Tokió-San Francisco egy óra alatt: itt a jövő hiperszonikus utasszállítója

Bár a magyar Kármán Tódorról elnevezett űrhatár, a Kármán-vonal 100 kilométeres magasságáig nem jut majd fel, a Venus Aerospace futurisztikus Stargazerje elég magasra fog emelkedni ahhoz, hogy az utasok lássák a bolygó görbületét. A hiperszonikus sebességet elképesztő magasságban is tartani fogja a sugár- és rakétahajtóművek kombinációjával – állítják a cég alapítói. Sassie és Andrew Duggleby a Business Insidernek adtak exkluzív interjút a Stargazerről.

A tervek szerint 9 Mach, vagyis kb. 11.100 km/h-s sebességgel közlekedő jármű 12 utas szállítására lesz alkalmas, és ezzel a tempóval egy San Francisco-Tokió járat menetideje nem tart majd tovább egyetlen óránál. Ez tizenegyszer gyorsabb, mint egy mai átlagos távolsági repülőút, de még a néhai Concorde-okat is lekörözi: a végsebessége 4,5 félszerese lesz annak, amire a szuperszonikus elődök képesek voltak.

A Venus Aerospace vezetői elmagyarázták: a Stargazer úgy száll majd fel, mint egy hagyományos utasszállító repülőgép – vagyis sugárhajtóművekkel, de a lakott területektől távol rakétahajtóművekre fog váltani. Ezek teszik lehetővé a jármű számára a hiperszonikus sebességet, valamint a közel 52 kilométeres utazómagasságot, ahonnan már bőven megcsodálható a Föld görbületének látványa, és remek kilátás nyílik az űrre.

Az irdatlan sebesség és magasság megvalósításáról könnyebb beszélni, mint elérni, viszont a Venus Aerospace annak ellenére elszánt, hogy hosszú utat kell bejárnia, mire a technológia készen áll a használatba vételre.  A jövő légi utazásának ambiciózus elképzelése messze nem abszurd elképzelés, hiszen ma is létező megoldásokra épül, ugyanakkor, teljesen új technológiák kifejlesztésére is szükségük lesz a sikerhez. Utóbbiak egyike elég figyelemre méltó, hiszen „a világ első folyékony hajtóanyagú forgó detonációs rakétahajtóművének (RDRE)” nevezik.

A rakétahajtóműveket nagy magasságon azért részesítik előnyben a sugárhajtóművekkel szemben, mert egész egyszerűen jobb teljesítményt nyújtanak. Nem támaszkodnak például a külső oxigénre, aminek koncentrációja 52 kilométeres magasságban amúgy is kritikusan alacsony.

Andrew Duggleby szerint az RDRE a gyorsabb égési sebesség miatt nagyobb hőmérsékletet és nyomást termel, mint a hagyományos rakétahajtóművek, és ez nagyobb tolóerőt is eredményez, miközben kevesebb üzemanyagot használ. A technológiai vezető közölte: a Stargazer cseppfolyósított levegőt visz majd magával a rakétahajtóművek meghajtásához. Ezt a folyékony üzemanyagot már tavaly októberben előállította a vállalat, ráadásul szobahőmérsékleten tárolható állapotra fejlesztette. Az úttörő eredmény biztosítja a szükséges technikai tudást és mérnöki munkát a következő fejlesztési, repülési és tesztelési szakaszok felé történő továbblépéshez. Lényeges egyrészt, hogy a különleges üzemanyag miatt a repülőgépnek a nagy sebesség és magasság ellenére se lesz szüksége túl masszív törzsre vagy hőpajzsokra, ráadásul az utasok megfelelő oxigénellátásának problémáját is egy csapásra megoldja. Mindezeken felül van még egy trükk, ami növeli a Stargazer hatékonyságát, és ez nem más, mint az ún. boost-glide repülési mód, ami lehetővé teszi, hogy a sugárhajtómű meglovagolja a hiperszonikus sebesség által keltett lökéshullámokat.

Bár a vállalat optimista az innovációjára mutatkozó piaci keresletet illetően, a Stargazer legkorábban a 2030-as években kezdheti meg működését. Addig még a hiperszonikus utazásra vonatkozó szabályozás is kidolgozásra vár, de ez nem tartja vissza a Venus Aerospace híres befektetőjét, a világ legnagyobb utasszállító repülőgépét, az Airbus A380-ast gyártó Airbus SE leányvállalatát, az Airbus Venturest sem attól, hogy közösen végezzék a hajtóműteszteket. Az innovatív megoldást először várhatóan egy drónba fogják integrálni, aztán továbbfejlesztik.

Gábor János

A vezető kép illusztráció! Forrás: Venus Aerospace