Henrik Gergely: Úgy néznek ki a terveim, mint a svájci Alpok

Henrik Gergely korábban azt tanulta, ha valamit nem értesz, azzal nincs baj, csapj bele, majd időközben kitanulod! Ezt az elvet követve egyszerre 5-6 projekten dolgozik, hogy színesítse a napjait és közben sok újat tanuljon másoktól. Azt mondja, klassz lenne egyszer egy TED Talk-ban részt venni. Ha az is érdekli, hogy Gergely melyik szakmában próbálná ki magát, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 440. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Az iBanFirst-nél elért eredményeket a magyar piacon. Szinte a semmiből építettünk fel egy működő portfóliót, amit a cég felső vezetése is elismert, így meg is nyitottuk budapesti irodánkat.

– Milyen távra tervez?

– Mindenki szeretne hosszú távra tervezni, de ma kiváltképpen nehéz. Korábban a pandémia, most az energiakrízis, recesszió időszaka teszi nehézzé az életet. A terveim úgy néznek ki, mint a svájci Alpok. Meg akarok mászni egy adott csúcsot (ez, amit kitűztem magam elé), azonban körbe nézek és látok még legalább másik 30 csúcsot, ami tetszik. Ezek legtöbbjére megpróbálok feljutni (ez lehet, hogy a kijelölt csúcs felé jön útközben, de lehet, a csúcs után mehetek a következőre).

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az iBanFirst felhelyezése Magyarország üzleti térképére. Úgy érzem, hogy jó pozícióból indulunk, azonban rengeteg cég van a kkv szektorban, illetve akár a kisebb nagyvállalatok között, amelyeknek főnyeremény lehet a szolgáltatásunk. Egy olyan csapat kiépítésén dolgozunk, amelyik mind tudásban, mind emberileg a partnereink igényeit felmérve tud két lépéssel előrébb járni és olyan megoldást találni a kockázatok ellen, amire a másik fél még nem is gondolt. Továbbá szeretnék folyamatosan naprakész lenni, ezért dolgozom és képzem magamat nap mint nap. Klassz lenne egyszer egy TED Talk-ban részt venni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Igyekszem mindenhol és mindenkiben meglátni az egyedit és abból összegyúrni valami újat. Különböző kultúrájú és méretű cégeknél dolgoztam, mindenhonnan mást hoztam el. Fejben volt a legnehezebb felépíteni magamat és ebben a feleségemtől kaptam a legtöbb támogatást, rengeteget beszélünk, nagyon jó meglátásai vannak, amiket hasznosítani tudok.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Sokszor leülünk átbeszélni a napi teendőket, illetve azt is, hogy kivel milyen pozitív esemény történt a héten. Fontosnak tartom, hogy valakivel bármilyen eredményt is elért, azt megossza a csapatban, hiszen mindannyian tanulhatunk egymástól. Korábban tanultam, ha valamit nem értesz, azzal nincs baj, csapj bele, majd időközben kitanulod. Magam is egyszerre 5-6 projektben veszek részt, egyrészt színesebbek a munkaóráim, másrészt rengeteg újat tanulok. Nem kell mindenkinek sok mindennel foglalkozni, de szeretném mutatni nekik, hogy a nyitottság és az érdeklődés az új iránt csak abban segít, hogy többek legyünk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Úgy érzem, megtaláltam a közegemet, hiszen egy rendkívül izgalmas szektorban dolgozom és értéket teremtek mind a cégnek, mind pedig a partnereinknek. Azonban, ha ki kell lépnem ebből a körből, akkor a légiközlekedést mondanám. Nagyon színes világ, tele ad hoc kihívásokkal, és mindenre azonnal kell reagálni. Nagyon dinamikus iparág, talán már túlságosan is az.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Türelemmel és nyitottsággal. Megfigyelő típus vagyok, sokszor csak hallgatok, vizsgálom a környezetem. Mindenki fontos láncszem a gépezetben. A láncszemek sorrendje nem mindegy, és hogy ne akadozzon az előbb említett gépezet, előbb felmérem a terepet, majd utána nyitok.

– Mire sajnálja az idejét?

– Parttalan vitákra és negatív emberekre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Alapvetően türelmes ember vagyok, de hazugsággal fel lehet bosszantani.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szociálisan nagyon érzékeny vagyok. Szívesen segíte(né)k rászoruló embereknek, főleg gyerekeknek. Amivel a legtöbbet tudnám nekik adni, az a sport szeretete (lassan 30 éve focizom versenyszerűen), illetve a nevetés. A gyerekek és köztem mindig jó a kémia. Állatmentőkkel és állatmenhelyeknél nagyon szívesen végeznék önkéntes munkát. Pár évvel ezelőtt segítettünk új gazdát találni egy telepről elhozott kislány kutyának. 2 hónapig voltunk az ideiglenes gazdái, ez alatt az idő alatt találtunk neki új családot.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra. Egy barátom azt szokta mondani, amikor elkezdek egy történetet mesélni, hogy „Na, Gergő az, akinek nincs olyan sztorija, ami úgy kezdődik, hogy amikor Budapesten sétáltam…”. Szeretnék a lehető legtöbbet látni a világból, de annak is inkább azt a részét, ami megőrizte (sajnos vagy szerencsére) az egyediségét. Korábban körbeutaztam a Balkánt (Koszovó, Albánia, szandzsák területek), jártam Csernobilban, de nagy vágyam a Transz-Szibériai vasúton keresztül eljutni Mongóliába és bejutni a világ legelszigeteltebb országába, Észak-Koreába.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Amikor elindulunk kirándulni a kutyával vagy elutazunk valahova, ahol nincs térerő. Otthon, ha ki akarok kapcsolni, akkor előveszek egy könyvet vagy szaporítom a növényeinket.

(Fotó: iBanFirst)