Konrád Szilvia: Fontosnak tartom az egyenrangú partnerséget

Konrád Szilvia nagyon fontosnak tartja a tervezést. Néhány hónappal ezelőtt, a koronavírus-járvány kirobbanása miatt elveszítette a munkáját, de a jó tervezés mostanra meghozta az új sikereket, immár önálló szakemberként dolgozik a piacon. Szerencsésnek tartja magát, mert szakmájában megtalálta azt a szenvedélyt, amit mindig is keresett. Szilvia bakancslistás terveiről is olvashatnak most az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 216. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Büszkén gondolok vissza a szakmai életemből arra a folyamatra, amikor pár év alatt pénzügyi asszisztensből pénzügyi és gazdasági vezetővé váltam ugyanannál a vállalatnál. Büszke vagyok, mert a precizitásra és újszerűségre egyaránt törekvő munkám meghozta az eredményt, így a korábbi közvetlen kollégáim vezetőjévé váltam. Ez szintén nem volt könnyű feladat, ezért örömmel tudom azt elmondani, amit a csapat is: kiváló közös munka vette ezzel kezdetét! Fontosnak tartom az egyenrangú partnerséget a munkámban és a magánéletemben egyaránt, mert abban hiszek, hogy így tudunk a legjobban együttműködni és a legjobb megoldást megtalálni a különféle helyezetekre.

– Milyen távra tervez?

– Mindig tudatosan tervezek, hiszek abban, hogy szükség van a közép- és hosszútávú tervezésre, de ezek nem lehetnek kőbe vésettek, hanem folyamatos felülvizsgálatot igényelnek. Ezzel tudom azt a magam számára is biztosítani, hogy jól alkalmazkodom a kialakult helyzetekhez, így történhet meg velem gyakran az, hogy az adott helyzethez a mindenkori legjobb megoldást találom meg. Erre talán jó példa az elmúlt pár hónap, amikor sokakkal együtt én is elveszítettem a munkámat. Ha akkor nem tervezek, most nem mondhatnám el magamról, hogy Dinamikus Növekedés Mentorként önálló szakemberként is megjelentem a piacon. Terveimet persze most is elkészítettem már a következő 12 hónapra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nagy vágyam, hogy a KKV szektor szereplőinek, azon belül cégvezetőknek, tulajdonosoknak segítsek átütő sikereket elérni. Látom azt a gordiuszi csomót, amit ők gyakran megtapasztalnak: szeretnék az általuk létrehozott vállalatot növekedni látni, jól teljesíteni és nem csak döcögni, és bár a legtöbbjük kiváló szakember a maga területén, szívét és néha vérét is adja a cégéért, a várva várt növekedés csak nem következik be. A gordiuszi csomó pedig abban van szerintem, hogy ilyenkor ösztönösen még többet kezdenek el dolgozni a cégvezetők, próbálják maguk rendbe tenni a pénzügyeket, hiszen egy cég életében perdöntő, hogy pluszosak vagy épp mínuszosak azok a számok… és ez még inkább lezárja előttük a lehetőséget a fejlődéstől. Itt látom számukra Dinamikus Növekedés Mentorként a lehetőséget, hogy merjenek más, a vállalati gazdasági, pénzügyi területeire szakosodott szakembertől segítséget kérni! Nem várható el, hogy minden cégvezető a pénzügyekben is maximális szakmai tudással rendelkezzen. Ha képes elfogadni egy vezető, hogy nem neki kell mindenben a legjobbnak lenni, hanem talál magának olyan szakembereket, akik viszont tényleg a legjobbak az adott területen, akkor nyert ügye van. Nyert ügye van, mert a kezdeti ráfordítások, amit mondjuk, egy külső szakember költsége jelent, pár hónapon belül realizálódhat konkrét és számosított növekedésben, több alvási óraszámban (hiszen nem kell a cég miatt hajnalig virrasztani), kipihentségben, a stressz-szint csökkenésében. A vezető végre azt csinálhatja, ami a dolga: menedzselni a céget. Én pedig szintén teszem a dolgom: dinamikus növekedési pályára állítom a cégét.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon nyitottnak vallom magam, ezért mindig tanulok mindenkitől, de azt hiszem, főleg azoktól a vezető kollégáktól, akikkel együtt dolgoztam, illetve több coachtól, akikkel volt lehetőségem közösen dolgozni. A magánéletben pedig a nagypapámtól, a barátnőmtől, a férjemtől és a gyerekeimtől. A nagypapámtól például azt tanultam meg, hogy a dolgokat mindig több szempontból szemléljem, és ha egyik módon nem sikerül, próbáljam meg másképp.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Hiszek az egyénre szabott motivációban, szerintem mindenkit más motivál. Igyekszem a feladatok kiosztásánál figyelembe venni, hogy ki miben a legjobb, mert szerintem nincs annál motiválóbb, amikor az ember azt csinálhatja, amiben a legjobb és folyamatos sikerélmények érik! Én most rendkívül motiváltnak érzem magam, hiszen én is azt csinálom, amiben a legjobb vagyok: cégvezetőket támogatok abban, hogy vállalkozásaik növekedési útra álljanak!

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szerencsésnek vallom magam, mert közgazdászként és pénzügyi szakemberként a szakmámban megtaláltam azt a szenvedélyt, amit mindig is kerestem. Ha mégis kipróbálnék valami mást, az mindenképpen gyerekekkel kapcsolatos lenne. Hiszem, ha kicsi gyerekkorától tudatában lenne mindenki, hogy miben a legtehetségesebb, boldogabb világot teremthetnénk. Ez a vágyott terület a gyerekek tehetséggondozása és a művészetterápia lehetne.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nagyon fontosnak tartom a személyes kapcsolatépítést, amely szerintem workshopokon, üzleti reggeliken keresztül valósulhat meg leginkább. Természetesen az online jelenlét és kapcsolatépítés ma már elengedhetetlen, így tagja vagyok üzleti csoportoknak és az erre létrehozott üzleti platformon is építem a kapcsolatrendszeremet.

– Mire sajnálja az idejét?

– A múlton és azokon a dolgokon való rágódásra, amelyeken változtatni nem tudok, valamint a meddő vitákra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A rosszindulatú, másoknak kárt okozó viselkedéssel.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Ahogy az előbb mondtam, a gyerekek sorsa szívügyem, mert felnőttként felelősséget érzek, hogy példát mutassak és támogassam őket abban, hogy minél teljesebb, boldogabb gyerekkorban legyen részük. Több alkalommal dolgoztam önkéntesként gyerekekkel foglalkozó nemzetközi civil szervezetnél, például a Unicefnél.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A szeretteimre, tanulásra, önfejlesztésre, könyvekre, azokra a dolgokra, amelyek tudást adnak és több leszek általuk. Ilyenek még például az emberi kapcsolatok: én tényleg mindig mindenkiben találok olyat, amiből tanulhatok.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Hobbi szinten rajzolok (többféle eszközzel) és festek. Sok pozitív visszajelzést kapok ezzel kapcsolatosan is. Azt érzem, hogy ez mindig nagyon kikapcsol és hozzásegít a jobb és bal agyféltekém harmonizálásához és a kreativitásom fejlődéséhez, amely a munkámban is pozitívan fejti ki hatását. Ebben is tudatos vagyok: hadd mozogjanak az agyféltekéim szinkronban. Ezen kívül mindig nagyon megnyugtat, ha a természetben lehetek, akár a vízparton vagy a „zöldben”. Rajzolás, festés közben, vagy kint a természetben madártávlatból látom azokat a dolgokat, amelyek megoldásra várnak – és amiket aztán meg is oldok a munkámban.