A Kúria először döntött érdemben a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszatérítésével kapcsolatos ügyekben – mégpedig az adózók javára. Az ítéletek több hasonló ügyben is utat mutatnak, sőt: a 2020-ban hatályba lépett szabályok alapján kért visszatérítésekben is segíthetik az adózókat.
A véglegesen behajthatatlanná vált követelésekre jutó áfa visszatérítése azóta van napirenden, hogy az Unió Bírósága előbb 2017 végén egy olasz ügyben, majd 2019-ben a magyar Porr-ügyben egyértelműsítette: az ilyen követelésekre jutó, már megfizetett áfát vissza kell adni az értékesítőnek.
Ugyanakkor a fenti ügyek nyomán beadott számos áfa-visszatérítési kérelem közül az adóhatóság többet is elutasított: vagy arra hivatkozással, hogy az áfa-visszatérítési igény már elévült; vagy arra hivatkozással, hogy a kérelem a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. Míg az elévüléses típusú ügyekben a magyar bíróságok jelenleg az EUB újabb döntésére várnak, addig a rendeltetésszerű joggyakorlással kapcsolatos három ügyben a Kúria a múlt héten érdemben is az adózók javára döntött.
A NAV és az üzleti racionalitás
„Az adóhatóság ezekben az ügyekben azért tagadta meg az áfa visszatérítését, mert szerinte az adózó magának is köszönheti, hogy az adósától nem tudta behajtani a követelését” – magyarázza Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partner ügyvédje. Ilyen esetben pedig úgymond „rosszhiszemű” az adózó részéről az, ha visszakéri a követelésére jutó áfát.
A kérdéses esetekben az adóhatóság úgy gondolta; nem jár el megfelelően az, aki azt követően is ad el árut a vevőjének, hogy a partner bizonyos korábbi számláit nem fizette ki. Ugyanakkor ismertek egyéb ügyek is, ahol az adóhatóság például azt kifogásolja, hogy az értékesítő nem a kellő gondossággal választotta ki az üzleti partnerét. Megint más esetekben az adóhatóság azt rója az adózók terhére, hogy az értékesítő nem küldött fizetési felszólítást az adózónak, vagy éppen azt, hogy az amúgy nyilvánvalóan behajthatatlan követelését a felszámolási eljárásban nem jelentette be.
A Kúria ítéletei
Az ügyek közös jellemzője, hogy az adóhatóság rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozva, utólag kérdőjelezi meg az adózók tisztán üzleti döntéseit. Vagyis úgy tesz, mintha jobban tudná, hogy hogyan kell egy követelést érvényesíteni, mint maguk az adózók. Ráadásul az adózóknak így az áfa visszatérítése érdekében előre nem látható, szinte parttalan feltételeket kell(ett volna) teljesíteniük.
A Kúria azonban kimondta, hogy – a NAV álláspontjával szemben – ha az ügyletben részes felek nem valamilyen jogosulatlan adóelőny elérését célozzák, akkor nem lehet rendeltetésellenes joggyakorlásról beszélni. Márpedig a jelen esetben nincs szó adóelőnyről, hiszen az adózók csak olyan áfát kértek vissza, amely az Unió Bírósága szerint nekik amúgy is visszajár.
A döntések jelentősége
„Ezek a döntések nemcsak a már folyamatban lévő, megannyi hasonló ügyben adnak fontos támpontot, de kihatással lesznek a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszatérítésével kapcsolatban 2020. január 1-jén hatályba lépett új szabályokra is” – vetíti előre a Jalsovszky szakértője. „Ennek az az oka, hogy ezek az új szabályok is kiemelten hivatkoznak a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvére, és mindezidáig bizonytalannak tűnt, hogy az adóhatóság milyen körben bírálhatja felül az üzleti szereplőknek a követeléseik behajtása során tanúsított magatartását. A mostani ítéletek arra engednek következtetni, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapján az adóhatóság csak szűk körben tagadhatja meg az áfa visszatérítését akkor, ha az adózó követelése véglegesen behajthatatlanná vált.”
„A magyar beruházás nagyon előrehaladott, ugyanakkor rendkívül komplex. Sok mindent újra kell gondolnunk ebben a projektben, rengeteg megoldandó feladat van, hogy az előnyt, amire Magyarország szert tett, valódi hozzáadott értékké, profittá tudjuk kovácsolni.”