Örökölhető a tartási szerződés?

A tartási szerződés

A tartási szerződés viszonylag gyakori szerződés, amelyben a tartásra kötelezett személy a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátását és gondozását vállalja. A tartási szerződés visszterhes szerződés, ami azt jelenti, hogy a tartásra jogosult a tartásért ellenértéket ad a kötelezettnek. A leggyakrabban adott ellenérték az eltartott személy tulajdonában álló ingatlan, de ellenértékül szolgálhat például pénzösszeg, értékes ingóság is.

A tartási szerződés esetén az ellenérték eltartóra való átruházására tipikusan a szerződéskötéskor kerül sor. Így például a szerződésben a tartásra jogosult átruházza a tartásra kötelezettre az ingatlanát. A tartásra jogosult jogait ebben az esetben az átruházott ingatlan tekintetében az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tartási joggal szokták biztosítani. Gyakori az is, hogy a tartásra jogosult részére haszonélvezeti jogot tartanak fenn.

A tartásra kötelezett halála

A tartási szerződés megkötésekor a felek rendszerint arra számítanak, hogy a tartásra jogosult előbb hal meg, mint az eltartó. Így a tartási szolgáltatást a tartásra jogosult haláláig nyújtani kell. Előállhat azonban olyan helyzet is, hogy a tartásra kötelezett az eltartottat megelőzően meghal. Ebben a helyzetben pedig felmerül a tartási kötelezettség öröklésének kérdése.

Örökölhető a tartási szerződés?

Főszabály szerint az örökhagyó tartozásai, adóssága a hagyatéki tartozások közé tartoznak. Így azok öröklődnek, és azokért az örökös a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. A törvény hasonlóan rendelkezik a tartási kötelezettség tekintetében is. Az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint a tartási kötelezettség is átszáll a tartásra kötelezett örökösére. Így például a tartásra kötelezett halála esetén gyermeke törvényes örökösként megörökli a tartási szerződésen alapuló tartási kötelezettséget is. Természetesen ebben az esetben az örökös megörökli a tartási szerződés ellenértékeként az eltartóra ruházott ingatlan tulajdonjogát is.

A tartási kötelezettség átszállásának azonban van egy törvényi korlátja. A tartási kötelezettség csak annyiban száll át a kötelezett örökösére, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. Ez azt jelenti, ha például az eltartó által haláláig nyújtott tartás értéke eléri vagy meghaladja az ellenszolgáltatásként kapott ingatlan értékét, akkor az eltartó örökösére a tartási kötelezettség nem száll át. Ekkor a szerződés lényegében megszűnik, az eltartott további tartást nem követelhet az örököstől. Itt jelenik meg a tartásra jogosult oldalán e szerződéstípus szerencse jellege. Azaz, hogy a szerződéskötéskor nem tudhatja, hogy az eltartó majd túléli-e őt, és amennyiben nem, akkor a haláláig nyújtott tartás értéke eléri-e a tartásért adott ellenértéket.

Az eltartott halála

Az eltartott halála esetén nem lehet szó a tartási jog örökléséről. A tartásra jogosult halálával a tartási szerződés megszűnik. Ha a tartásra jogosult meghal, akkor az örököse nem követelhet a maga számára tartást attól, aki tartási szerződés alapján tartásra kötelezett volt.

Vannak olyan tartási szerződések, amelyekben több tartásra jogosult személy is szerepel. Ha az egyik tartásra jogosult meghal, akkor a túlélő tartásra jogosult és a tartásra kötelezett között a szerződés továbbra is fennmarad. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy a tartásra kötelezett ugyanazt a tartási szolgáltatást köteles-e nyújtani a túlélő jogosult számára, mint amit a másik jogosult halála előtt nyújtott, vagy csökkentett szolgáltatásra köteles?
– A nyújtandó szolgáltatás ebben az esetben attól függ, hogy a tartási szolgáltatás osztható-e vagy sem. Az osztható szolgáltatásokra a túlélő jogosult arányosan tarthat igényt. Például, értelemszerűen csak a saját maga részére járó élelmezésre tarthat igényt. Nem kérheti, hogy az eltartó az elhunytra jutó élelmet is pluszban biztosítsa a számára.
– Az oszthatatlan szolgáltatásokat viszont a túlélő jogosult változatlanul követelheti. Oszthatatlan szolgáltatásnak minősülnek a megszokott életvitel folytatásához szükséges szolgáltatások is, például a lakhatás, közüzemi díjak. Ezért például, ha a tartásra jogosult házaspár egyike meghal, akkor a kötelezett a túlélő házastárs lakhatását továbbra is köteles biztosítani ugyanabban az ingatlanban, nem követelheti, hogy a túlélő házastárs költözzön kisebb, kevesebb költséggel járó lakásba.

dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda