Bódis Gábor: Egy kritika mellé kötelező két megoldást szállítani

Bódis Gábornak ezer ötlete van, s gyanítom, ennél is több maga elé kitűzött célja. Nyilván nagyon szubjektív a megjegyzésem, de biztos vagyok benne, ilyen szakemberből kellene minél több, s a turizmus a mostaninál is nagyobb repülőrajtot venne Magyarországon. Jó ideje tűnődöm, hogy egyszer jó lenne beülni a tanár úr egyik egyetemi előadására. Kárpótlásul itt van az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának újabb cikke. Jó utazást!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Az a helyzet, hogy több csúcsos a karrierutam. A Budapesti Turisztikai Hivatal és utódszervezeteinek kommunikációs és marketing igazgatói feladatköre, a főváros turisztikai márkázása, illetve Budapest képviselete az ECM (European Cities Marketing) szervezetben az egyik. A másik ilyen púp a felsőoktatásban, a turisztikai marketing és branding oktatása, olyan környezetben, amely lehetővé teszi az új módszerek gyakorlati alkalmazását, és azt, hogy nincs olyan rangos konferencia talán, ahová ne hívnának meg TDM-szervezetek, ügynökségek, szakmai orgánumok, rendezvényszervezők. A harmadik, amely összefügg az előzőekkel, a Hungary NEXT ország-márka-műhely hat éve történt megalapítása, amely közösségi networking alapon támogat hazai és határon átívelő turizmusfejlesztéseket, szállodai projekteket, arculat- és márkaépítést, sőt a nemzeti szintű turizmus stratégiához is szállít, szállított inputokat: igazi csomóponti szereplőként ma már. A három csúcs mellett vannak további „dombok” is, mint saját könyvek (pl. a Mind the Gap kreatív turisztikai coaching) megjelenése, vagy a nyolc és fél éves kreatív vezetői, főszerkesztői megbízatásom egy magyar-német kiadónál, a Stiefelnél.

– Milyen távra tervez?

– Rövid és hosszú távra egyaránt. Azok az élethelyzetek, amelyeket megkaptam, egyenként is kihívást jelentenek, a nagycsalád négy gyerkőccel, mondjuk. A Metropolitan Egyetemen, most már mentor-oktatóként, elárulhatom talán, hogy olyan oktatási módszereket dolgozunk ki és kezdünk el alkalmazni, amelyek egyedivé és még keresettebbé, sőt, szerethetőbbé teszik majd az intézményt. A rövid táv itt a tananyagok és a módszerek összehangolása, a kollégák sikeres bevonása. A hosszú táv pedig azt jelenti, hogy olyan portfólióval diplomázzanak le a nálunk végzettek, hogy ne legyen HR-es, aki nem kapkod utánuk. Hungary NEXT projektjeink között is van rövidebb kifutású, és hosszabbak is, számos ismert és publikus ezek közül, például Öskü vagy Nagylóc turisztikai fejlesztése. A hosszú távú elképzelés és vízió itt az, hogy megtartva a networking rendszert, intézményesebben és még megkerülhetetlenebb módon jelentsünk turisztikai szakmai közösséget és tudásbankot.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Budapest turisztikai márkázása, annak gyakorlati támogatása, a Balaton egységes megjelenítése és magasabb szintű kommunikációja, Sopron város és térségének, tágabban: az Alpokaljának márkázása a Magyar Turisztikai Ügynökséggel karöltve, egy olyan képzési program beindítása, amely egész kis gyermekkortól a fiatal felnőtt generációkig megnyitja a turizmus értelmezését és a turisztikai fogadóterületek edukatív lehetőségein át képes előkészíteni egy szervezettebb és felkészültebb, nyitottabb környezetet. A turisztikai szolgáltatások színvonalának emelése is ide tartozik, amely a képzések során már svédasztalos kínálatban meg-megjelenik általam is, de ezek gyakorlati transzformációja egyelőre lassabban halad. Fontosnak érzem a dizájn-vezérelt tervezés és marketingkommunikáció megvalósítását a hazai desztinációkban, amelynek jól megágyaz a Magyar Turisztikai Ügynökség, illetve a kormányzat is kiemelt célként kezeli például az ország márkázását és a hozzá felépülő kiemelt régiók márkaszintű, nem pontszerű fejlesztéseit, hanem a térségi gondolkodást. Ez egyértelműen felülírja a korábbi adminisztratív megközelítéseket azzal, hogy a fogyasztói magatartásból indul ki. Az új Látnivalók Magyarországon, korábban az utazók Bibliájaként aposztrofált kötet Budapest és környéke régiójának átdolgozása is az előbbi koncepcióra rezonál, amelyre nem régen kaptam megtisztelő felkérést a Well-Press Kiadótól. Bakancslistámon szerepel még a Hungarikumok és a magyar termékek erőteljesebb és letisztultabb kommunikációja a turizmusban, úgy is, mint a Hungarikum Bizottság Sport és Turiszmus Szakbizottsági tagja. A Hungary NEXT „Still & Sparkling” koncepciójával is vannak hosszú távú stratégiai terveink a közösségen belül, úgy gondolom, egy ilyen találó szlogent nemzeti szinten, ahol pozícionálni tudjuk hazánkat a víz erejével, bizonyára intenzíven ki tudjuk majd használni a jövőben. Fontos még számomra a budapesti „Bulinegyed” újraértelmezésének szándéka és munkája, amely hitem szerint a márkázásban és a tartalomban tud megvalósulni a jövőben.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Meglepő lesz a válasz első része, de igaz. A családomtól, és azoktól, akik elvileg tőlem vártak, várnak útmutatást vagy az oktatás során elsajátítható és hasznos tudást. Rengeteg kérdést kapok konferenciákon, tanórákon, interjúkban, vagy éppen otthon, amelyek újabb és újabb gondolatokat indítanak el, és inspirálnak a felfedezésre. Tanultam kollégáimtól, főnökeimtől, barátaimtól és még sorolhatnám, talán pár személyt tudnék kiemelni: Lengyel Mártont, aki úgy vált idős korára a Hungary NEXT tiszteletbeli elnökévé, hogy akkor már nem vállalt más megbízatást. Sajnos, már nincs közöttünk. Viszont Tarr Gábor, akitől a turizmust megtanultam, mindenképp ikon az életemben, mint ahogyan Ifjú György is. A fiatalabb generációk hihetetlen szellemi potenciált képesek itthon is felmutatni és gondolkodásokat, projekteket indukálni egy szerethetőbb és élhetőbb környezet iránti igényből fakadóan, a turizmus területén is. Német G. Dániel, aki ma Budapest éjszakai nagykövete (Night Embassador Of Budapest – Neo Budapest) olyan magával ragadó személyiség, hogy minden megbeszélésünk és tárgyalásunk után szinte újjászületek azáltal, ahogyan tolakodás nélkül lép be a világba, a világunkba, és együtt strukturáljuk a megoldásokat. Corvinusos, vagy Kodolányis kollégáim közül, akik ugyan kevesebben vannak, mint a METU-n, említhetném néhányukat név szerint is, de félek, hogy nem lennék fair, ha valakit kifelejtenék. Garry White, aki nemzetközileg is meghatározó figurája a turisztikai márkázásnak, rengeteg inspirációt ad ma is.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Egyértelműen itthon, ha a saját területemet, a turizmust és a marketinget nézem. Van mit tanulni és tanítani, egyelőre szinte mindenhol, bár vannak üdítő színfoltok és kifejezetten jó gyakorlatok helyi, térségi és nemzeti szinteken is. Ha külföld, akkor inkább a határokon átívelő megoldások és feladatok, megbízások jelentik a lehetőséget szerintem. Ugyanakkor, érzek lehetőséget a külügyi, illetve a nemzetközi turizmusmarketing szervezetek munkájának hatékonyabb összehangolásában is.

– Mibe fektetne be? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Egyértelműen turisztikai marketing kommunikációba fektetnék, de az viszi a pénzt. Az attrakciófejlesztés képes hozni is, a Balaton térségére olyan ötlettárunk van, amely nem valóságtól elrugaszkodott, mégis számos lyukat befoltozna. Egyelőre új vállalkozásban nem gondolkodom, annyi minden van előttem most oktatóként és közösségi területen is, hogy talán gondolni sincsen időm erre.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

– Pontosan nem tudom, de azért sejtem. Ezért is tartjuk egyelőre networking szinten a Hungary NEXT-et. Talán a jogi és adminisztratív környezet dinamizmusa, vagy a fluktuáció a turizmus menedzsment területeken, vagy az, hogy a legtöbb fejlesztés (tisztelet a kivételnek) egy ponton megáll, félig készül csak el, vagy talán soha. Tudom, hogy a rendszer kiépül majd, mint egy keret, és nyugodtabban támaszkodhat rá turizmus-szervező és szolgáltató is a jövőben, ugyanakkor ez nem megy gyorsan. Ami engem megőrjít, az annak a hiánya, hogy a turizmus szereplőihez talán el sem jutnak azok a nagyon jó koncepciók, amelyek meghatározhatják a szektor jövőjét. Rengeteg a félresikerült dolog, és ezeket előbb azonosítja a szakma, de a jó és kiemelkedő elképzelések valahogy nem igazán jutnak el a terepen dolgozókhoz, mint ahogyan a desztinációk csomagolása is sokszor csupán elégséges. A Hungary NEXT közösségünkben él egy mondás, miszerint: lehetünk szakmailag kritikusak, és legyünk is, de egy kritika mellé kötelező két megoldást, javaslatot szállítani. A pártpolitikát kizártuk, hiszen nincs jobb, vagy baloldali látogató, így nem lehet jobb, vagy baloldali turizmus sem. Azt viszont lényegesnek tartom, hogy egy adott helyzetben, a lehető legjobbat hozzuk ki azzal, hogy hozzáadott értéket teremtünk. Szerénytelenségnek tűnik, de igaz, hogy proaktívitásunk a szakmában talán a legintenzívebb, és ami ezt megtörni képes, illetve az idegeinkre megy, az sokszor a helyi meg nem értés vagy féltékenység. Szerencsére ez utóbbi elhanyagolható, de jelen van. Ha kreatívak vagyunk, márpedig ez is igaz, akkor képesek vagyunk a kooperáció szellemiségével átlendülni ezeken.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Hiszek a beszélgetés és a kommunikáció erejében. Akiktől tanultam, és már említettem a nevüket, pontosan ebbe az irányba mozdítottak, mozdítanak. Most meg is említem még Dudás Krisztinát, aki akkor volt a Magyar Turizmus Zrt. marketing igazgatója, amikor én a fővárosi turisztikai marketing szervezet kommunikációját vittem. Elhatároztuk, hogy minden hétfőn egy munka-teázással kezdjük a hetet. Könnyebbség volt akkor, hogy egy épületben voltunk, de nem volt olyan terv, kérdés, igény, amiről ne tudtunk volna egymástól első kézből. Hihetetlenül összekovácsolta akkor a két céget ez a fajta gondolkodás. Ha egy előadásra megyek felkért előadóként, vagy workshopozni, a végén számos megkeresés érkezik konkrét munkákra. Az online térben ott vagyunk napi szinten, a fiatalabb generációk felületein is, mert fontos a jelenlét, de hitelességünket a kapcsolataink és az elvégzett munka magas színvonala igazolja. Nincs hagyományos hírlevelünk, csak online hirdetünk, azt is minimálisan, mégis van egyfajta növekedés ebben a networking közösségben. 

– Mire sajnálja az idejét?

– Ha sablonos választ akarnék adni, akkor az adminisztrációra vagy a sorban állásra. Valójában, aki ismer, tudja, hogy nincs kihasználatlan idő. Ha sorban állok, kis füzet elő, skiccelés, játék a szavakkal egy szlogenhez, egy-egy gyors Insta poszt belefér. Jó kicsit néha lelassítani és gondolkodni. Nem biztos, hogy a postán, de egy jó baráttal való csevegés is ilyen, regeneráló hatású. Amikor legjobban sietek, akkor kap el egy-egy hallgató az egyetemen, mindenféle problémával, vagy csak kérdeznek valamit. Na, erre, soha nem szabad az időt sajnálni, mert, ahogy mondtam, tőlük lehet igazán tanulni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az innovatív megoldásokra. Ilyen még a szakkönyv vagy a könyvek általában, de egy-egy tartalmas kirándulás, nyaralás is. Ha menni kell, megyünk, akkor nem számít a benzin és a távolság.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Szoktam, de ritkán, célzottan és nem az utcán. Nagyra tartom a karitász szervezeteket, az olyan értékteremtő civil kezdeményezéseket, ahol minden apró forint számít. Sőt, a mi oktatói, tanácsadói, előadói munkánkkal is tulajdonképpen adakozunk, a társadalmi megbízásaim is ilyenek. Inkább befektetésként fogom ezeket fel, nem feledve, hogy kell adakozni, társadalmilag is felelősséget vállalni. Ha többet adhatnék, a jövőbe, a gyerekbe, az ifjúságba invesztálnék, Böjte Csabától kezdve, Teréz anya nővérein át, az oktatásba, olyan eszközök beszerzésébe, amelyek az iskolákat az élmény házaivá tehetik.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Szerencsére a munkám is képes arra, hogy lendületet adjon, vagy abban tartson. A család az, ami leginkább kikapcsol ebből, ha otthon vagyok a szünetekben, már a második nap nem tudom, hányadika van és melyik kedd vagy péntek. A kis balatoni nyaralónk elég messze van ahhoz, hogy mire megtesszük a 200 kilométert, mindent hátra hagyjak. És akkor jön egy kis vitorlázás, a Balaton megnyugtató lágy hullámai, kertészkedés, kirándulás, olvasás. Egy-egy kávé a városban kollégával, baráttal, mindig megnyugtat.

Szerdahelyi Csaba