A magyarországi iparvállalatok négyötöde igénybe veszi fenntarthatósági szakember segítségét zöld céljai megvalósítása érdekében. A fenntarthatóságot erősítő tevékenységek pedig leginkább a hulladékkezelésre (95 százalék) az energiahatékonyságra (85 százalék) és a vízgazdálkodásra (78 százalék) irányulnak – derül ki a Siemens Zrt. friss kutatásából. A megkérdezett cégek többnyire odafigyelnek a környezettudatos működésre és kiveszik a részüket a társadalmi felelősségvállalásból is, ugyanakkor a legfőbb akadályozó tényezőnek a forráshiányt jelölik meg: közel felük (45 százalék) pályázott már külső támogatásra a fenntarthatósági célok elérése érdekében. A fenntarthatóság tehát egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében, de mögöttes motivációjuk teljesen eltér a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások szemléletétől.
A 20 fő vagy 1 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező hazai iparvállalatok körében végzett átfogó (mélyinterjús és kérdőíves) kutatást a Siemens Zrt., melyből kiderült, hogy a magyar cégek életében ma már kiemelt szerepet játszik a fenntarthatóság és a mindennapi működésben is igyekeznek szem előtt tartani a jövőtudatosságot. Minél nagyobb szeletet hasít ki a vállalat a piacból, annál jellemzőbb, hogy komoly energiákat fektet a környezettudatosságba és a társadalmi felelősségvállalásba, illetve központi stratégia mentén szervezi kapcsolódó tevékenységeit. Összességében a kutatásban résztvevők 54 százalékának van fenntarthatósági rendszere/politikája és 80 százalékuk működik együtt teljes/részmunkaidős (17 százalék) vagy külsős (30 százalék) szakértővel vagy éppen vállalaton belül (33 százalék) bíznak meg valakit ezzel a feladattal.
A fenntarthatósággal összefüggésben a válaszadó cégek 59 százalékának vannak rövid távú, 42 százaléknak pedig hosszú távú tervei, összességében leginkább a hulladékkezelésre (95 százalék), az energiahatékonyságra (85 százalék), valamint a víz- és levegőszennyezés csökkentésére (78 százalék) törekszenek, ugyanakkor egyre fontosabb szempont a biodiverzitás megőrzése (61 százalék), az ellenőrizhető források használata (58 százalék) és a fenntarthatósági szempontú termékfejlesztés is (57 százalék). A vállalatok egyébként elégedettek saját erőfeszítéseikkel: kétharmaduk nyilatkozik úgy, hogy hasonlóan teljesít ezen a téren, mint versenytársai, minden ötödik cég pedig úgy gondolja, többet tesz a fenntartható jövőért, mint a többi piaci szereplő. A megkérdezett cégek döntő többsége saját bevallása szerint kiveszi a részét a társadalmi felelősségvállalásból is, és főként karitatív- és sportszervezetekkel állnak kapcsolatban.
„Saját bevallásuk alapján a hazai iparvállalatok a napelemrendszerek kiépítése, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a vízfogyasztás mérséklése terén érték el eddig a legnagyobb eredményeket, ugyanakkor egyre nagyobb szerep jut a fenntartható beszerzésnek is: a beszállító partnerek kiválasztása során a cégek több mint kétharmada (70 százalék) mérlegel ezt figyelembe véve– mondja a kutatást végző Siemens Zrt. energiahatékonysági szakértője, Simon András.
A felmérésben résztvevő minden ötödik vállalat a forráshiányt véli a legnagyobb problémának és 14 százalékuk hiányolja vagy kevesli a fenntarthatósági beruházásokra kiírt pályázatokat, azaz külső segítséget vár saját fenntarthatóságának növelésére. Ugyanakkor minél több főt foglalkoztat egy cég, annál alacsonyabb arányban nyilatkozta, hogy fenntarthatósági beruházásait az anyagiak, a beruházások magas költsége, vagy a pályázatok hiánya akadályozza.
A felmérés arra is rákérdezett, hogy milyen tényezők befolyásolják a cégeket a fenntarthatósági politikájuk kialakításában vagy fejlesztésében. A válaszadók a médiát (43 százalék) és az így elérhető információkat és trendeket, a szakmai kapcsolatrendszert és csatornákat (41 százalék) nevezik meg, mint inspirációs forrást, de az is kiderül, hogy sok esetben a vezetőség (36 százalék) vagy a cégközpont (33 százalék) felől érkezik az iránymutatás. Fontos megjegyezni, hogy hazai cégeket még mindig elsősorban a külső nyomás motiválja a fenntarthatósági célok megvalósításában, döntő részben a jogszabályi előírások (44 százalék), másodsorban pedig az üzleti érdekek (19 százalék) és társadalmi-vevői elvárások (16 százalék).
Ebben elég nagy eltérés tapasztalható a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalatokhoz képest, melyek sokkal nagyobb arányban rendelkeznek fenntarthatósági szakértővel és stratégiával, illetve rövid- és hosszú távú célkitűzésekkel, a törekvéseiket pedig sokkal inkább belső elvárások és valós elköteleződés mozgatja. Körükben erős a tulajdonosi-befektetői elvárás is, hiszen az Európai Unió 2024-től új vállalati ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer) jelentési kötelezettségeket vezet be lépcsőzetesen, ez pedig a banki finanszírozás elbírálásánál is fontos értékelési szempont lesz a jövőben.
A kutatás érdekes eredményt hozott a karbonlábnyom számítására és jelentőségére vonatkozóan, ugyanis miközben a válaszadó 39 százaléka szerint az erre vonatkozó vállalati információk a jövőben versenyelőnyt fognak jelenteni, 73 százalékuknál még nem készült ilyen számítás. Sőt, csupán minden tizedik iparvállalat tudja megmondani, hogy mekkora a karbonlábnyoma, a megkérdezettek közel felét pedig egyelőre hidegen hagyja, hogy a termékei mennyire terhelik meg a környezetet. A kérdésben előrébb járó cégek ráadásul szinte kivétel nélkül azért vannak tisztában a fogalommal, mert a külföldi anyavállalatnak szolgáltatnak adatokat ezzel kapcsolatban. Van tehát hova fejlődni, de a felmérésből az is látszik, hogy a fenntarthatóság egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében is.
„Számos egyszerű gyakorlati lépést tehet minden olyan piaci szereplő, amely hosszú távon szeretne sikeresen működni egy olyan világban, melynek fenntartható jövőképe van. Ennek érdekében tesznek is a cégek: odafigyelnek a hulladékgyűjtésre és az újrahasznosításra, az okos vízgazdálkodásra, a tudatos energiafelhasználásra vagy éppen optimalizálják az üzleti utak számát és gyakoriságát – persze ezek egyben költségcsökkentő tényezőt is jelentenek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennél átfogóbb szemléletre lesz szükség hazánkban az igazi áttöréshez. Egyre fontosabb lesz a munkavállalói edukáció és az általános szervezeti elkötelezettség növelése, konkrét mérőszámok kitűzése a rövid- és a hosszú távú célokhoz, de nagy segítséget jelentenek az olyan digitális fejlesztések is, mint például a termékszintű karbonlábnyom kiszámítása, vásárlók felé közlése. Ez versenyelőnyt jelenthet a mind tudatosabb fogyasztók megnyerésére is” – teszi hozzá Simon András.
A dán hátterű Xellia Pharmaceuticals 70,85 millió euró értékű beruházást valósít meg Szigetszentmiklóson, a fejlesztés egy modern, automatizált gyógyszergyártó üzem létrehozását célozza és 91 új, magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Az 5. blokki nukleáris sziget szekciókra osztott területén egymásra épülő fázisokban halad az alaplemez kivitelezése.