Hogyan befolyásolja az ESG a lényegesség elvét?

Ahogy az előző cikkünkben aláhúztuk: az ESG beszámolói környezet fontos mérföldkőhöz érkezett – kezdi friss bejegyzését Konczér Zita, a PwC ESG-szakértője. Az International Sustainability Standards Board (ISSB) megalakulásával a magánstandardok sokasága letisztulni látszik. Ezalatt az Európai Unió saját, egységes és kötelező érvényű keretrendszer kidolgozásába kezdett a Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD) keretein belül. Az új standardok célja, hogy holisztikusabb képet fessenek a vállalati teljesítményről, megteremtve a szinergiát a tradicionális pénzügyi és az ESG, vagyis környezeti, társadalmi és vállalatirányítási jelentések között. Mindemellett a Global Reporting Initiative (GRI) beszámolói rendszere továbbra is megőrizte domináns szerepét, erre utal a szoros együttműködés mind az ISSB-vel, mind az uniós standardért felelős EFRAG-gal. 

Habár úgy véljük, hogy a globális tendencia a standardizáció felé mozdult el, az ESG-jelentések jelenlegi helyzetét tekintve számos akadályt kell még leküzdeni. Az egyetemes konszenzus elérése érdekében elsősorban két fogalom tisztázására van szükség: lényegesség és hatás. A lényegesség, más néven materialitás azért fontos, mert a lényegesnek ítélt témák nagyban meghatározzák a vállalati jelentés tartalmát. A hatás felmérése pedig megmutatja, hogy a vállalat milyen mértékben befolyásolja a körülötte lévő világot, akár pozitív, akár negatív értelemben.

A lényegesség fogalma nem új keletű. Egy számviteli alapelv, amely kimondja, hogy minden olyan tételt, amely valószínűsíthetően hatással lehet a befektetők döntéshozatalára, részletesen fel kell tüntetni a pénzügyi kimutatásokban. De vajon hogyan befolyásolja az ESG a lényegességet? Az ESG beépítése a lényegességi elemzésbe számos területen érintheti a vállalat működését. Új típusú adatok és tényezők hozzáadásával befolyásolhatja az elemzési és döntési folyamatokat, a meglévő folyamatok újratervezésével vagy teljesen újak létrehozásával. Ez jelentheti például egy, a vállalat termékeit/ szolgáltatásait érintő életciklus-elemzés elkészítését vagy akár egy teljesen új termékcsalád kifejlesztését is, amely megfelel a szigorodó fogyasztói és szabályozói elvárásoknak. Tehát az ESG beépítése nemcsak új stratégia kialakítását követelheti meg, hanem innovációra is sarkallhat.

Az ESG környezetben a materialitást kétféle megfogalmazásban alkalmazzák. A számviteli fogalomhoz hasonlóan az ISSB befektető-központú, pénzügyi (financial materiality) megközelítést használ, vagyis arra összpontosít, hogy a szignifikáns ESG témák hogyan hatnak a vállalati értékre. Ezzel szemben a GRI úgynevezett hatás-lényegességet (impact materiality) vizsgál, azaz az adott üzleti tevékenységnek az emberekre és a környezetre gyakorolt hatását, ezzel kiszélesítve a beszámolóban érdekeltek körét. Bár a GRI a hatást a lényegesség részeként említi, maga a fogalom még mindig nem rendelkezik széles körben elfogadott definícióval. A probléma különösen érzékeny, mivel a vállalati hatást rendszerint kvalitatív módon határozzák meg, ami azt jelenti, hogy az így kapott érték nem illeszkedik a hagyományos pénzügyi mérőszámok rendszerébe. 

Mindazonáltal az ESG hatás és lényegesség jelentőségét nem szabad alábecsülni. Egyrészt az érdekeltekkel való kommunikáció e magasabb szintje kritikus fontosságú a hosszú távú bizalom és elköteleződés kialakításához. Másrészt a szabályozói oldalról is érezhető a két fogalom megnövekedett jelentősége. Erre enged következtetni, hogy a hamarosan hatályba lépő CSRD már úgynevezett kettős lényegességre (double materiality) kötelez, vagyis a vállalatot érintő hatások és a vállalat külső környezetre való hatásainak feltérképezése is elengedhetetlen lesz. Továbbá, a GRI 2021-ben kiadott megújult szabványai is nagyobb hangsúlyt helyeznek a lényegességi elemzés fontosságára, főleg azokban az iparágakban, amelyekre már megszületett a GRI-specifikus standard. Tehát a hatás és lényegesség pontos felmérésével nemcsak az érdekeltek, de a szabályozók követelményeinek is meg tudunk majd felelni.