Magyarország napelem-kapacitása az utóbbi években látványosan fejlődött és már 2023-ra meghaladta a korábban kitűzött 2030-as célt. Jelenleg közel 7850 MW megújuló villamosenergia-termelési kapacitás áll rendelkezésre. Globálisan azonban ijesztő az elmaradás a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez szükséges erőfeszítések terén.
A korábbi Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), valamint a Nemzeti Energiastratégia (NES) 2030-ra 6000 MW-os célértéket tűzött ki a naperőművek kapacitására vonatkozóan. Ezt azonban a vártnál gyorsabb ütemű telepítéseknek köszönhetően már 2023-ra sikerült túlteljesíteni, ezért az Energiaügyi Minisztérium felülvizsgált NEKT-tervezetében 2030-ra legalább 50 százalékos csökkentést céloz meg az üvegházhatású gázok kibocsátásában, valamint a végsőenergia-felhasználás felső határát 785 PJ helyett 750 PJ-ban rögzíti. A megújuló energiaforrások arányát a korábbi 21 százalékról 29 százalékra emeli, ahol a naperőművi kapacitás új célértéke 12000 MW a korábbi 6000 MW kapacitáshoz képest. Az alapvető célok módosítása a klímasemlegesség és az energiahatékonyság javítását célozza.
Ma már mintegy 7100 MW naperőmű-kapacitás áll rendelkezésre, ami magában foglalja az ipari méretű hálózatra termelő, a háztartási, valamint az ipari saját célra termelő erőművek adatait is. Az első kategória immár közel egynegyedét jelenti a bruttó hazai áramtermelésnek, és ötödét fedezi a teljes bruttó áramfelhasználásnak. Ez jelentős előrelépés az ország energiafüggetlensége és dekarbonizációs céljai szempontjából még akkor is, ha ez a gyors ütemű növekedés az időjárásfüggő és technológiai inerciával nem rendelkező erőművi kapacitásnak egyúttal számos rendszerszintű kihívással is jár. Globálisan azonban fényévekre vagyunk a klímaegyezmény vállalásaitól: 2023-ban ugyanis a szén-dioxid-intenzitás mindössze 1,02 százalékkal csökkent, de ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5°C-os célérték alatt maradjunk, évi 20,4 százalékos kibocsátás-csökkentésre lenne szükség. Minél később kezdünk globálisan koordináltan cselekedni, annál nagyobb, már-már irreális mértékű dekarbonizációs ütemre van szükség a visszafordíthatatlan mértékű felmelegedés elkerüléséhez.
Bár a megújulóenergia-kapacitás 2023-ban rekordmértékben, 14 százalékkal emelkedett, a PwC Net Zero Economy Index felmérése szerint aggodalomra ad okot a fosszilis energiaforrások felhasználásának 1,5 százalékos növekedése.
A PwC elemzése 16. alkalommal vizsgálta meg a gazdasági növekedéssel járó szén-dioxid-kibocsátási adatokat. Az idei eredményekből az olvasható ki, hogy a 1,5°C-os globális felmelegedési pálya szinte elérhetetlenné vált. Egyre drasztikusabb szén-dioxid-intenzitás (CO2/GDP) javulás, azaz dekarbonizáció lenne szükséges a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez: míg tavalyelőtt 15,2 százalékos, tavaly 17,2 százalékos éves átlagos dekarbonizációs ráta lett volna kívánatos a folyamat megállításához, idén ez az érték már 20,4 százalékra nőtt, ami – jelenlegi ismereteink alapján – sajnos irreális mértékűnek tekinthető.
A még mindig növekvő globális energiaigény egy jelentős része továbbra is a fosszilis energiaforrások felhasználásának fokozódását eredményezi. És bár biztató, hogy tavaly a megújulóenergia-kapacitás rekordot döntött, 14 százalékkal 3870 gigawattra (GW) nőtt, de a fosszilisok aránya szintén emelkedett (1,5 százalékkal), így elérte a 16007 GW értéket. 0,07 százalékkal növekedett a globális energiahordozó faktor is, ami az egységnyi energiafogyasztásra jutó szén-dioxid-kibocsátást méri. Vagyis az energiamixben ugyan enyhén, de még mindig nőtt a fosszilis tüzelőanyagok mértéke, ami azzal magyarázható, hogy az energia iránti kereslet gyorsabban növekedett, mint az új megújuló kapacitásokból származó zöld energia mennyisége.
„A megújuló energia 2025-re várhatóan a legnagyobb villamosenergia-forrássá válik, de a feltörekvő gazdaságok »felzárkózó« energiaigénye, a klímaberendezések gyors ütemű terjedése, a közlekedés megállíthatatlanul növekvő energiafogyasztása, de akár a mesterséges intelligencia alapú megoldások mögötti adatközpontok várhatóan mind növelni fogják az áramfogyasztást. Az energiahatékonyság fejlesztése és a kereslet »mintázatának« kezelése – azaz a megújuló energia kínálatához, termelésének helyéhez és idejéhez igazítása – nélkül ezek a tényezők kiolthatják a megújuló energia terjedéséből származó előnyöket, és így továbbra is megkerülhetetlenek maradnak a fosszilis energiaforrások” – magyarázza Szoboszlai Beáta, a PwC Magyarország energiaipari és közműszolgáltatási tanácsadási csapatának vezetője.
Globálisan elsősorban az energiainfrastruktúra lassú engedélyezési folyamatai és a szabályozási bizonytalanságokkal is összefüggésbe hozható finanszírozási nehézségek hátráltatják a megújuló energiaforrások további terjedését, de időszakosan az ellátási láncok problémái, valamint szakemberhiány is felléphetnek. Ezért bár az energiaellátás strukturális átalakítása, a klímasemleges megoldások arányának növelése kritikus fontosságú, de nem elegendő. Az energiaigény csökkentése és az energiafelhasználás hatékonyabb, az időjárásfüggő energiaforrások tulajdonságait figyelembe vevő kezelése, tervezése (akár digitális megoldásokat is alkalmazva), a fogyasztás rugalmas „csúsztatásának” ösztönzése is szükséges ahhoz, hogy a globális klímacélok elérhetőek legyenek.
Az energiaintenzitás csökkentésének és a kereslet hatékonyabb kezelésének fejlett technológiai és üzleti megoldásai lehetőséget kínálnak mind az állami, mind az üzleti döntéshozóknak, hogy a klímaváltozás hatásának tompítása érdekében gyorsabban cselekedjenek. A PwC és a Világgazdasági Fórum legutóbbi közös kutatása megállapította, hogy a jelenlegi technológia lehetővé teszi, hogy a globális energiaszükséglet közel egyharmadával (31 százalékkal) csökkenjen anélkül, hogy vissza kellene fogni a gazdasági teljesítményt. Ez évente akár 2 ezer milliárd dollár megtakarítást is eredményezhet (a jelenlegi energiaárak mellett), ha az évtized végéig meghozzák a szükséges döntéseket és intézkedéseket.
A fejlett és fejlődő országok dekarbonizációs rátái közötti különbség jól demonstrálja, hogy nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség a méltányos átmenet biztosításához. Tavaly a G7-országok 5,31 százalékkal csökkentették szén-dioxid-intenzitásukat, míg az E7-országoknál 0,04 százalékos növekedés volt tapasztalható1. A fejlődő, gyorsan iparosodó országoknak hatalmas kihívásokkal kell szembenézniük úgy, hogy sokkal kevesebb pénzügyi erőforrással rendelkeznek.
„A technológiai fejlődés azt eredményezi, hogy a vállalatok radikálisan csökkenthetik energiaintenzitásukat, és alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból megfizethető energiát használhatnak. A fenntartható fejlődés szempontjából elengedhetetlen az energiaigény csökkentése és a működés elektrifikációja, a termelékenység javítása, ami egyúttal az üvegházhatású gázok kibocsátását is mérsékli. A korszerű technológiák alkalmazásával tehát a vállalatok tovább javíthatják hatékonyságukat, miközben energiaköltségeiket kontrollálják, és ellenállóbbá válnak, például a geopolitikai eredetű kockázatokkal szemben is. Ezek a klímavédelmi szempontból kritikus intézkedések a fenntarthatósági teljesítmény fokozása mellett – amennyiben átgondolt módon kerülnek bevezetésre és végrehajtásra – gazdasági előnyökkel is járhatnak, és a versenyképességet is javíthatják” – emelte ki Szoboszlai Beáta.
Letették a Becton Dickinson környei sterilizáló üzemének alapkövét; a 42,2 milliós beruházás 25 magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Magyarország fontos nukleáris együttműködési megállapodást ír alá az Egyesült Államokkal, aminek az is különös jelentőséget ad, hogy az atomenergia a rezsicsökkentés hosszú távú fenntartásának eszköze Magyarországon – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.