Végh István: Sokkal jobb kijavítani a hibás döntéseket, mint nem dönteni

Végh István, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese több évtizedes tapasztalattal a háta mögött a tudásátadásban látja a jövőt és a személyes kapcsolatépítésben hisz. Az informatikus és közgazdász végzettségű szakember 30 éve dolgozik a biztosítási szektorban, ebből az elmúlt 21 évben adminisztrációs, IT és kárrendezési területeken vezető beosztásban. Munkáját több ízben elismerték már, legutóbb éppen Hungarian Business Awards díjat nyert Felhőalapú Munkavégzés Fejlesztéséért Nagydíj kategóriában. Ha érdekli, hogy István hogyan motiválja a kollégáit, a választ elolvashatja a 12 kérdés – 12 válasz sorozat 520. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt, hogy idestova 15 éve vagyok a jelenlegi pozíciómban, már önmagában egy szakmai sikernek tartom. Sok minden változott a karrierem kezdete óta, de még 15 évvel ezelőtt sem beszéltünk digitalizációról és automatizációról a mostani szinten, és hol volt akkor még az AI?! Ebben a turbulens, nagyon gyorsan változó ágazatban stabilan pozícióban maradni és a változásokat folyamatosan integrálni nem kis feladat, így az ebben elért sikerekre kifejezetten büszke vagyok. Az olyan nagy horderejű változások, mint például különböző infrastruktúra- és alkalmazásmigrációk, ABS-technológiai migrációk megvalósítása mindenképpen nagy szakmai sikernek számítanak, és ezekből több is gazdagította az elmúlt időszakot. Örömmel tölt el, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy az Allianz tovább erősítse pozícióját a magyar biztosítási piacon.

– Milyen távra tervez?

– A nyugdíjig mindenképpen, és addig még tíz év van hátra. Karrierszempontból, azt gondolom, a helyemen vagyok, így a következő tíz évre a szinten tartást tűztem ki célul, mind munkaminőség, mind szakmaiság tekintetében. Eddig is fontos volt számomra a tudásmegosztás, de nagyon szeretném a meglévő tapasztalataimat a jövőben is megosztani a fiatalabb kollégákkal. Ráadásul van tenni- és tanulnivaló bőven, a következő nagy projekt például az egész SAP rendszer globalizálása lesz.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretném megismerni az új technológiákat. Én még a klasszikus IT-ben nőttem fel, és persze irreális elvárás lenne, hogy szakértőként ismerjek minden új rendszert és eszközt, de muszáj képben maradni. Dolgozunk az AI-val, különböző új szoftvertechnológiákkal, célunk, hogy ezeket minél hatékonyabban tudjuk integrálni a mindennapi gyakorlatokba. Úgy gondolom, hogy ez a folyamatos fejlődés elengedhetetlen a terület irányításához.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Alapelvem, hogy a tudást azoktól érdemes elsajátítani, akik az adott terület szakértői. Én végigjártam a szakmai ranglétrát, mire a vezérigazgató-helyettességig jutottam. Ezen az úton a gyakorlatban sajátíthattam el használható tudást, melynek forrásai a munkatársaim, a beszállítók és az üzleti partnerek voltak. Név szerint Nagyné Agárdi Györgyit említeném, akitől a közel 30 éves munkakapcsolatunk alatt rengeteget tanultam.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A célokkal. Amelyekhez persze kellenek erőfeszítések is, de azt tapasztaltam, ha a csapat tudja, hogy miért dolgozik, az nagyon motiválóan tud hatni. Az Allianz folyamatosan fejlődő cég, ahol egyfolytában keressük az újdonságokat, ez is sokat segít a kollégák motivációjának megtartásához. Ez a szakmai oldal, ugyanakkor fontos megemlíteni az emberit is: nálunk abszolút a bizalmi működés jellemzi a csapatot, a magas fokú együttműködésben rejlik az erőnk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mivel alapvetően közgazdász végzettségű vagyok, aki csak később kezdett el az IT-vel foglalkozni, a pénzügyi területek nagyon közel állnak a szívemhez. Közgazdasági vagy kontrolling vonalon tudnám elképzelni magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Az elmúlt harminc évben nagyon sok beszállítót és szakembert volt szerencsém megismerni, ami komoly kapcsolati tőkét jelent. Ebből a szempontból is kivételes az Allianz, hiszen olyan kör volt körülöttem, amiből rengeteg kapcsolatot tudtam kiépíteni, és ezekből sok a mai napig megmaradt.  A személyes kapcsolatépítést tartom a legfontosabbnak, abban mozgok otthonosan. A szakmai rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken és konferenciákon való részvételek is segítenek ezek fenntartásában, hiszen sokakkal rendszeresen találkozunk ilyen eseményeken.

– Mire sajnálja az idejét?

– Racionális gondolkodású emberként a hatékony, tömör, konkrét ügymeneteket részesítem előnyben, a céltalan merengést nem nagyon bírom. Az objektív irányítás az én területem, ott nincs az ilyesmire idő! Problémamegoldás-orientált vagyok, de a kárrendezés, operáció és IT területeken ez talán nem is annyira meglepő.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A döntésképtelenséget nehezen viselem. Azt vallom, ha van tíz döntési helyzet, amiből hat jó és négy rossz döntés születik, az már jó eredménynek számít. A hibás döntéseket kijavítani sokkal jobb, mint nem dönteni. A mi szakmánkban alapszabály, hogy tökéletes döntési helyzet nem létezik, ugyanakkor ez nem gátolhatja meg a döntések megszületését.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A tudásátadást mindig is fontosnak tartottam, így szívesen adok egyetemi órákat pro bono. Tanítottam már a Nyugat-Magyarországi Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen is. Emellett nagyon szeretem az állatokat, így el tudom képzelni, hogy a jövőben a velük foglalkozó szervezetek munkáját segítsem önkéntes alapon.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra, jótékonykodásra és természetesen a családomra. A koronavírus-világjárvány előtt nagyon sokat utaztunk, azóta kevesebbszer, de tervezem ezt újrakezdeni, hiszen mindig nagyon inspiráló számomra új embereket és kultúrákat megismerni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egyrészt a már említett utazás, másrészt pedig a horgászat. De szeretem a természetet, és a ház körüli munkák is mindig feltöltenek. A főzés is kikapcsol, ennek a szenvedélyemnek szintén szívesen hódolok – a családom legnagyobb örömére.