Naponta 2,5 tonnányi naptej kerül a Balatonba a fürdőzők bőréről

„Őszintén a Balatonról” címmel tartott konferenciát a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) június 12-én. A találkozó fókuszában azok a szennyezőanyagok álltak, amelyek látványosan megzavarják a vízi szervezetek élettani folyamatait, és ezzel akár a teljes vízi ökoszisztémát is veszélyeztethetik. A diskurzus arról is folyt, miként lehet és kell beavatkozni, hogy ezeknek a rossz folyamatoknak, az élő rendszerek emiatti károsodásának gátat vessünk – olvasható a HUN-REN beszámolójában.

A Balatont rengeteg olyan emberi beavatkozás érte és éri most is, amelyek az élő rendszereket veszélyeztetik, és ezzel a tó jövőbeni emberi használatát is veszélybe sodorhatják. Ennek kapcsán vezető szakértők azt elemezték, hogy az emberi eredetű (mikro)szennyezők (gyógyszermaradványok, fogamzásgátló hormonszármazékok, UV-szűrő vegyületek, növényvédő szerek, mikroműanyagok) milyen úton és mennyiségben kerülnek felszíni vizeinkbe, elsősorban a Balatonba. Amint a találkozón elhangzott, jelenlegi tudásunk szerint egyelőre a humán egészséget veszélyeztető helyzet nem áll fenn, de a trendek aggodalomra adnak okot.

Bevezetőjében Pirger Zsolt, a HUN-REN BLKI alapkutatási igazgatóhelyettese, az Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa felidézte, korábban semmilyen adat nem volt arról, hogy az emberi eredetű szennyezések milyen mértékben zavarják meg a tó gerinctelen vízi szervezeteinek élettani folyamatait, ezért pályázatok segítségével kiépítettek Tihanyban egy nagyműszeres analitikai labort, 2014-ben pedig összeállt a 2021-től Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport néven működő csapat.

Molnár Éva, a kutatócsoport tudományos munkatársa elmondta, csak a Zala folyóba – és onnan a Balatonba – évi 11,5 millió köbméter tisztított szennyvíz kerül be, és további 2,2 millió köbméter érkezik a tóba a környékbeli fürdők (Zalakaros, Hévíz) „használt vizeként”. A kutató azt is megjegyezte, becslések szerint naponta 2,5 tonnányi naptej oldódik be a vízbe a fürdőzők bőréről. A kutatócsoport 134 hatóanyag (főleg antidepresszánsok, koffein, különféle hormonok, szívgyógyszerek) jelenlétét vizsgálta a Magyar Tengerben. 42 vegyületet mutattak ki, de ha a vízgyűjtőket is hozzávesszük, még rosszabb az arány: 72 gyógyszerhatóanyagot találtak. Érdekesség, hogy az epilepszia elleni szerek és az antidepresszánsok fordultak elő a legmagasabb, 95 százalékos arányban. A vizsgálat egyik emblematikus helye Zamárdi volt, ahol a nagy nyári zenei fesztivál környékén a kokain és bomlástermékei is kimutathatóak voltak a vízből.

A Balaton (elsősorban gerinctelen) élőlényei szempontjából négy hatóanyag, a diklofenák, az ösztradiol, az ösztron és a koffein okozott magas kockázatot, mégpedig a három nyári hónapban. Ha pedig az emberi egészség oldaláról tesszük fel a kérdést, fontos megvizsgálni, hány liter Balaton-vizet kellene meginnunk, hogy elérjük az adott gyógyszerből maximálisan megengedett napi dózist. A kutatók számításai szerint a diklofenák esetében ezt az adagot 358 ezer liternyi, a hormontartalmú ösztradiol esetében pedig 50 ezer liternyi Balatonvíz „magunkba döntésével” tudnánk abszolválni. Kimondható tehát, hogy nincs humán kockázat.

Pirger Zsolt kutatócsoport-vezető azoknak a kísérleteknek az eredményeiről is beszélt, amelyek során a fizikai-kémiai változásokra igen érzékenyen reagáló nagy vízibolhát, illetve nagy mocsári csigát különféle mikroszennyező anyagok hatásának tettek ki. A szteroid hormonokkal kezelt csigák embriói például már jóval hamarabb kikeltek, ezek a vegyületek ugyanis felfokozott állapotba hozták a csiga anyagcseréjét, hormonháztartását. Ugyanennek a kísérletnek az eredménye, hogy a csigák spermiumszáma csökkent. A korábban említett antidepresszáns, a karbamezapin hatására lelassult a kezelt állatok mozgása, azaz a magas koncentráció leszedálta őket. A vízibolhák esetében pedig a naptejekből származó UV-szűrő vegyszerek zavarták meg jelentősen az állatok hormonháztártartását, amelyek ettől elhíztak. Egy másik kísérletben egy bizonyos kémiai ingerrel egyszerre cukrot adtak a csigáknak: az állatok megtanulták, hogy ezzel az ingerrel összefügg a táplálék érkezése is, így az inger hatására később elkezdték mozgatni a reszelőnyelvüket. Az antidepresszánssal kezelt csigák azonban képtelenek voltak visszaemlékezni, így hiába kapták meg az ingert, nem kezdték el mozgatni a nyelvüket.

Tóth Gergő, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatója arról számolt be, hogy a Balaton és részvízgyűjtő területén végzett hat évnyi növényvédőszer-monitoring során 63 peszticid maradványt mutattak ki felszíni víz- és üledékmintákból, mely időszak alatt a gyomirtó szerek jelenléte dominált.

Habár a glifozát alapú gyomirtónak számos ismert káros hatása van, ilyen szert használnak a Balaton vasúthálózatán, ami a tó közvetlen partvonalán halad végig, így a gyomirtó vízbe kerülésének esélye nagy, hangzott el Lengyel Edina, a Pannon Egyetem kutatója előadásában. Vizsgálatuk szerint a glifozát nagyobb koncentrációban negatívan befolyásolja több algafaj fiziológiai paramétereit, így az ökoszisztéma működésére és funkcióira is hatással lehet.

Gerencsérné Berta Renáta, a Pannon Egyetem kutatója szerint a Balaton megfelelő vízminősége hosszú távon csak monitoring tevékenységgel nem biztosítható. Ezért a régióban már korábban azonosított főbb szennyezőforrásokon szükséges az intervenció megkezdése. Ilyen potenciális vizsgálati és beavatkozási pontok a szennyvíztisztító telepek és az ipari kibocsátók. Ezeken a pontokon a megfelelő vízkezelő technológia alkalmazásával a szennyező anyagok kibocsátása mérsékelhető.

Molnár Gábor, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) igazgatója azzal zárta a konferenciát, hogy a céljuk biztosítani a különböző érdekcsoportok közötti párbeszédet, ezzel is elősegítve a problémák időben történő felismerését, a megoldási javaslatok kidolgozását és az intézkedések összehangolt megvalósítását.

Rovattámogató ...