Kokott főtanácsnok álláspontja szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy Luxemburg adóelőnyök formájában jogellenes állami támogatást nyújtott az Amazonnak. A Bizottság a szelektív adóelőny fennállásának vizsgálata során téves referenciarendszert alkalmazott, vagyis a luxemburgi jog helyett az OECD transzferár irányelveket vette alapul.
A Bizottság 2017. október 4-i határozatában megállapította, hogy Luxemburg egy 2003-ban kibocsátott feltételes adómegállapítási határozat révén jogellenes állami támogatást nyújtott az Amazonnak.
A luxemburgi adóhatóság e feltételes adómegállapításban az Amazon-csoport két luxemburgi leányvállalata közötti jogdíj megfelelő mértékét illetően foglalt állást. E jogdíj mértéke hatással van a luxemburgi székhelyű Amazon EU S.à.r.l. társaságiadó-kötelezettségére. Minél magasabb a jogdíj, annál kevesebb társasági adó fizetendő Luxemburgban.
A megfelelő jogdíj meghatározása érdekében Luxemburg és az Amazon.com egy konkrét módszer alapulvételében állapodott meg. A Bizottság e transzferár-megállapodást támogatásnak tekintette, mivel az szerinte nem felelt meg az OECD szokásos piaci ár elvének. A Bizottság más módszer alapján saját maga is kiszámította a jogdíj megfelelő mértékét, ami alacsonyabb jogdíjat eredményezett. Mivel ez magasabb társaságiadó-terhet eredményezett volna, a Bizottság szerint a feltételes adómegállapítás szelektív előnyt biztosított a jogdíjat fizető leányvállalatnak.
Luxemburg és az Amazon e határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az Európai Unió Törvényszékéhez. Ez utóbbi 2021. május 12-i ítéletében1 a Bizottság határozatát megsemmisítette. A Törvényszék az OECD-irányelvek alapján nem tudta megállapítani, hogy tévesen határozták volna meg a transzferárakat. Szerinte a Bizottság nem bizonyította, hogy az adóterhet a jogdíj túlértékelése miatt mesterségesen csökkentették. A Törvényszék előtt nem képezte vita tárgyát az a kérdés, hogy a jelen ügyben az állami támogatások ellenőrzése keretében az OECD szokásos piaci ár elve jelentheti-e egyáltalán a megfelelő referenciarendszert.
A Bizottság a Törvényszék ezen ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
Június 8-án ismertetett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy a Bizottság fellebbezését utasítsa el, következésképpen a Törvényszéknek a Bizottság határozatát megsemmisítő ítéletét – ugyan nem annak indokolását, hanem érdemét tekintve – hagyja helyben.
Mivel a szelektív előny fennállásának kérdése elválaszthatatlanul összefügg azzal a kérdéssel, hogy helyesen határozták-e meg a referenciarendszert, ez utóbbi kérdést a jelen fellebbezés keretében annak ellenére meg kell vizsgálni, hogy azt Luxemburg és az Amazon a Törvényszék előtt nem vetette fel, a Törvényszék pedig nem vizsgálta meg. E tekintetben a Bíróság a Fiat Chrysler ítéletében2 nemrég kimondta, hogy a szelektív adóelőny fennállásának vizsgálata során és az általában a vállalkozásra nehezedő adóteher megállapítása céljából nem vehetők figyelembe a szóban forgó nemzeti adórendszeren kívüli paraméterek és szabályok, kivéve ha azokra a nemzeti adórendszer kifejezetten hivatkozik.
A Bizottság a jogdíj megfelelő mértékének felülvizsgálata során azonban kizárólag az OECD transzferár irányelvekre támaszkodott, noha a luxemburgi jog a feltételes adómegállapítás kibocsátásának időpontjában ezen irányelvekre nem utalt. A Bizottság a szelektív előnyre vonatkozó vizsgálata keretében a releváns referenciarendszerként így tévesen nem a luxemburgi nemzeti jogot vette alapul. E hiba miatt a bizottsági határozat valamennyi további megállapítása is téves jogalkalmazáson alapul. Ennélfogva a Törvényszék a szelektív előny bizonyításának hiánya miatt – bár más indokok alapján – helyesen semmisítette meg a határozatot. A Bíróságnak nem feladata eldönteni, hogy ezen egyéb indokok – amelyeket a Bizottság a fellebbezésében kifejezetten támad – megalapozottak-e.
Még ha a Bíróság abból indulna is ki, hogy a Bíróságot köti a referenciarendszer (az OECD transzferár irányelvek) téves megválasztása, a Bizottság fellebbezése mindenképpen megalapozatlan. A főtanácsnok szerint ugyanis a luxemburgi feltételes adómegállapításban választott módszer nem volt – még az OECD transzferár irányelvek alkalmazása esetén sem – nyilvánvalóan téves módszer, és azt nem is alkalmazták nyilvánvalóan tévesen. A tagállamok adóztatási autonómiájára tekintettel azonban csak az adóalany számára kedvező, nyilvánvalóan téves feltételes adómegállapítás minősülhet szelektív előnynek. A Bizottság ezen okból sem tudta a határozatában bizonyítani, hogy a feltételes adómegállapítás szelektív előnyt nyújtott az Amazon javára.
A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg – olvasható az Európai Unió Bíróságának közleményében.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.