Pók Enikő: Kitartóvá és olykor túl keménnyé teszi az embert a szakmánk

Pók Enikőt, a Környezettervezés.hu alapítóját néhány hete a „Legszebb enteriőr 2019” címmel ismerték el, s mint mondja: „Az év belsőépítésze” címet is kitűzte maga elé, bár tudja: addig hosszú út vezet. Hogy mi minden történhet ezen az úton, az is kiderül az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 103. interjújából.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy augusztus végén elnyertem a „Legszebb enteriőr 2019” címet. A szakmában eddig eltöltött 6 év alatt, még nem mérettettem meg magam szakmai versenyen. Mélyen önmagamba nézve, mostanra lett elég önbizalmam ahhoz, hogy benevezzek egy a pályázatra, mert a pályaművel maximálisan elégedett voltam és vagyok. Maximalista emberként sajnos ritkán érzek elégedettséget, bár szerencsére egyre több olyan ügyfél és projekt talál meg, ahol, akikkel hasonló a gondolkodás és értékrendszer. Ezért egyre kevesebb kompromisszumot kell kötnöm a tervezésben, egyre magasabb színvonalon, egyre jobb beépítendő anyagokkal és technológiai újításokkal, világítástechnikai bravúrokkal valósulhatnak meg a családi házak, lakások, amelyeket tervezek, így én is egyre többször érzem elégedettnek magam a munkámmal.

A díjra visszatérve, most először ismerte el a szakma, hogy helyesen végzem a dolgom, abban erősített meg ez az elismerés, hogy nem adhatok lejjebb a leginkább magammal, illetve a környezetemben dolgozókkal szembeni elvárásaimból. Sőt (magasztos gondolatnak tűnhet, de nekem ilyen nagy motivációra van szükségem ahhoz, hogy lelkesen álljak neki a mindennapoknak), életfeladatomnak tartom, ösztönözni másokat arra, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, ne alkudjanak meg, és inkább válasszák a nehezebb, de helyes utat. Még ha nem is az a gyors és könnyű út. De szerintem így érdemes. Ez persze példamutatás nélkül mit sem ér, remélem, nem csak a szavaim vannak a környezetemre hatással, hanem a tetteim is.

– Milyen távra tervez?

– Egyértelműen hosszútávra. Hiszek abban, hogy „a jó végül elnyeri jutalmát“, még ha az út bizonyos erkölcsi és minőségbeli színvonalat képviselve sokszor nehezebb is, mint egyéb esetekben. Hiszem, ha megfelelően végezzük a dolgunkat nap mint nap, 10 év múlva is lesznek megbízásaink, annak ellenére, ha az ingatlanberuházások országos szinten akár meg is csappannak. Ezt senki nem tudja előre megjósolni. A kivitelezési iparágban dolgozom. Nagyon sok mindent láttam már. Ez ölte meg a még 5-7 éve is bennem élő naivitást és bizakodást. Racionalistává, határozottá, kitartóvá, és olykor túl keménnyé teszi az embert ez a szakma. Főleg nőként.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Be kellett ismernem magamnak a Margitszigeten, futás közben, hogy elég nagy bennem a versenyszellem, ezért büszkeséggel töltene el „Az év belsőépítésze” címet elnyerni akkor, amikor érdemes leszek rá. Csavarga Rózsa pályafutása, és egyéb hazai nagy nevek mellett még úgy érzem, hosszú ide az út. Addig is marad a küzdés, nap mint nap.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Vannak az életemben nagy Mesterek, akiktől sokat tanultam, ezért hálás vagyok nekik. De csak egy embert nem tudnék megnevezni. Hiszek abban, hogy az emberek, akiket időről időre mellénk sodor az élet, azért vannak jelen az életünkben, hogy tanuljunk tőlük, és hogy ők viszont tanuljanak tőlünk.

– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Abból a szempontból, hogy a nemzetközi interior színvonal, mind tervezésben, mind kivitelezésben hol tart, szerintem Magyarországon lehet nagyobbat fejlődni, a külföldi példák tanulmányozásával, hazai viszonylatba való átültetésével. Bár tudom, ezzel üvegplafont állítottam magam elé, de én szeretem Magyarországot, és itt szeretnék dolgozni a jövőben is. Jó azt látni, hogy egyes szakemberek milyen szépen felelnek meg a velük szemben állított kihívásoknak, például a mennyezet hűtés miatt az elektromos és villanyszerelő kollégák a beépített sínes rendszeres technológiát egyre jobban és gördülékenyebben használják, a szemünk előtt fejlődik a technológia. Aki nem fejlődik, lemarad.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egy cégvezetőnek, aki dolgozik is a cégében, nemcsak a szigorúan szakmai (esetemben belsőépítészeti) feladatokat kell ellátnia, hanem a marketing, PR és sorolhatnám a további feladatokat. Nem véletlenül ezt a kettőt említettem, engem ezek inspirálnak, lelkesítenek a legjobban, (ajánlom az Instagram oldalam szíves követésre) azaz ezen a területen szívesen dolgoznék és folytatnék tanulmányokat is. Viszont, mint nő, aki lassan 33 év távlatából visszatekintve, eddigi egész életét a karrierjére áldozta fel, először ösztönösen, belülről jövő indíttatásként, majd később tudatos döntésként, tudatos áldozatokat és lemondásokat hozva, úgy gondolom és érzem, ismerve az élet kiegyensúlyozó törekvéseit, hogy egy újabb kiégést, vagy egy életcél újra meghatározást követően, el tudom képzelni magamról, hogy feladom a vállalkozásom Budapesten, és mindent magam mögött hagyva, követek egy férfit a Balaton-felvidékre, ahol nyitunk / beszállok segíteni felvirágoztatni egy éttermet / kávézót / pincészetet / szállodát, ahol mindenki azt a tevékenységet végzi az üzletben, amihez a legjobban ért. Otthon ülő feleségként nem tudom elképzelni magam. Vendéglátás a Balaton-felvidéken, szívvel-lélekkel, boldogságból, örömből, jutalomjátékból, egy férfi oldalán. Imádnám.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Szervezett üzleti ismerkedő reggeli / est. De ezeket kötött formátumoknak tartom, nem szeretem. Új gyártókkal való ismerkedés. Ezt a nyitottság és folyamatos fejlődés miatt fontosnak tartom. Az Instagramot is nagyon jó platformnak tartom erre a célra is, a brandépítés mellett. Magam is gondolkodás nélkül felveszem a kapcsolatot olyan vezetőkkel, akiket hitelesnek és elkötelezettnek találok. Volt már így személyes találkozóm, beszélgetésem. Ilyenkor rögtön megvan a „közös vibe”.  Én is nagyon örülök annak, ha megkeresnek az emberek a social media platformon. De a szakmánkban az a legnagyobb elismerés, ha ajánlás útján, volt ügyfelünk javaslatára keresnek meg minket. Ez egyrészt az egyik legpozitívabb visszajelzés, hogy elégedett annyira a volt ügyfelünk, hogy tovább ajánl minket. Másrészt, ekkor nagyobb bizalmi légkörben tudok dolgozni, ami nagyon sokat számít a kreatív, és több hónapon, vagy akár több éven át tartó folyamatban.

– Mire sajnálja az idejét?

– A mellébeszélésre. Felesleges megbeszélésekre. Sehová nem vezető (felszínes) értéktelen üzleti és magán jellegű kapcsolatokra, a bájcsevelyre. De már egy mosolyra is, sőt, egy kiejtett mondatra, továbbmegyek, gondolatra is, ha az nem igaz, és nem szívből jön. A csendet és hallgatást mind többre értékelem az előzőeknél.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Igazán jó futócipőre. Mert az nem egy egyszerű sporteszköz, hanem egy hosszútávú befektetés az egészségedbe. Akinek valaha fájt már a csípője, tudja, hogy miről beszélek.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Hiszek abban, hogy ami felbosszant, felmérgesít, dühössé tesz, felzaklat, azzal dolgom van, és magamban kell lerendeznem, tudatosítanom és megértenem, hogy legközelebb ne legyen rám akkora hatással. De mégis vannak visszatérő jelenségek, amiken időről időre felhúzom magam és akár kis időre a kedvemet is szegi és hangos bosszankodásra késztet. Leginkább a következők: kicsinyesség. A gerinc hiánya. Képmutatás. Negativitás. Lustaság. Tisztelet hiánya. Problémamegoldó készség hiánya. Felelősségvállalás hiánya. Rossz kommunikáció. Manipuláció. Adott szó be nem tartása. Időhúzás.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Szívesen foglalkoznék gyerekekkel.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A zene, egy jó koncert. Feledteti egy időre a napi problémákat, de nem oldja meg. Áhítattal nézni egy csodás panorámát vízparttal, a Balaton-felvidéken. De sajnos kevés időm van mindezekre, és úgy érzem, az utóbbi idő megnövekedett számú megbízásai miatt, mostanában igényem sincs mindezekre, mert leköt a munkám, szenvedélyesen szeretem. Viszont hiszem, hogy a reggeli futás, amelyet nap mint nap végzek, megmentette az életem, és könnyebbé tette a környezetemmel való együttműködést. Miattuk, az ő védelmükben csinálom, tudatosan. A mindenre képes vagyok attitűd erőteljes energiáit kicsit megzabolázza, önmagamhoz képest nyugodttá, kiegyensúlyozottá, fegyelmezetté, átgondolttá tesz. Átalakítja az esetleges negatív gondolatokat pozitívvá, a kérdésekre megoldást hoz, vagy ha kell, kikapcsolja az agyat. Közben természetesen a testet is formálja, egészséges marad az ember általa. Ez számomra az igazi testi – lelki – szellemi wellness.