Nagy László: Mindig szívesen látjuk csapatunkban a lelkes pályakezdőket

Nagy László a munkatársaival újszerű megoldást kínál a gyalogosbiztonság területén.Saját fejlesztésű innovatív rendszerrel kívánják megelőzni a gyalogátkelőhelyeken a gázolásos baleseteket. A startupra a kockázati tőkebefektetők is felfigyeltek. Azt mondja, van a virtuális fiókjában jó néhány ötlete, de ezek addig ott is maradnak, amíg a székesfehérvári SafeCrossing Kft. jövőjét nem látja biztosítva. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 67. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Jelenlegi karrierem jelentős sikerének tekintem azt, hogy a SafeXOne rendszer ötletéhez több, általam nagyra tartott ember csatlakozott és a segítségükkel közösen visszük lépésről lépésre a projektet egy igazán hasznos termék megszületése és piacra jutása felé.

– Milyen távra tervez?

– Két idősávban gondolkodom. A rövidtávú terveim 1 éves időszakot ölelnek át, ebben a mielőbbi piacra jutás és a termékünk „dobozossá” alakítása a cél. Létezik egy hosszútávú fejlesztési stratégiai elképzelés is, aminél nagyjából 3-7 évre gondolkodom előre. Nagyjából ez az időtávlat, amikor még biztonsággal megjósolható a technológiai fejlődés pontos iránya.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Mivel meglehetősen újszerű megoldást kínálunk a gyalogosbiztonság területén, nagyon fontos, hogy milyen fogadtatást érünk el a hazai és a nemzetközi piacon. Ha a lakosság és a piac is igényli a jelenlétünket, a célunk egy olyan összetett rendszer kialakítása, ami több ponton is illeszkedik az autonóm közlekedési eszközök irányítása és a smart city koncepció óriási rendszerébe. Elsődleges vágyam és célom tehát, hogy meghatározó és hiteles szereplői legyünk a jövő közlekedésbiztonságának.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Vannak emberek, akikre példaképként tekintek, de nem őket nevezném meg életem nagy tanítóinak. Sokkal inkább azokat az élethelyzeteket, megoldható, vagy olykor megoldhatatlan feladatokat, amik ez elmúlt évek során kisebb-nagyobb kihívásként elém kerültek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy középkorúként két irányba érdemes a figyelmemet összpontosítani, és nem csak a tőlem tapasztaltabb „Nagy Öregektől” kell befogadnom az engem formáló impulzusokat, hanem a fiatal, pályájuk elején lévő, a jövőt formáló korosztály mondanivalóját is nyitottan kell fogadnom. Ezért szeretek diákokkal, hallgatókkal együtt dolgozni, a csapatunkban mindig szívesen látjuk a lelkes pályakezdőket. Ebben szerencsére partnerünk az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kara.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Magyarországon jelentős törekvés tapasztalható az innovatív ötletek felkarolására. Soha nem látott mennyiségű befektetői, inkubátor és akcelerátor program áll az ötletgazdák rendelkezésére. Ha egy valóban hasznos megoldás köré lelkes csapat társul, akkor jó eséllyel található hozzá pénzügyi és szakmai mentorálás. A mi esetünkben a Hiventures volt ez a befektető. A megvalósult ötlet piacra juttatása, de akár csak a piac megszondáztatása már egy másik dolog. Itt nem ennyire látom pozitívnak a helyzetet. Egy startup esetén sokszor van úgy, hogy vékony fűszálakba, ígéretekbe kapaszkodik és néha ezeknek az ígéreteknek valódiságán áll vagy bukik a projekt sikere. Itt kedvezőbb lehet egy a hazainál következetesebb, korrektebb piaci környezet.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Van a virtuális fiókomban még jó néhány ötlet, de ezek addig ott is maradnak, amíg a SafeCrossing Kft. jövője nem válik biztossá.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Az üzleti kapcsolatok fejlesztésének kihívása leginkább az üzlettársaimra hárul, mivel az ő kompetenciájuk és rátermettségük ezen a területen sokkal nagyobb az általam hozott szintnél. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne képviselném én is egy-egy konferencián, innovációs napon vagy kiállításon a cég üzleti érdekeit.

– Mire sajnálja az idejét?

– A tétlenségre.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Bár technokratának vallom magam, mégis inkább csak olyan újdonságokra szeretek költeni, amelyek gyakorlati hasznát, értelmét meg tudom magamnak indokolni. Mivel az utóbbi időben egyre kevesebb szabadidő áll a rendelkezésemre, minden, a családommal aktívan eltöltött idő feltölt. Így, ha tehetem, erre is szívesen költök.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A fel nem ismert erények, a közönyösség nagyon elszomorít. A meggyőződés nélküli ítélkezések és a jóindulatúnak álcázott, rosszindulatú tanácsok kifejezetten dühítenek.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– A környezetvédelem, a természetvédelem és az egészségügy területén. Azonban fontosnak tartom, hogy a közösségi szerepvállalás ne csak a saját önérzetemet megnyugtató, valódi hasznosságtól mentes cselekedet legyen, hanem mérhető hatása legyen arra, amit megcéloztam.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Alapvetően az analóg dolgok kapcsolnak ki. Erdei túra, színház, kerékpározás. Mivel hatalmas mennyiségű információ cunami áramlik mindannyiunk felé, időnként érdemes kizárni ezt a kívülről özönlő impulzus áradatot. Rám ezért is jellemző utóbbi időben, hogy a rádió és más hangforrás bekapcsolása nélkül vezetek autót. Ilyenkor hagyok teret a gondolataimnak.