Szappanos Péter: Az ésszerűtlen emberek viszik előre a világot

Szappanos Péter terveiközött szerepel egy új gyár felépítése az alapoktól a sikeres üzemeltetésig. Igyekszik megismerni a piac többi szereplőjét, kíváncsi a gondolkodásukra, a motivációjukra. Ha érdekli, hogy Péter miért lenne szívesen egy profi focicsapat menedzsere, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 342. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának? 

– Mindenképpen a Pápai Hús transzformációját, hiszen egy „futottak még” húsfeldolgozó kategóriából hoztuk fel, hoztuk vissza az ország egyik leginnovatívabb élelmiszergyártó cégévé. 

– Milyen távra tervez? 

– Mindig az adott feladatnak megfelelő időhorizonton tervezek. Ami biztos, hogy a következő néhány napra vagy egy-két hétre mindig van részletes és pontos cselekvési tervem. Ehhez kapcsolódva van stratégiai koncepcióm is, amelyben a feladat legfontosabb mérföldköveit időrendben követem és szem előtt tartom. Hitem szerint a lényeg a tervezésen van, nem pedig a terveken. Ha a tervezés közben előre feltérképezzük a mozgatórugókat, meglátjuk a lehetséges összefüggéseket, akkor bármilyen előre nem várt változásra jobban tudunk reagálni. Van két, nagyon ideillő kedvenc idézetem, ami ezt igazán jól összefoglalja: „Még soha nem láttam olyan haditervet, ami túlélte volna a találkozást az ellenséggel.” A másik pedig így szól: „A tervek használhatatlanok, de a tervezés mindent megér.”

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján? 

– Egy új gyár létrehozása a tervezéstől kezdve a felépítésen át egészen a sikeres működésig.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet? 

– E tekintetben nagyon szerencsés vagyok, hiszen életem során számos sikeres és inspiráló embertől tanulhattam. De olyan nehéz összehasonlítani a különböző tanítások értékét, hogy azt gondolom, nem lenne fair bárkit név szerint kiemelnem, hiszen a maguk területén mind valami rendkívülit tettek le az asztalra, és inspiráltak engem. Valójában nem nagyon volt olyan ember, akitől – ha huzamosabb ideig kapcsolatban voltunk – ne tanultam volna valamit, amit aztán tovább vittem magamban.

– Mivel motiválja a kollégáit? 

– Nagy autonómiát adok a csapatom tagjainak, akik így megélhetik az önmegvalósítás és kreativitás élményét. Ez szerintem ritka a nagyobb szervezeteknél. A szokványostól eltérő megközelítéseket, ötleteket, megoldásokat el is várom a kollégáktól. Magamat „unreasonable man”-nek tartom. A kifejezést George Bernard Shaw-tól kölcsönöztem. Ő azt mondta, hogy csak az észszerűtlen emberek viszik előbbre a világot, mert ők magukhoz igazítják a környezetüket, míg az észszerűek igazodnak hozzá. Ebben az értelemben mi is ésszerűtlen emberek voltunk, amikor egy tradicionális húsipari cégnél vegán húspótló termékek gyártásába kezdtünk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen? 

– Profi focicsapat menedzsere szívesen lennék. Hatalmas és izgalmas kihívás lehet maximalizálni az elért eredményt, mindeközben figyelni a csapat összhangjára, figyelembe venni a játékosok egyéni adottságait, a pénzügyi lehetőségeket, a taktikát, a különböző motivációs eszközöket. Megnézném, ebben hogyan állom meg a helyem.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait? 

– Hiszek a személyes kontaktus erejében. Konferenciákon, szakmai összejöveteleken igyekszem megismerkedni a többi piaci szereplővel, és közben megérteni gondolkodásukat, motivációikat, valamint aspirációikat, hogy minél több, velük kapcsolatos, potenciális win-win szituáció ötlete születhessen meg. Ezen kívül szerintem az üzleti életben is mindennek az alapja a brutális őszinteség.

– Mire sajnálja az idejét? 

– A hétköznapi cikkek bevásárlására.

– Mivel lehet felbosszantani? 

– Amikor egy jól megalapozott és helyes döntést, ami abban a szituációban teljesen indokolt volt, utólag, a tények ismeretében megkérdőjeleznek. Mondok egy sarkított példát: ha évekig fizetjük az autónkra a drága casco biztosítást, de semmilyen kár nem történik, és utólag valaki azt mondja, hogy feleslegesen fizettük a biztosítást.  Minden ehhez hasonló kritika, utólagos okoskodás felbosszant.

– Milyen önkéntes munkát vállalna? 

– Az önkénteskedés már most is a mindennapjaim része. Március óta a Corvinus egyetem Alumni Ambassadorja vagyok, ami megtisztelő és motiváló feladat, hiszen ezzel annak a szellemi közösségnek lehetek az aktív, formáló tagja, amelyben a szakmai tudásom alapjait egykor elsajátítottam. Emellett már több éve mentorálok számos tehetséges fiatalt, akiket így vagy úgy utamba sodort az élet. Igyekszem a fiatalokat inspirálni, tanítani, és magam is tanulni tőlük.

– Mire nem sajnálja a pénzt? 

– A minőségi élelmiszerre, és bármilyen, nem hozzáadott értékű feladat automatizálására, vagy éppen az adott feladat delegálásának megszervezésére a szakmai és a magánéletemben sem sajnálom a pénzt.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni? 

– A tenisz. Mind az aktív játék, mind a tévéközvetítések nézése. Ilyenkor csak a játékot élvezem.

(Fotók: Pápai Hús)