Amíg a kezem felbírom emelni, és oda tudok állni a gyalugép mellé, hordót fogok gyártani – mondja az Üzletemnek adott interjúban Kalina Gábor. A Kalina Kádárműhely ügyvezetője titkon bízik benne, hogy egyszer olyan árat kér majd egy hordóért, amennyit a franciák már régen nem szégyellnek.
Ha valaki eltöltött már néhány napot Tállyán, ismerkedett szőlészettel-borászattal-hordókészítéssel, az előbb-utóbb úgyis visszatér. Aki pedig még nem járt arra, annak (nagyon remélem) Kalina Gábor kádármester csinál kedvet az utazáshoz. Most vele ismerkedhetnek meg az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában.
–Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
–Mivel nem kapunk a magas szakmai elismerésért Oscar díjat, ezért csak belső inspirációra tudok hagyatkozni. Amit eddig el tudtunk érni közös erővel, a csapattal, már önmagában szép teljesítmény az, ahonnan indultunk. Szeretek arra gondolni, hogy a külföldi piac nem részrehajló és nem torzítja a pályázati rendszer, mégis folyamatosan megtalálnak kizárólag a minőséget követve, pedig nincs személyes kapcsolatunk ezekkel a borászatokkal. Csúcsként élem meg, hogy jövőre először személyesen is részt tudunk venni egy világszínvonalú kiállításon a Kalina Hordókkal. (Sacramento, California: a Unified Wine and Grape Symposium.)
–Milyen távra tervez?
–Életfogytiglanra. Amíg a kezem felbírom emelni és oda tudok állni a gyalugép mellé, addig hordót fogok gyártani. Tehát életfogytig hordógyártás az ítélet vagy inkább terv. A tétlenség nem a lélek és az ember barátja. Az, hogy mindegyik nap úgy hajthatom fejem esténként a párnára, hogy hasznos volt a mai napom, valakinek a munkámmal segítem az életét vagy munkáját, nagy lelki megnyugvást eredményez, és ezt ameddig bírjuk erővel, addig csináljuk.
–Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
–Van több is. Egy fél év szakmai továbbképzés vagy gyakorlat Franciaország legnagyobb hordógyárában. Olyan árat kérni egy hordóért, amit a franciák már rég nem szégyellnek. Belelátni abba a mesekönyvbe, amit a nagy cégek (nem nevezném meg ezeket) az anyacégektől megörököltek, miszerint olyan marketinges mesét és maszlagot kertelnek a hordó köré, amitől a borászok szeme elvakul, a szemfényvesztés megtörténik, és ennek mindig nagy ára van, amit persze a borászokkal fizettetnek meg. És ők vígan, a sznobizmus mögé bújva, benyalják, mert el akarják hinni a varázslatos mesét.
–Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
–A szakmában természetesen édesapámtól, hiszen ő olyan világban nőtt fel, ahol az elektromos áram nem volt magától értetődő, így nekem a kezemben van az a tudás, ami mára keveseknek adatik meg: kézi szerszámokkal dolgozni áram és modern technológia nélkül.
A versenytársaktól is mindig tanul az ember, és ezért hálásnak kell lennünk. Az életben a feleségemtől, hiszen ő egyrészt nő ez önmagában hordoz egy megközelítést, másrészt olyan látásmódja van a világra, ami nem megszokott, olykor megdöbbentő, de hosszútávon, ha madártávlatból akarjuk látni az életünket, akkor ez a szemlélet elengedhetetlen. És persze a kollégáimtól szintén tanulok, hiszen sokan vannak sokfélék, többféle környezetből, ami szintén a tapasztalatokat duzzasztja.
–A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
–Magyarország a lemaradások miatt elég innovatív, tehát a fejlődés lehetősége itt nagyobb, van mit behoznunk. Ez természetesen csakis úgy lehetséges, ha van kitől tanulni, ami viszont külföldről áramlik.
–Mibe fektetne be? Gondolkodik új vállalkozáson?
–Egyelőre az összes pénzünket a saját vállalkozásunkba fektetjük be. Egy erős, stabil cég építése épp elég feladat. Az „egyszerre csak egy lovat” szép és igaz mondás. Én a hordógyártáshoz értek és ezt is szeretem csinálni, más befektetésem a hozzáértés hiánya miatt könnyedén dugába dőlhetne. Ez az én hazai pályám, a „foci” itt megy igazán.
–Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?
–A bürokráciával. A hivatalok elfelejtik, azért vannak, hogy az én dolgomat megkönnyítsék és segítsék. És arról is megfeledkeznek, hogy konkrétan én fizetem őket.
–Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?
–Milyen módszerek vannak? Erről szívesen hallanék! Egyébként személyes találkozókkal, különböző rendezvényeken való megjelenésekkel. A szűk keresztmetszet azonban az idő. Amikor mindkét fél nagyon elfoglalt, akkor mindenki örül, hogy egy telefonnal ki tud pipálni egy feladatot. A napi teendőket szinte felzabálja a bürokrácia, így a fontos kapcsolatépítésre alig jut idő.
–Mire sajnálja az idejét?
–Ezt végül is már érintettük: a felesleges bürokratikus papírgyártásra.
–Mire nem sajnálja a pénzt?
–Ha az erdőn meglátok egy gyönyörű tölgyfa rönköt, a szívem is megdobban. Haza akarom vinni, az enyém kell, hogy legyen, így tehát: a magas minőségű alapanyagra egyáltalán nem sajnálom a pénzt, hiszen ebből tudjuk csak felépíteni, hogy egy borásznak isteni végeredménye legyen, minden borkedvelő számára. Ezen túlmenően: kiváló szerszámra és képzett munkaerőre. Valamint: képzésekre. Egy-egy célzott tanfolyamon olyan tudásanyagot kapunk, ami a szakmai előmenetelt évekre elősegíti és persze meg is könnyíti.
–Milyen célra, kiknek adakozna?
–A társadalmi szerepvállalás fontos egy cég életében, ezért olyan helyre adjuk a támogatásainkat, amit személyesen is le tudok ellenőrizni, hogy arra megy az adomány, amire azt kérték. Naponta 4-5 ismeretlen számról hívnak fel, hogy ilyen-olyan alapítványt támogassak. Ezeket nem tudom ellenőrizni, ezek az emberek a vonal végén bármit képesek állítani, csakhogy kicsikarják a pénzt. Próbálunk elől járni ebben az ügyben, hogy jó példát mutathassunk a közvetlen környezetünknek. Tehát a környező óvodáknak, iskoláknak, sportklubnak vagy akár hirtelen rászorult embereknek, betegeknek. Ez mindig az adott szituációtól függ.
–Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
–Nagyon szeretek a közeli erdőbe kimenni kiszellőztetni a fejemet a hétköznapi zsongástól évszaktól függetlenül. Mindig feldob, ha vadakat látok. Jó leülni egy finom pohár bor mellé kellemes társasággal. A családdal szeretünk megnézni egy-egy filmet, akár itthon, akár moziban. Hétköznap, amikor szeretném a gondolataimat kicsit eltéríteni, előveszem a rádió kabarét (Hofi, Hadházi) és csak nevetgélek. Mivel a munkám meglehetősen aktív, pihenésre inkább a passzívabb elfoglaltságok vonzanak. De nevetni fog, van egy munkafolyamat a hordó gyártás során: a stészolás, ez kapcsol ki igazán.
Szerdahelyi Csaba
Olvassa el a 12 kérdés – 12 válasz sorozat többi részét is!
Mózsa Ferenc
https://uzletem.hu/velemeny/mozsa-ferenc-szerencses-vagyok-mert-mindig-van-kitol-tanulni-
Karaszi Csaba
https://uzletem.hu/velemeny/karaszi-csaba-ertekteremto-gasztro-vallalkozasban-dolgozunk
Fiáth Attila
https://uzletem.hu/velemeny/fiath-attila-optimumra-torekszem-az-eletemben
Laposa Bence
https://uzletem.hu/velemeny/laposa-bence-nem-kotunk-kizarolag-a-manak-szolo-uzleteket
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.