Gyakorlatilag végtelen üzemanyag juthat a műholdaknak, ha a jelenleginél alacsonyabb pályára ereszkednek, hiszen levegővel hajtva jóval tovább használhatók, mint eddig hittük. A felfedezés átírhatja az űripar ma ismert szabályait.
Az alacsony Föld körüli pálya (LEO) határa nagyjából kétezer kilométeres magasságban található, és ezen belül kering a legtöbb ember által üzemeltetett űrjármű, valamint tekintélyes mennyiségű űrszemét. A zóna annyira tele van, hogy az űripar évek óta dolgozik olyan technológiákon, amelyekkel el lehetne távolítani a hulladékot. Ez egyre kritikusabb kérdés, mivel az űrszemét ütközése láncreakciót indítana el, megvalósítva az ún. Kessler-szindrómát, amely szerint a kritikus esemény évtizedekig tartó kommunikációs sötétségbe borítaná a bolygót és leállítana létfontosságú földi infrastruktúrákat.
A LEO túlzsúfoltságának újonnan felfedezett megoldása alapján jelentősen ki lehetne tolni a felküldött műholdak élettartamát – ahelyett, hogy az üzemidejük lejártával tovább szaporítanák az így is veszélyes tömegű űrszemetet. Ehhez az ún. nagyon alacsony Föld körüli pályára (VLEO), 400 kilométer alá (vagyis az ISS pályájának közelébe) kellene süllyeszteni őket. A VLEO egyrészt jóval ritkábban használt zóna, másrészt részletesebb képek készítését teszi lehetővé a Földről, harmadrészt pedig levegőt tartalmaz, amit eddig akadálynak gondoltak a tudósok, mondván: az itt történő munkavégzés nagyobb erőt igényelne a műholdak irányításához és a Földre visszazuhanásuk megakadályozásához. Az új szemlélet erre a problémára adhat megoldást.
A George Washington Egyetem (GWU) és az Amerikai Energetikai Minisztérium Princeton Plazmafizikai Laboratóriumának (PPPL) tudóscsapatai megvizsgálták egy ún. „lélegző műhold” lehetőségeit. Az új hajtómű koncepciója annyira ígéretes, hogy a terv továbbfejlesztését már az Amerikai Védelmi Minisztérium kutató részlege, a DARPA is megtámogatta, egy 400 ezer dolláros (kb. 144,5 millió forintos) ösztöndíjjal. A kutatás sikerétől nyilván egy gazdaságosan üzemeltethető, mégis sokkal jobb minőségű megfigyeléseket biztosító műhold megtervezését remélik.
A levegővel üzemeltetett műhold gondolata teljesen megalapozott, ráadásul jóval olcsóbbá teheti a műholdak fellövését, hiszen a tömegüket nem növelnék olyan, ma használt meghajtó anyagok, mint a xenon, a kripton vagy az argon. Ott van helyettük „a természetes módon elérhető levegő” – magyarázta közleményben a PPPL projektvezető fizikusa. Yevgeny Raitses úgy véli, a tömegkülönbség további aspektusokat nyit meg a műholdak számára és „talán meghosszabbíthatja az élettartamukat is”.
A LEO-n és a magasabb pályákon keringő hagyományos műholdak adott élettartammal rendelkeznek, mert korlátozott mennyiségű propelláns anyagot használnak a meghajtáshoz szükséges plazma generálásához. A GWU és a PPPL által javasolt hajtómű elejét venné ennek a problémának azzal, hogy a VLEO-n előforduló levegőt használja plazma előállítására. Leegyszerűsítve: bármely műhold, ami ezt a rendszert használja, gyakorlatilag ingyenes, korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló üzemanyaghoz jutna.
Gábor János
A főoldali kép illusztráció. Forrás: NASA
Letették a Becton Dickinson környei sterilizáló üzemének alapkövét; a 42,2 milliós beruházás 25 magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Az első betonöntéssel a Paks II atomerőmű a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség besorolása alapján „épülő atomerőműnek” minősül.