Fehér Tamás: Ígéretek helyett mindenki bizonyítékokra vágyik

Fehér Tamás a vállalati HR területéről igazolt át a toborzó és HR szolgáltatók világába. Közel 15 éve irányít Magyarországon meghatározó szerepet betöltő nemzetközi vállalatokat, illetve volt már szakmai vezetője egy 16 európai országban működő vállalatcsoportnak is. Jelenleg a ManpowerGroup hazai ügyvezetőjeként dolgozik. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 393. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Úgy gondolok vissza eddigi karrieremre, hogy minden egyes állomására vágytam, és el is sikerült oda jutnom. Így mindig is a csúcson éreztem magam. A lényeg, hogy valami új kihívást kelljen leküzdenem. Most is van ilyen bőven.

– Milyen távra tervez?

– Szeretek hosszú távra előre tekinteni, szépen kidolgozni a távlati célhoz vezető út minden egyes lépését. Az egyéni karrier szempontjából 4-5 éves léptékekben gondolkodom. Szeretem látni, hogy az általam alkotott dolgok hogyan működnek és fejlődnek tovább. Aztán persze az élet gyakran másfajta megközelítést is megkövetel. Első számú vezetőként már le kellett küzdenem egy hirtelen jött pénzügyi válságot, a pandémia váratlanul ránk törő kihívásait, és sajnálatos módon most egy közeli háború okozta helyzetet kell kezelnem. Ilyenkor a gyors „újratervezésben” hiszek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szenvedélyem, hogy szervezetátalakítási projektekben vegyek részt. Erre már számos lehetőségem adódott, de minden helyzet más és más. Sohasem lehet megunni. Érdekes lenne megtapasztalni hasonlóan izgalmas projekteket más iparág(ak)ban is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert számos példaképnek tekinthető főnököm volt pályafutásom alatt. Mindegyiküktől mást lestem el. Mégis úgy gondolom, hogy a szakmai fejlődésemre a legnagyobb hatással Buzásy Mónika volt, aki akkoriban a P&G közép-európai HR igazgatójaként terelgetett pályakezdőként a helyes irányba. Mert ő sosem „kiadta a parancsot”, hanem rávezetett a megoldásra, miközben a végsőkig következetes tudott maradni. És ő ragasztotta rám a HR iránti rajongást is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Ha erre lenne egyenrecept, minden vezető azt használná. De nincs. Én két dolgot tartok a legfontosabbnak. Egyrészt azt kell szem előtt tartani, hogy minden ember más, így mindenkivel máshogyan kell kommunikálni – de mindig egyértelműen és következetesen. Másrészt hiszek abban, hogy minél jobban be kell vonnom a kollégáimat az őket érintő döntésekbe, mert így tudják leginkább támogatni a szervezet céljait. Eddig ez bevált. Jelenlegi cégemnél régiós sereghajtók voltunk az elkötelezettségmérésen, de a második évem után már a 16 ország közül a második legmagasabb indexet produkáltuk, ami a legnagyobb fejlődés volt a régióban.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Imádok tanítani. Persze ezt már vendégelőadóként és államvizsga bizottság elnökeként is kipróbáltam a felsőoktatásban. De el tudnám képzelni magam bármilyen oktatói pozícióban, amiben átadhatom a tapasztalataimat a fiatalabbaknak. Erről a tervemről még nem mondtam le, csak még nincs itt az ideje.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Úgy vélem, hogy ígéretek helyett mindenki a bizonyítékokra vágyik. A legjobb bizonyíték pedig a kiváló minőségű szolgáltatás. Én arra koncentrálok, hogy mindig egyre jobbak legyünk és az ügyfeleink visszatérjenek hozzánk.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ha valaki multinál dolgozik, az tudja, hogy sokszor a szervezeten belüli diplomácia rengeteg energiát felemészt. Le tudnék mondani a felesleges, kötelező körökről.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Úgy szoktam fogalmazni: „néma gyereknek a …”. Aztán fejezze be mindenki a mondatot vérmérséklete szerint. Viccet félretéve, nagyon felhúz, ha elhallgatnak valamit előlem, vagy nem kérdeznek, ha nem tudják a problémára a választ. Ezt sosem értettem. Időt, energiát és sok stresszt takaríthatunk meg magunknak, ha időben és őszintén kommunikálunk minden helyzetben. Persze mindenki hibázik, és én is hamar lenyugszom.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Mindenképpen oktatásban gondolkodom. Szerencsés vagyok, mert szüleim engedték, hogy azt tanuljak, ami érdekel és biztosították is hozzá a feltételeket. De szeretnék olyan gyerekeknek segíteni, akiknek nincs erre lehetőségük. Szívesen oktatnék nekik például idegen nyelvet.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A testmozgásra és az egészséges étkezésre. De egy kicsit kütyübolond is vagyok. Meg persze a tinédzser lányom is sportol, és hát a vívófelszerelés hamar elkopik…

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Bármi, amivel nem KELL foglalkoznom. Én mindent csak NAGYON tudok csinálni, legyen szó lakásfelújításról, olvasásról, sportról, társasjátékról vagy akár autóvezetésről.