problémákon, a jó hangulat mindig átlendít a nehézségeken – mondta az Üzletemnek Rázga-Ilyés Noémi, a CheckINN innovációs programigazgatója.
2024-02-26 20:10:49
A Veszprém Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara megtartotta hagyományos Gazdasági Évnyitó rendezvényét, amelyen dr. Pogátsa Zoltán közgazdász és Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója tartott előadást, továbbá a VOSZ Veszprém Vármegyei Szervezete és a VKIK együttműködési megállapodását is aláírták.
2024-02-26 19:10:00
A 2023-as év minimális cégszámcsökkenéssel zárult az építőiparban. Az alapítások száma mélypontra, ötezer alá csökkent, míg a megszűnések száma ötezer fölé emelkedett. Az építőipari szektorban tevékenykedő egyéni vállalkozások többsége kivárt, minden hatodik vállalkozó ideiglenesen felfüggesztette tevékenységét.

  BIZNISZPLUSZ PODCAST

A globális kutatás eredményeinek év eleji kihirdetése után a PwC nemrég bemutatta a hazai Vezérigazgatói Felmérés adatait is. A számok alapján a magyar cégvezetők optimistábbak a gazdasági kilátásokat illetően, mint külföldi kollégáik, ám árnyalja a képet, hogy saját cégük árbevételére már nem feltétlenül jósolnak növekedést 2024-re. Az olyan kitettségek kapcsán, mint az infláció, a szakképzett munkaerő hiánya vagy akár a klímaváltozás, szintén derűlátóbbnak tűnnek a hazai cégvezetők, igaz, vannak aggodalmak, de izgalmas jóslatok is, például az új technológiai vívmányok bevezetése kapcsán, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem is tesszük: a BizniszPluszban a PwC Hungary szakértőjével, Mezei Szabolccsal elemezzük a legtanulságosabb számokat.
2024. 02. 03., 21:30
epizód: 2024 / 3   |   hossz: 19:22
A Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének elnökével azt elemezzük a BizniszPlusz aktuális epizódjában, hogy hogyan alakíthatja át a toborzási folyamatokat és általában a HR munka világát a mesterséges intelligencia. A szakemberrel megnéztük azt is, milyen szakmai készségek ívelnek fel az AI korszakban, és ennek milyen lenyomatai lesznek érzékelhetők a következő években, sőt, már 2024-ben is. A magyar gazdaságban megjelent külföldi munkavállalók által elindított munkaerőpiaci trendek, valamint a változó minimálbér és bérminimum hatásai szintén szóba kerültek a beszélgetésben. Utóbbiakról kiderült mekkora terhet rónak a magyar vállalkozásokra, és ennek milyen mögöttes okai vannak, a munkaerő termelékenységének alakulásától a tapasztalt kollégák megtartásáért indult küzdelemig.
Soha még ilyen magas összeggel – egy kártyára vetítve több, mint 130 ezer forinttal – nem tartoztak a hazai hitelkártya-tulajdonosok, mint 2023-ban. Úgyhogy erről beszélni kell – pláne az elmúlt 10 év tapasztalataival összehasonlítva. A BiztosDöntés.hu alapítója szerint a tartozások átlagos összege túl magas, ami leginkább annak tudható be, hogy nem egészséges irányba tolódtak el az adósságaink. Mire jó valójában egy hitelkártya, és milyen kisebb szemléletváltással kerülhető el, hogy túl magas tartozásokat halmozzunk fel? Tudd meg a válaszokat a tudatosabb gazdálkodáshoz Gergely Péter pénzügyi szakértőtől!

  NÉPSZERŰ HÍREK

  Rovathírek: GUSTO

  Rovathírek: ATOMBUSINESS