Rónai-Horst László: Motiválni nem, inspirálni annál inkább szeretném a kollégáimat

Rónai-Horst László nem hisz a törtető, ajtót berúgó sales-ben. Abban viszont annál inkább hisz, hogy a kollégáival együtt tudnak többek és jobbak lenni. László szeret tudatosan építkezni és szeret értéket teremteni. Azt is elmondta, hogy kutyasétáltatáshoz miért nem visz mobilt, sőt, azt szintén elárulta, hogy esetleg milyen szakmában próbálná ki magát szívesen. Ez utóbbit ugyancsak megtudja, ha elolvassa az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 133. interjúját.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem szeretek csúcsokról beszélni, hiszen a munkában, a hozzáadott értékben és a folyamatos építkezésben hiszek. Azonban tény, hogy a legnagyobb hazai tulajdonban lévő flottakezelő ügyvezetőjének lenni egyszerre megtiszteltetés és kihívás. Szerintem nem a titulus számít igazán, sokkal inkább az elért emberi sikerek.

– Milyen távra tervez?

– Nem időtávban gondolkodom, hanem folyamatokban. Építkezni szeretek, és ha elkezdek valahol valamit, azt szeretem befejezni, időtávtól függetlenül. Szeretem látni, ha megvalósul valami, ami értékes. Értékes valaki számára szolgáltatás oldalról és értékes számunkra is üzleti szempontból. 

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szerencsés voltam, mert már fiatalon volt lehetőségem vezetőként szerencsét próbálni. Saját belső motivációmnak is köszönhetően úgy alakult, hogy a célokat, amiket kitűztem magam elé, el is tudtam érni. Így sikerült CFO-vá válni, majd ebből a pozícióból átkerülni az autóiparba, kereskedelmi területre, onnan kereskedelmi igazgatóvá lenni, most pedig ügyvezetővé. A hosszú távú célom a teljes függetlenedés, egyszer a jövőben szeretnék majd egy saját céget.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Több ilyen ember is van. Amikor Franciaországban tanultam, volt egy mentorom, akitől megtanulhattam az emberi vezetés mikéntjét, inspirálni az embereket, azt, hogy ezzel egy időben hogyan mozdítsam elő a cég érdekeit. Azonban úgy gondolom, hogy minél feljebb kerül az ember a ranglétrán, annál kevesebb visszajelzést kap a munkájáról, márpedig mindig fontos, hogy az ember megfelelő, valós képet kapjon a saját teljesítményéről. Annak érdekében, hogy ezt a visszacsatolást mindig megkapjam, akár negatív, akár pozitív, folyamatosan együtt dolgozom egy coach szakemberrel, aki függetlenként tudta értékelni a munkámat, és az elmúlt 8-10 évben meghatározó faktor volt a fejlődésemben.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Erre azt tudnám mondani, hogy motiválni nem, inspirálni annál inkább szeretném a kollégáimat. Hiszem, hogy a motivációnak belülről kell fakadnia, ezért azt gondolom, hogy ha valaki arra szorul, hogy én motiváljam a munkája elvégzéséhez, ott valami nem működik megfelelően. Inspiráció tekintetében két alapvetésem van: az egyik az embernek maradni elve – eszerint időt kell szánni egymásra, meg kell érteni a másik ember működését, mozgatórugóit. Az a kolléga, akinek otthon gondjai vannak, a munkahelyén sem fog tudni megfelelően teljesíteni, ezért vezetőként az a dolgom, hogy támogassam az otthoni gondok megoldásában, így bent is maximálisan a munkára fog tudni koncentrálni. A másik ilyen alapvetésem az, hogy különböztessük meg magunkat. Nem a dogmák és bevált gyakorlatok feltétel nélküli elfogadása és végrehajtása a cél, hanem az, hogy elhiggyük, tudunk többek és jobbak lenni. Ennek gyakorlatát eddigi eredményeim igazolhatják vagy cáfolhatják, de a kollégáim is láthatják, én magam is ember vagyok.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Ha szabadon választhatnék, szakács nagyon szívesen lennék. Tisztában vagyok vele, hogy az ő munkájuk igen kemény szakma és rengeteg alázatot igényel, viszont az izgalmas, szép része nagyon tetszik, szeretek főzni, alkotni. De ez inkább vágy, mint valódi cél.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Ahogy korábban is mondtam, számomra nagyon fontos az emberi tényező, hogy meghallgassam a beszélgetőpartneremet, jelen legyek a beszélgetésben. Nagyon személyiségfüggő, hogy ki az, aki kedvel engem és ki az, aki nem, de úgy gondolom, hogy ha elérek valamit, és valaki elégedett azzal, amit neki elvégeztem, akkor másoknak is ajánlani fog. Ha valaki résnyire kinyitja nekem az ajtót, én megtalálom a módját annak, hogy bejussak, azzal együtt, hogy nem hiszek a törtető, ajtót berúgó salesben. Szerencsére egyébként legtöbbször nem résnyire nyitva hagyott, hanem szélesre tárt ajtókkal találkozom.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ki nem állhatom az adminisztrációt, annak ellenére sem, hogy szeretem magam körül a precízen rendszerezett dolgokat, hiszen a hatékonyságot nagyban növelik. Az adminisztrációban nagyon zavar, hogy ezzel csak azt mutatjuk, hogy valamilyen tevékenységet elvégeztünk. Ennek különösen irritáló formája a papír alapú dokumentáció. Úgy gondolom, a digitális adminisztráció már egy nagy előrelépés, nem csak a papírmunka megspórolása, de a környezet óvása szempontjából is.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ami nagyon felbosszant, ha valahol emberi alattomosságot, hátsó szándékot vagy irigységet tapasztalok. Az a hozzáállás, hogy ha nekem nincs meg valamim, másnak se legyen. Ehelyett inkább azt a hozzáállást tartom helyesnek, ha együtt örülünk egymás sikereinek. Ha egy konkurens valamit jobban csinál, nem irigykedni kell, hanem megdicsérni, és tanulni abból, amit tesz, így mi magunk is jobbá válunk.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Két terület is van, az egyik a gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozás, a másik az állatok védelme. A fiatalságot inspirálni szeretném, hogy lehet másképpen gondolkodni. Többek között egyetemen is szoktam előadni, ami kiváló alkalom arra, hogy ezt megtegyem. A feleségemnek köszönhetően pedig közelebb kerültem az állatvédelemhez is. A menhelyeken élő állatok nem tehetnek arról, hogy milyen helyzetben, milyen körülmények között élnek, a mi felelősségünk, hogy segítsünk rajtuk, ahogy tudunk. Ennek sokféle módja lehet, mi néha állateledelt viszünk menhelyekre, de arra is volt már példa, hogy anyagilag támogattunk egy-egy költségesebb műtétet.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Elsősorban a gyermekeimre, az ő oktatásukra, fejlődésükre. Amikor a Danone Baby Foodnál dolgoztam, első kézből tapasztalhattam meg azt a hozzáállást, hogy az embernek semmi nem számít, csak a gyermekei körülményei legyenek rendben. Ezt a nézetet azóta teljes mértékben én is vallom, apaként még inkább. Emellett pedig szívesen áldozok élményszerzésre, a barátokkal eltöltött minőségi időre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A két fiam. Amikor a munkából hazaérek, abban az egy-két órában, amikor a fürdetés, a gyerekek fektetése zajlik, leteszem a telefont, megszűnik a külvilág, ilyenkor csak apuka vagyok. Ilyenkor lehet oroszlánosat játszani, jöhet a Mancs őrjárat, csak nekik élek, és ez teljes mértékben kikapcsol. Kedvelt hobbim egyébként a kutyasétáltatás, ami szintén ki tud kapcsolni, de rég megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad magammal vinni a telefonom. Ha engem keresnek, e-mailt kapok, általában elég gyorsan reagálok, ezért fontos, hogy amikor pihenni próbálok, ne legyen nálam erre alkalmas eszköz, hogy tényleg ki tudjak szakadni a munka világából és ki tudjak kapcsolódni.